Vad Játszmák

46. rész

- Saaam - hirtelen Mary jelent meg a folyosón - Nem is hallottam, hogy megjöttél.

Pillanatok alatt mellettem termett és szorosan megöleltük egymást, de ekkor meghallottam a világ legnyávogósabb hangját.

- Szivem nem jössz vissza a szobába? - Kathleen egy vörös pánt nélküli ruhát viselt, ami minden idomát tökéletesen kihangsúlyozta.

Ez meg mi a fenét keres itt?!

Josh hátra fordult és egy csodálatos mosolyt küldött a barátnőjének, aki odatipegett hozzá a magassarkújában és vállaiba kapaszkodott.

- Nem, most már vacsorázunk - búgta mély hangján és derekánál fogva vezette be a konyhába.

- Ez meg mit keres itt Mary? - kérdeztem suttogva és kétségbeesetten néztem rá.

- Nem tudom, Josh úgy gondolta hogy itt kell lennie. Tudtam hogyha elmondanám, akkor nem jönnél el - sóhajtott egyet és félve tekintett rám.

- Jól van nem gond. Én amúgy is csak miattad jöttem - mosolyt erőltettem az arcomra, ami jelen pillanatban nagyon nehezemre esett, de nem akartam elszúrni ezt az estét.

A következő pillanatban kopogtak és Scott jelent meg az ajtóban, úgyhogy arrébb álltam. Ahogy megpillantotta Maryt egyszerűen fülig érő mosoly jelent meg az arcán, engem konkrétan eleinte észre sem vett. Hosszan megölelték egymást és egy apró puszit nyomott barátnőm arcára, aki mintha kicsit kipirult volna. Miután elhúzódtak egymástól, feltűnt neki hogy ott állok. Először kicsit zavarba jött, de mikor látta a mosolyomat engem is átölelt.

- Jó látni Sam - engedett el, aztán újra Mary- re pillantott.

Annyira nyílvánvaló volt hogy mennyire kedvelik egymást, habár reméltem hogy Joshnak mondjuk nem tűnik fel, abból oltári nagy balhé lett volna.

- Szerintem én bemegyek a többiekhez - mutattam a konyha irányába, de ők csak bólogattak miközben még mindig egymást bámulták.

A konyhában már mindenki az asztalnál ült, kivéve Saraht. Ő még párszor megkavargatta az edényben lévő valamit. Josh és Kat összebújva diskuráltak valamiről, hirtelen olyan hányiger tört rám, hogy inkább egyenesen Sarah mellé sétáltam.

- Nahát de jó látni, úgy örülök hogy el tudtál jönni - boldogan ölelt meg, egyszerűen fantasztikus volt ez a nő. Nem ismertem nála kedvesebb és szeretetteljesebb embert, mindig tudta hogy kinek mikor mire van szüksége. Egyszerűen csak olyan személyisége volt, hogy tudta kivel hogyan kell bánni.

- Téged is jó látni. Mit főztél? - kíváncsian néztem a tűzhelyre és csak csodálkoztam hogy mennyi minden volt ott - Azt hiszem Mary nem túlzott - gondolkodtam hangosan, de azt hiszem Sarah megérthette miről beszéltem, mert felnevetett a kijelentésemre.

- Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ízleni fog-e.

- Hát nem hazudok ha azt mondom, nálad kiválóbb szakáccsal még nem találkoztam. Mit meg nem adnék, ha fele ennyire jól tudnék főzni, mint te - mondtam ki őszintén.

Sarah meghatottan nézett rám, azt hittem el fogja sírni magát, de gyorsan rendezte a vonásait.

- Köszönöm és az ajándékot is - kedvesen rám mosolygott, de aztán az asztal felé irányított - Azt hiszem most már itt az ideje hogy mindenki helyet foglaljon.

Végszóra Mary és Scott is beléptek, mindketten csillogó szemekkel ültek le. Az asztal egyik felén ült Kat, Josh és Tomi - aki valamilyen robotot tartott a kezében és minden figyelmét annak szentelte. Tomi mellett Scott ült, aztán Mary és végül én. Sarah természetesen az asztalfőnél ült, hogy közelebb legyenek hozzá az ételek és könnyen le tudja tenni az asztalra őket. Miután mindenki helyet foglalt, Sarah letette elénk a levest és mindenki sorban szedett magának egy adagot, amit aztán elkezdtünk enni.