Vad Játszmák

36. rész

Megvan az az érzés, amikor boldogan mész iskolába? Amikor úgy érzed semmi nem tud felbosszantani és mindenkire rámosolyognál aki szembejön veled az utcán? Mindez csupán csak azért, mert boldog vagy. Mert valaki szebbé teszi a napjaidat.

Josh egyszerre ott lett az életem középpontjában, nap mint nap láttam, és amikor nem volt a közelemben még akkor is beférkőzött a gondolataimba. Sokszor eszembe jutott, hogy milyen hevesen vert a szívem ha csak összenéztünk, és elég volt rám mosolyognia, rögtön azt éreztette velem, hogy fontos vagyok.

Folyton azon rágódtam, hogy ő is érez-e irántam valamit vagy szimplán csak barátnak tart. A pozitív énem mindent beleképzelt a mondataiba és ilyenkor úgy gondoltam, lehetetlen hogy ne kedvelne. A negatív énem viszont állandóan azt szajkózta, hogy nem illünk össze és ezt biztos ő is tudja, ezért nem ad egyértelmű jeleket.

Mennyivel egyszerűbb is lenne, ha szemtől szembe bevallanék neki mindent vagy megkérdezném mit érez. De persze túl gyáva voltam ehhez. Féltem attól, hogy visszautasít és egyszerre minden szétesik körülöttem ahogy szokott.

- Halo, föld hívja Samanthát - csak most tűnt fel, hogy már megint teljesen máshol jártam, mint kellett volna.

Maryvel szokás szerint együtt töltöttük a délutánt suli után, de a gondolataim állandóan elkalandoztak.

- Ne haragudj, mit is mondtál? - néztem kérdőn a barátnőmre, mire csak sóhajtott egy nagyot.

- Mi az amire még emlékszel?

- Hát, elkezdted mondani, hogy milyen ruhát keresel a bálra - vázoltam fel neki a legelső mondatát.

- Na jó, ez most lényegtelen is. De van egy nagyon szuper hírem - mondta izgatottan, amivel engem is kíváncsivá tett - Még most sem tudom elhinni - mosolyogva megrázta a fejét, de még mindig nem tudtam, hogy mi az aminek ennyire örül.

- Mondd már, nem hiszem el - türelmetlenkedtem.

- Szóval az történt, hogy Joshal valamelyik nap nagyon összevesztünk, mert nem akarta, hogy azzal a sráccal menjek a bálra. Egész hétvégén alig szóltunk egymáshoz, mert mérgesek voltunk a másikra. Tegnap viszont elmondta, hogy Scottnak is elmesélte az egészet, és arra jutottak hogy vele menjek el a bálra - még mindig vigyorgott, de aztán egyszerre kezdtünk el sikítozva ugrálni. Igen nagyon érettek vagyunk.

- Ez hihetetlen, de szerintem biztos Scott javasolta neki, hogy majd ő elkísér - morfondíroztam, miközben visszaültünk a kanapéra.

- Én is rögtön erre gondoltam. Persze Josh előtt húztam kicsit a számat és csak utána egyeztem bele, nehogy észrevegye mennyire tetszik nekem. Még mindig alig tudom elhinni, hogy vele megyek és majd táncolunk meg beszélgetünk, annyira várom már - tapsikolt örömében.

- Egyszer úgyis meg fogja tudni, mármint Josh, de ez tényleg nem is alakulhatott volna jobban.

- Igen tudom, de ennek a legmegfelelőbb pillanatban kell megtörténnie - ezt úgy jelentette ki, mint aki nagyon biztos a dolgában. Jó érzés volt ilyen nyugodtnak látni - Na és mi a helyzet veled és Joshal? Történt azóta valami?

Marynek mindenről beszámoltam, mert egyrészt ő volt az egyetlen barátnőm, másrészt muszáj volt kikérnem egy külső személy véleményét.

- Nem történt semmi, pedig azt hittem változni fognak a dolgok kettőnk között - a számra egy keserű mosoly került - Jaj Mary, ha láttad volna milyen volt akkor velem... Nem tudom elhinni, hogy nem érzett semmit - annyit őrlődtem már magamban ezek miatt, de még mindig nem jutottam semmire - Tudom, hogy sok dolga van és nem minden szabad percét akarja velem tölteni, de azóta még csak nem is beszélgettünk rendesen.