Vad Játszmák

48. rész

Órákon keresztül forgolódtam az ágyban és bámultam a plafont, egyáltalán nem voltam álmos. Kitakaróztam, mert dögmelegem volt a vastag paplan alatt, de aztán persze fázni kezdtem, úgyhogy újra magamra húztam. És egész éjjel ezzel szórakoztam. Persze Mary pár perc alatt bealudt mellettem és halkan szuszogott. Kint már világosodni kezdett amikor sikerült álomba zuhannom.

Amikor felébredtem, rögtön feltűnt hogy Mary már nem feküdt mellettem. Az éjjeliszekrényen heverő telefonomért nyúltam, feloldottam a kijelzőt, de majdnem kiestem az ágyból amikor megláttam, hogy délután 1 múlt 6 perccel. Rögtön az jutott eszembe, hogy a többiek most valami lusta disznónak gondolhatnak.
Kimásztam a puha ágyból és kirángattam a bőröndből - igen, még mindig nem sikerült kipakolnom - egy fekete farmert, meg egy egyszerű sötétkék pulcsit, amit gyorsan magamra kaptam. Halkan lépkedtem végig a folyosón és beléptem a legközelebb eső fürdőszobába, ahol elvégeztem a napi rutinomat, így már sokkal tűrhetőbben néztem ki.

Lesétáltam a hosszú lépcsőn és követtem a zajforrást ami tulajdonképpen több helyről is jött, de végül a konyhában kötöttem ki. Mary szokás szerint Scottal csevegett, míg az asztalnál néhány srác - névszerint Timo, Ed, Roy és Brian - ült. Ahogy észrevettek boldogan köszöntöttek, amit egy zavart mosollyal viszonoztam.

- Gyere ide te hétalvó! - intett maga mellé Brian, úgyhogy leültem.

- Azt hiszem nem kellett volna átaludnom az utat - sóhajtottam, miközben válogatni kezdtem az előttem fekvő ételek között.

- Nem baj, majd a korizás kifáraszt - mondta Ed. Ha jól láttam valami húst próbált beszéd közben megrágni.

Elfintorodtam a látványra, amit valószínűleg ők is láttak, mert a következő pillanatban az ikertestvére tarkón vágta. Ez persze neki nem tetszett, úgyhogy elindult valamiféle bírkózás köztük, ami elég viccesen festett tekintve hogy ülve próbáltak egymásnak fájdalmat okozni. Brian csak hangosan nevetett rajtuk, miközben mindig másnak szurkolt. Nekem meg csak az járt a fejemben, hogy ezek itt tényleg férfinak nevezik magukat?

Néhány perccel később végül Roy megelégelte az egészet és szétválasztotta őket.

- Szóval korizni megyünk? - tettem fel a kérdést, miután én ténylegesen lenyeltem a falatot ami a számban volt.

- Ja, van még kb. fél órád hogy elkészülj - Timo csak fél szemmel nézett rám, amúgy a telefonján játszott - És szerintem tényleg legyél kész addigra, ne tudd meg Josh milyen hisztit képes levágni - röhögött fel és én is elmosolyodtam, mert valahol igaz volt amit mondott.

- Na ja, ha valami nem úgy megy ahogy ő azt akarja.... - kezdte el Ed is.

- Te inkább tömd a hasadat és ne beszélj hülyeségeket - vágott közbe az említett személy, mire egy emberként fordult mindenki a konyha bejárata felé.

Josh egy fekete melegítőnadrágot és fehér pólót viselt, ami egészen ráfeszült izmos felsőtestére. Inkább elkaptam a tekintetem és a tányéromon lévő ételnek szenteltem a figyelmem. Lassan szivárogtak be az emberek akik eddig a nappaliban ütötték el az időt. Gregen kívül nem nagyon tűnt fel senki másnak a jelenlétem, ő viszont mosolyogva üdvözölt, aztán helyet foglalt mellettem és váltottunk néhány szót. Leginkább a versenyről érdeklődött, de nem tudtam semmi újat mondani, őszintén szólva az elmúlt napokban meg is feledkeztem az egészről.

* * *

Már legalább fél órája álltunk a hosszan kígyózó sorban, mire végre a mi nagyobb csoportunk következett. Előny volt, hogy ekkora létszámnál kaptunk kedvezményt, de az egészet Scott fizette ki egy összegben. Kivételesen én sem tiltakoztam, ugyanis Mary felvilágosított, hogy ilyenkor mindent Scott nagybátyja szokott állni. Ezt eléggé furcsának találtam, de végülis inkább nem vitatkoztam vele, hiszen ha a többieket ez nem zavarta, akkor én sem csináltam belőle ügyet.