Vad Játszmák

20. rész

A játék folytatódott, de továbbra is nagyon szoros volt az állás. Egymás után gurítottunk és örültünk ha a csapatunk átvette az irányítást. Elérkezett az utolsó kör. Mindenki nagyon koncentrált, hogy a lehető legtöbb bábut le tudja ütni. Hihetetlen, de az állás a végére 568:568 volt és már csak Josh és én voltunk hátra. Minden rajtunk múlott.
Elvettük a golyókat és a pályához léptünk, de ekkor Josh odajött hozzám.

- Mi lenne ha kicsit érdekesebbé tennénk a játékot? - kérdezte úgy, hogy csak én halljam.

- Mire gondolsz? - nem tetszett, hogy ilyen magabiztos.

- Ha én nyerem meg a csapatnak, akkor kérhetek tőled valamit és te úgyszintén fordított esetben - ez nem is hangzott rosszul és azért eléggé ügyes voltam, talán sikerülne megnyerni.

- Rendben, áll az alku - egyeztem bele.

Visszament a helyére és várt. Meg akarta nézni, ahogy gurítok. Felkészültem és mindent kizártam magam körül, hogy csakis a játékra koncentráljak. Hátralendítettem a karom és magabiztosan kilépve előrelendült a kezem, a golyót elengedtem a megfelelő pillanatban és az gurulni kezdett a pályán. Mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi fog történni. A golyó egyenesen gurult és ahogy elérte az első bábut, egymás után dőlni kezdtek. Jobb oldalon kissé nehézkesen borultak fel, mert kisebb volt a lendület, de ahogy az utolsó bábu is megmozdult fellélegeztem. Ez viszont nem tartott sokáig, mert a 10-ik bábu megállt egy helyben és úgy is maradt.

Ezután Josh következett és nagyon reméltem, hogy neki sem sikerül a 10 pontot megszerezni. Egy pillanatra behunyta a szemeit, az állkapcsa megfeszült és ahogy szemhéja felemelkedett, láttam szemeiben az elszántságot. A következő pillanatban a keze lendült, izmai megfeszültek a póló alatt és gurított. Mindenki a pályát nézte, őt kivéve. Ő ugyanis engem nézett és már én sem néztem a golyót, sem a bábukat, mert már tudtam, hogy ezt megnyerte. Ahogy eldőltek a bábuk az ellenfél csapata ujjongani kezdett, míg a mi csapatunk lebigyesztette a fejét. Gratuláltunk nekik és a jókedv pár perc múlva visszatért közénk, mindenki tudta hogy ez csak egy játék és a lényeg az volt, hogy jól éreztük magunkat. Josh elém sétált és rám mosolygott.

- Szép volt Josh - gratuláltam neki és viszonoztam a mosolyát.

- Köszönöm, de azért te sem voltál semmi.

- Te nyertél, szóval mit kérsz tőlem? - tértem rögtön a tárgyra.

- Hm, nem is tudom - úgy tett mintha törné a fejét, de egy kis mosoly végig ott bujkált a szája sarkában.

- Na gyerünk, nem érek rá egész nap - löktem meg kicsit a vállát.

- Nem tudom hova sietsz, amúgy is én viszlek haza - vigyorgott a képembe.

- Mintha nem tudnék taxit hívni - elővettem a mobilom és a fülemhez tettem mintha tényleg épp hívni akarnám.

- Sam nehogy taxit hívj - megfogta a csuklóm és gyengéden elhúzta a kezemet a fülemtől - én viszlek haza, és a kérdésedre visszatérve... - ekkor Mary lépett oda hozzánk és rögtön a bátyjához bújt és belé fojtotta a szót.

- Joshi nem megyünk haza? Már olyan nagyon álmos vagyok - a végébe beleásított egy hatalmasat.

- De megyünk, szedd össze a cuccaidat - biccentett a táskája felé.

Miután mindenki összeszedte a cuccát, kifizettük a bowlingot meg az italokat és elköszöntünk a többiektől. Nagyon megkedveltem őket és alig vártam, hogy újra találkozzak velük. Beszálltunk a kocsiba, Greg és Mary rögtön hátra ültek be, úgyhogy én kizárásos alapon az anyósülésre pattantam be. Mary pár perc után bealudt és ha jól láttam Greg szemei is csukódtak le, de azért még megpróbált ellenállni. Csendben utaztunk, de egyáltalán nem zavart, szeretek utazás közben kibámulni az ablakon és most legalább nem nekem kellett vezetnem. Josh leparkolt az út mellett és leállította a kocsit, aztán kiszállt a kocsiból. Hátranéztem és láttam hogy mindketten békésen alszanak már, erre elmosolyodtam. Kipattantam a kocsiból és Josh szó nélkül követett az ajtóig. Sokszor nem tudtam mi járhat a fejében és mit miért tesz, például miért barátkozik velem?