Vad Játszmák

39. rész

Ahogy álltam ott előttük savanyú képpel, végig az járt a fejemben hogy ez csak valami rossz vicc lehet. Pedig nem. Josh nem lökte el magától, hanem magához ölelte a barna hajú lányt és apró puszikat nyomott a szájára. Azt hittem menten elhányom magam. Pillanatokkal később, amikor már nem túrkáltak egymás nyelőcsövében végre rám néztek, a lány ilyen "Te meg ki vagy és mégis miért bámulsz?" arccal, míg a fiú inkább kissé feszengve pillantott rám. Hamis mosolyt erőltettem az ajkaimra és reméltem nem látszik, hogy mindjárt elbőgöm magam.

- Samantha, ő itt a barátnőm Kathleen Morrison. Kat ő pedig Samantha Sparks - mutatott be minket egymásnak Josh és jelen pillanatban el sem tudtam volna képzelni megalázóbb helyzetet. A fiú akibe szerelmes vagyok bemutat a barátnőjének. A lány - ezek szerint Kathleen - a kezét nyújtotta felém, úgyhogy gyorsan kezet ráztam vele, aztán gyorsan el is engedtem.

- Örülök, hogy megismerhetlek - mondta nyájasan és kezeivel belekapaszkodott Josh bicepszébe, mintha egyedül nem tudna megállni a rohadt magassarkújában - Josh már sokat mesélt rólad - csicseregte vékony hangon és kivillantotta a rothadó fogait. Nem, igazából nem rohadtak, sőt ahogy végignéztem a kicsit molettebb, alacsonyabb lányon, rá kellett jönnöm, hogy nagyon szép.

- Igazán? - viszonoztam kedvességét - Josh téged egy szóval sem említett soha - húztam mosolyra a számat és néztem ahogy zavarodottan nézett barátjára, aki viszont idegesen méregetett engem. Tartottam a szemkontaktust és finoman felhúztam az egyik szemöldököm, miközben gondolatban már ötször kitekertem a nyakát - Egy élmény volt, most megkeresem Maryt. További jó szórakozást - villantottam ki hamis mosolyom és elhúztam mellettük.

Még hallottam, ahogy Kat kérdőre vonja Josht, de nem akartam többet hallani, sem látni belőlük. Az álarcom amit felvettem pár pillanat alatt szertefoszlott és éreztem ahogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon. Az embertömeget kerülgetve bolyongtam a sötét teremben, még csak meg se próbáltam megkeresni a barátnőmet. Elővettem a telefonom és feloldottam a képernyőt, amit csak homályosan láttam a sós cseppek miatt. Egyetlen olvasatlan üzenetem volt, ami Marytől jött néhány perce.

"Azonnal beszélnünk kell!!!"

Tudtam, hogy mit akart mondani, de már késő volt és igazából ő sem tehetett volna semmit. Elindultam a kijárathoz, nem akartam ebben a nyomasztó légkörben maradni. Az ajtóból még egyszer visszapillantottam. A zene üvöltött a hangszórókból, mindenki táncolt vagy kisebb csoportokban ordibáltak egymásnak, mindenki jól érezte magát. És a tömegben ott voltak valahol ők is.

Elővettem egy zsebkendőt és felitattam vele a könnyeimet, mielőtt a kivilágított folyosóra léptem volna. Sietős léptekkel indultam a ruhatárhoz, amikor megpillantottam a barátnőmet, aki rögtön kiszúrt és szinte futva érkezett hozzám. Még mindig gyönyörű volt és ahogy ránéztem a mögötte álldogáló Scottra egy mosoly került az arcomra. A fiú csak odaintett és néhány méterre megállt, míg Mary feszülten fogta meg a kezeimet és kétségbeesve nézett rám. Egy újabb könnycsepp buggyant ki a szememből, hiszen tudtam miért néz rám így. Ahogy ezt észrevette, szája elé kapta a kezét és tágra nyíltak a szemei.

- Már tudod - jelentette ki halkan, szorosan magához ölelt és egy pár percig el sem engedett - Annyira sajnálom - suttogta, de én csak igyekeztem visszafojtani a sírásomat, nem akartam itt mindenki előtt bőgni.

Nagyon fájt, úgy éreztem mintha megcsaltak volna, pedig Joshal nem is voltunk együtt. Hatalmas idiótának éreztem magam, hiszen elhitettem magammal hogy tetszem neki. Annyira beleéltem magam és észre sem vettem, hogy közben neki barátnője lett. Amikor már kicsit megnyugodtam, elengedtem Maryt és amíg váltott néhány szót Scottal, addig kifújtam az orrom. Aztán csak azt éreztem, hogy barátnőm belém karolt és magával húzott a lány mosdóba. Ott aztán leültetett egy wc tetejére és aggódva várta, hogy mondjak valamit.