Vad Játszmák

55. rész

Sietős léptekkel hagytam el az épületet. A folyosón haladva kikerültem egy kisebb társaságot és jobbra befordulva örömmel láttam, hogy az étterem ezen részén nem voltak ablakok, így bentről senki nem láthatott. A falnak dőlve az eddig visszatartott könnycseppek lassan csordogálni kezdtek az arcomon, de csak durván letöröltem azokat, mintha ott sem lettek volna. A korláthoz lépve az eget kémleltem és hagytam, hogy a csillagok ragyogása némi nyugalommal töltsön el. Megfordult a fejemben, hogy tényleg felhívom a szüleimet vagy a barátnőmet, de aztán elvetettem ezt az ötletet. Hiszen ezt a problémát maximum Maryvel tudtam volna megbeszélni, de ő most épp Scottal randizott és nem akartam megzavarni az estéjüket, így hát csak magamra számíthattam.

Néhány perc múlva már kezdtem átfagyni, de semmi pénzért nem mentem volna vissza abba a fojtogató légkörbe. Már épp valami jó kifogáson agyaltam, hogy eltűnhessek innen, de ekkor halk lépteket hallottam az üres folyosón közeledni. Ahogy elfordítottam a fejem Josh sötét alakját pillantottam meg, ahogy bizonytalanul lépkedett felém.

Tekintete rám villant és próbálta fogvatartani a pillantásomat, de én csak felszegett állal az égre emeltem szemeimet, ezzel is jelezve neki, hogy mennyire nem vágyom most a társaságára. Ez persze őt egyáltalán nem érdekelte, szorosan mellettem megállt és a korlátnak támaszkodva nézett rám. Néhány percig csak így némán álltunk egymás mellett, de egy idő után elegem lett ebből, szóval unott tekintettel felé fordultam és vártam hogy megszólaljon végre.

- Mit akarsz? - szólaltam meg idegesen, miután ő még mindig csak nézett.

- Nem tudom - hangja bizonytalanul csengett, tekintete a távolba meredt - Illetve tudom, csak nem vagyok benne biztos - sóhajtott egyet, aztán folytatta - Olyan ez, mint amikor éveken keresztül vágysz valamire, azt gondolod hogy az a dolog mindent megad majd neked, hogy csakis akkor lehetsz boldog ha ezt megkapod. És amikor ténylegesen ott van, akkor rájössz hogy mekkorát tévedtél és egyáltalán nem olyan mint amilyennek elképzelted. Hiába vártad annyira, végül nem ad semmit - még soha nem hallottam Josht így beszélni. Furcsa volt mindezt tőle hallani, főleg miután már jó ideje nem ápoltunk szoros kapcsolatot egymással.

Nem igazán értettem, hogy ezt most miért mondta el nekem. Nem tudtam hogy mégis mi lehetett a háttérben, de hirtelen késztetést éreztem, hogy megnyugtassam a fiút és segítsek neki vagy legalább biztosítsam róla, hogy minden rendben lesz.

Ezt persze nem tettem meg, ugyanis az agyam rögtön kapcsolt, hogy most éppen miatta vagyok szar helyzetben és az a kevéske önbecsülésem ami még maradt éppen elég volt ahhoz, hogy ehelyett felvont szemöldökkel meredjek rá.

- Fogalmam sincs miről beszélsz - szólaltam meg flegmán, ami meglephette őt, mert egy szempillantás alatt rám kapta a tekintetét - És tudod mit Josh? Nem is érdekel - gúnyosan elmosolyodtam, miközben a szívem őrült dobogásba kezdett.

Úgy éreztem, most én vagyok nyeregben vele szemben és itt volt az ideje, hogy egy kicsit visszakapjon abból amit eddig velem tett.

- Pedig ha tudnád, hogy miről beszélek, akkor talán másképp vélekednél - továbbra is halkan beszélt és állta dühös pillantásaimat.

Felidegesített, hogy mégis hogy tud ennyire nyugodtan viselkedni, mikor én majd megpukkadtam mérgemben. Úgy tett, mintha a bent elhangzott szavak meg sem történtek volna és idejön, de nem azért hogy bocsánatot kérjen. Áá dehogy. Hanem csak elkezd beszélni valami hülyeségről, aminek a negyedét nem értem és még ő néz engem idiótának.

- Oo kíváncsi vagy a véleményemre? - csípőre tett kézzel néztem fel rá, de nem vártam meg a válaszát - Tudod elegem van abból, hogy úgy kezelsz mint egy kislányt, hogy azt gondolod képtelen vagyok önálló döntéseket meghozni és azt hiszed, hogy minden egyes botlást elintézhetsz egy egyszerű "Bocsi"-val. Még soha senki nem taposott annyiszor a lelkembe, mint te, pedig elhiheted volt már jópár ellenségem, de tőled ha lehet még rosszabbul esik. Folyton azt gondolod, hogy te vagy az ártatlan bárányka, pedig sokszor egy hatalmas seggfej vagy. Azt még meg sem említettem, hogy azt hiszed mindig neked van igazad és képtelen vagy beismerni ha hibázol, mert azt gondolod hogy olyan kurva tökéletes vagy. Hát elárulom, hogy nem. Közel sem vagy az - lihegve néztem meghökkent arcát. Szemeiből semmit nem tudtam kiolvasni, csak bámult rám kikerekedett szemekkel.