Vad Játszmák

43. rész

Mosolyogva bámultam a telefonom képernyőjét és újra elolvastam az üzenetet.

"Szép jó reggelt virágszál! Először is felvilágosítanálak, hogy hiába nem válaszolsz egy üzenetemre sem, attól még pontosan tudom hol laksz. ;) Másrészt egyszer úgyis igent kell mondanod és én nem vagyok az a könnyen lerázható típus. Ezek után pedig, mit szólnál ha elmennénk ma korcsolyázni?

Ui.: Nem fogadok el nemleges választ, 4-re érted megyek."

Lezártam a telefonom és úgy döntöttem, hogy csak azért sem írok vissza semmit. Túl zavaros volt minden körülöttem, ezért is menekültem az egyetlen dologba ami pillanatnyilag megoldotta a problémáimat, az alvásba. Amíg aludtam addig nem agyaltam semmin és csodaszép álmaim voltak a valósággal ellentétben.

Én tényleg megtettem mindent hogy Josht kiverjem a fejemből, nagyon elszánt voltam. Megpróbáltam elhitetni magammal hogy egyáltalán nem olyan mint amilyennek megismertem és tulajdonképp nem is szeretem. Pár napig erős tudtam maradni, amíg facebookon meg nem láttam egy képet róluk. Ahogy átkarolta a lány derekát, és egy mesébe illő csókot nyomott a szájára. Természetesen Kathleen posztolta ki a képet egy hozzá illő szöveggel: Ez a szerelem örökké tart.... És még néhány szivecske hozzá.

Na igen, eddig tartott az elhatározásom. Egyetlen kép miatt bőgtem órákon keresztül, miközben a kezemben szorongattam a telefonom hogy újra és újra ránézzek. Úgy éreztem én vagyok a legnyomorultabb ember a világon. És a személy aki összetörte a szívem mégcsak nem is tudott róla, hogy mit érzek iránta. Lehetetlen helyzet volt és már tényleg nem tudtam mit kellene tennem.

Brian persze kitartóan keresett minden nap, de képtelen voltam egy újabb fiút beengedni az életembe. Vele szemben pedig nem lett volna fer, hogy találkozzak vele miközben egy másik srác járt a fejemben. Nem akartam kihasználni, de egyáltalán nem könnyítette meg a dolgomat. És most tényleg úgy tűnt hogy nem érdekli a válaszom, mert a mai délutánt mindenképp velem akarta tölteni.

Maryvel a bál óta csak telefonon beszéltem, röviden elmondtam neki hogy Josh-al megint összevesztünk, persze a részletekbe nem mentem bele, mert nem akartam hogy megint miattam legyen köztük feszültség. Megbeszéltük hogy majd valamelyik nap elmegyünk a karácsonyi vásárba, de neki most amúgy is rengeteg dolga volt. Készültek a karácsonyra, ha pedig volt egy kis szabad ideje akkor Scottal találkozott. Végre volt annyi bátorsága hogy elhívja Maryt randizni, habár Josh még nem tudott semmit az egészről, de most ez érdekelte őket a legkevésbé.

Lebattyogtam a lépcsőn és a konyhába lépve rögtön készíteni kezdtem a reggeli kávémat, ami lassan inkább déli kávénak tűnt mert már 11 óra is elmúlt. Elővettem a legnagyobb bögrémet és félig kávéval, félig pedig tejjel töltöttem meg, aztán öntöttem bele egy nagy adag cukrot és felültem vele a bárpulthoz. Nagyot kortyoltam a kesernyés italból és közben a telefonomat pásztáztam. Kezeimet a bögre köré szorítottam, de aztán megadtam magam a kísértésnek és feloldottam a képernyőt, hogy aztán újra megnézzem azt a képet. Úgy voltam vele, ha már ennyire gyenge vagyok akkor legalább addig kínzom magam amíg bele nem döglök. Nagyot sóhajtottam, de furcsamód már nem tudtam könnyeket ejteni a kép láttán, csak a szívemet vette körül egy szorító érzés. Azt kívántam, bárcsak én lennék ott a barna hajú lány helyett.

Hirtelen felindulásból bepötyögtem egy üzenetet Briannek és mielőtt meggondoltam volna magam már el is küldtem neki.

"Nincs kedvem korcsolyázni. Gyere értem 8-ra és elmegyünk kicsit szórakozni! ;)"

Nem is kellett sokat várnom, pár perc múlva érkezett a válasz.

"Tudtam hogy nem tudsz nekem ellenállni. :D Ott leszek, vegyél fel valami dögöset!"