Vad Játszmák

34. rész

Halihó!
Tudom, hogy megint lassan két hete nem hoztam részt, de most íme itt van és egy jó hosszú részt írtam kárpótlásul.
Remélem tetszeni fog nektek.
Jó olvasást! :)

- Na jól van, mindent el kell mesélned! - Mary előttem ült és nagyra nyílt szemekkel várta, hogy beavassam a tegnap történtekbe - Josht egyszerűen nem lehetett lelőni miután hazaért. Nem tudom mit csináltál vele, de rég nem volt ilyen jó kedve - mondta vigyorogva.

- Mi csak matekoztunk - kezdtem el mesélni, miközben a pincérnő letette elénk a palacsintákat.

Ez volt az egyik kedvenc helyem és mivel egyre hidegebb volt kint, úgy döntöttünk hogy palacsintázunk egyet.

- Várj, a matekozás alatt matekozást értesz? - nézett rám gyanakvón, mire elnevettem magam.

- Persze, mi mást? - furán néztem rá, de aztán leesett hogy mire gondol - Mary nem gondolhatod, hogy mi... Hogy azt csináltuk - éreztem ahogy a fejem egyre vörösebb lesz zavaromban - Mi tényleg CSAK matekoztunk - hangsúlyoztam a csak szót, hogy megértse.

- Jó hiszek neked, meg amúgy sem tartozik rám - vont vállat mintha mi sem történt volna - Amúgy azt tudtad, hogy miattad  lett elhalasztva a kirándulás? - bekapott egy falatot és gyorsan lenyelte ahogy meglátta az értetlen fejemet, hogy folytassa - Mármint miattad is és Scott miatt. Egyikőtök nélkül se akartam menni, ahogy Josh sem.

- Jó lenne azt hinni, hogy nélkülem nem akart menni. Olyan jól érzem magam vele, pedig tudom hogy köztünk úgysem lehet semmi - nagyot sóhajtottam és csak magam elé bámultam - Még ha hasonlítunk is és jól kijövünk, egyszerűen annyira más az életünk. Talán soha nem tudnánk átérezni a másik helyzetét.

- Ugyan ne gondolj ilyesmikre. Egyébként meg emlékeztetnélek, hogy amint megtudta hogy nem jössz, azonnal kocsiba pattant, hogy átmenjen hozzád. És én tudom hogy fontos vagy neki, látszik rajta.

- Hiába, Josh mindenkivel ilyen kedves és segítőkész.

- Adj időt neki, ismerjétek meg egymást még jobban - biztatóan megszorította a kezem, aztán tovább majszolgattuk a palacsintákat.

- És Scott miért nem ért rá?

- Azt nem tudom, csak Josh-al beszélt. Pedig alig vártam már hogy lássam és most várhatok még egy hetet.

- Kitartás - most én bíztattam őt - Muszáj lesz valamit kitalálni, hogy lépjen végre és ne toporogjatok egy helyben, mert rossz ezt nézni amit csináltok.

- Majd bevetem magam - kacsintott rám.

Miután megettük az utolsó falatot is és fizettünk beszálltunk a kocsimba és haza indultunk.

- Eszembe jutott valami pár napja és segíthetnél benne - körbenéztem a hatalmas szobámon és kitártam a gardróbom ajtaját.

- Oké, de mi lenne az? - szemügyre vette a halmokban lógó ruháimat és a polcokon lévő cipőket, aztán kíváncsian rám nézett.

- El akarom adni ezeket, legalábbis a legtöbbet.

- Micsoda? De mégis miért? - nézett rám értetlenül.

- Nincs szükségem ezekre a cuccokra, a nagy részét nem is használom, sőt van ami egyszer nem volt rajtam. Viszont nagyon drága ruhák. Szeretném elajándékozni a bejövő pénzt.

- Ez.... Ez annyira csodás. Akkor gyerünk.

Belevetettük magunkat a ruhák válogatásába, ami egy kicsit is normálisnak tűnt azt félretettük, a többit meg feltettük a netre, ahol aztán szépen megvették a drága darabokat. Ráment az egész napunk, de megérte, mert több mint 17 ezer dollárt szereztünk és még volt amit nem sikerült eladnunk.