Vad Játszmák

6. rész

Amint hazaértem el is kezdtem készülődni az esti randira. Nem is tudom mikor voltam utóljára igazi randin, talán mielőtt megváltoztam. Izgatott voltam, hogy Daviddel újra találkozok. Forró vizet engedtem a kádba, tettem bele mindenféle illatos és habzó cuccokat és jól kiáztattam a bőrömet. Mikor már kihűlt a víz kikászálódtam és a köntösömbe bújtam. Szökés hajamat lágy hullámokba csavartam és egy egyszerű sminket készítettem, ami kiemelte kék szemeimet. Az idő hamar elszaladt és azt vettem észre, hogy készen ücsörgök várva, hogy megszólaljon a csengő. Már vagy 10 perce elmúlt 7 óra és én csak vártam és vártam. Pár perc múlva végre csengettek én pedig kissé bosszúsan nyitottam ajtót. Mérgem azonnal elszállt amikor egy csokor vörös rózsával és mosolygó Daviddel találtam szembe magam.

- Sajnálom, tudom hogy késtem, de megküzdöttem az utolsó szál virágokért egy idős nénivel. Ez itt a tiéd - nyújtotta át a csokrot én meg beleszagoltam és beljebb invitáltam amíg vízbe tettem a virágot.

- Nem tudok rád haragudni, és köszönöm a virágokat ezért megérte várni.

Tetőtől talpig végigmért majd egy cinkos mosolyt villantott és közelebb jött hozzám. Mikor már csak pár centi választott el minket egymástól, derekamra fonta kezeit és közelebb hajolva a fülembe suttogta - Gyönyörű vagy Sam - majd egy lágy csókot lehelt az arcomra. Ebben a pillanatban tényleg gyönyörűnek hittem magam.

- Menjünk, foglaltam asztalt - ragadta meg a kezem és magával húzott. Illedelmesen kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és be is csukta utánam, majd megkerülve ő is beszállt.
Beindította a motort és elindultunk.

- Na és hova megyünk? - kíváncsiskodtam szokásomhoz híven.

- Az meglepetés - mondta sejtelmesen.

- Ajj ne csináld már, tudni akarom.

- Nemsokára megtudod - fogta meg egyik kezem és gyors csókot nyomott rá.

A továbbiakban csendben voltunk, csak a rádió szólt halkan. Már szürkülni kezdett és pont ment le a nap aminek a fénye rózsszínre varázsolta az eget. Bekanyarodtunk egy kihaltabb utcába, aztán egy földes úton mentünk. Megpillantottam egy gyönyörű tavat és ott állt mellette az étterem.

- Whao - csak ennyit tudtam kinyőgni.

- Belülről még jobb - mondta David, miközben leparkolta a kocsit.

Kiszálltunk és kézenfogva sétáltunk el a bejáratig. Amint beléptünk egy pincér jött oda hozzánk.

- Jó estét kívánok! Van foglalásuk?

- Igen David Turner néven.

- Ohh igen, jöjjenek máris mutatom az asztalukat.

Az étterem tényleg gyönyörű volt belűl. Elegáns fa asztalok, mindegyiken csillogó poharak és evőeszközök. Középen gyertya égett és friss virág díszelgett. A pincérek még elegánsabbá tették az egészet a megjelenésükkel. Egy ilyen, két személyes asztalnál foglaltunk helyet.

A pincér elment és két étlappal tért vissza hozzánk. Sokféle étel volt, vegetáriánustól kezdve több húsos ételek is.

- Remélem éhes vagy - mosolygott rám David.

- Mint a farkas.

- Ez a kedvenc helyem, nagyon szeretem az ételeiket és még soha nem találtam semmi rosszat ebben az étteremben.

- Tényleg csodás ez a hely. Az a fura, hogy még csak nem is hallottam eddig róla. Pedig ha ezt tudom...

Az igazság mondjuk az, hogy nem is szoktam éttermekbe járni. Mindig magamnak főzök, és azt hiszem nem is megy rosszul. Én legalábbis mindig megeszem amit készítek, de másnak még nem főztem, úgyhogy nem tudom mennyire jó az amit csinálok.

Pár perc múlva a pincér felvette a rendeléseinket és elment. Én egy citromos sült lazacot kértem, míg David valami olasz tésztát, aminek nem tudnám kimondani a nevét.
Táskámban rezgett egyet a telefonom, úgyhogy kivettem megnézni ki írt.

" Jövőhéten valamelyik nap megyünk haza. " - anya küldte. Semmi puszi vagy szeretünk, mindegy megszoktam már.

- Rossz hír? - kérdezte David.

- Nem, miért?

- Csak mert kicsit komor lettél.

- Ja, hát pedig minden rendben van.

- Akkor jó. Igyunk erre a szép estére és rád - emelte fel a poharát amiben vörösbor csillogott. Észre sem vettem, hogy kihozta a pincér.

- És persze rád is, köszönöm hogy elhoztál - kocintottunk, majd belekortyoltunk. Kissé fanyar íze volt, de nagyon ízlett, biztos valami drága bor.

Elkezdtünk beszélgetni és csak beszéltünk és beszéltünk. Meséltem neki a gyerekkoromról. Akkor még boldog voltam és nem kellett más arcot mutatnom az emberek felé. Nem kellett félnem hogy bántanak. De ahogy felnőttem rájöttem, hogy az emberek nem csinálnak mást csak bántják egymást. Legszívesebben örökre gyerek maradtam volna. David is mesélt a családjáról. Van egy öccse Edward és egy húga Lily.

- És egyszer volt, hogy átrúgtuk a labdát a szomszédba, de pont akkor amikor Susy néni kint volt. Szerinted nem pont fejbe találta? Akkorát ordított, hogy szerintem az egész város hallotta - mesélt egy újabb történetet. Csak nevetni tudtam, ahogy elképzeltem az egész jelenetet.

Már vagy két órája ültünk az étterembe, a vacsorát is megettük és csak meséltünk mindenféle sztorit egymásnak ami az eszünkbe jutott.
Elmentünk sétálni, hogy addig is a bor kimenjen belőlünk, mert ugye ittasan mégse vezethet. Lementünk a közeli tóhoz. Valami gyönyörű volt ahogy a hold fénye visszatükröződött a vízen. David meleg kezével összekulcsolta az enyémet. Jól eső érzés töltött el. Egyszer csak megállt és közelebb húzott magához. Egyik kezét tarkómra csúsztatta míg másikkal derekamat karolta át és megcsókolt. Eleinte csak apróbb csókokat hintett a számra, de aztán egyre szenvedélyesebben csókolt. Számat megnyitva bejutást engedtem nyelvének is. Addig álltunk így míg levegő hiánytól el nem kellett válnunk.

- Akarlak Sam - suttogta fülembe még kissé lihegve.

- Menjünk hozzám - mondtam, és el is indultunk.

Pár perc múlva már a nappalinkba voltunk és folytattuk amit elkezdtünk. David a nyakamat kezdte csókolni, miközben próbált megszabadítani a ruhámtól nem sok sikerrel. Elkezdtem agyalni ami ilyenkor nem túl jó.

- David várj.

- Mi? De miért?

- Szerintem ez nem jó ötlet.

- De azt hittem te is akarod.

- Akarom is, csak nem most. Figyelj, én nagyon jól érzem magam veled és ezt nem szeretném tönkretenni. Veled olyat érzek amit mással még soha. Érted mit akarok mondani?

-Igen azt hiszem értem. És nem fogom erőltetni. Te egy különleges lány vagy és várok, ameddig csak szeretnéd.

- Köszönöm - nyomtam egy csókot a szájára.

- Na én akkor most megyek is. Majd hívlak.

Az ajtóban még egyszer megcsókolt, majd elhajtott. Ezen a napon boldogan feküdtem le, csakis Davidre tudtam gondolni. Úgy éreztem végre helyreáll az életemben keletkezett zűrzavar. De mekkorát tévedtem....