Vad Játszmák

13. rész

Sziasztok drágák!

Először is szeretném megköszönni hogy olvassátok a könyvem és köszönöm a visszajelzéseket is 😊😉 valószínűleg heti egy részt fogok feltenni mostantól, kivéve ha több időm lesz, jó olvasást mindenkinek!

Miután a taxis hazavitt és meggyőződtem róla, hogy a szüleim elmentek, beléptem a házba. Gyorsan letusoltam és felkaptam egy farmert meg egy pulóvert. Eltettem még egy-két ruhadarabot és el is indultam a nénikémhez. Az utat majdnem 3 óra alatt tettem meg, de nagyon örültem amikor megpillantottam az ismerős környéket. Már reggel telefonáltam, hogy tudjon az érkezésemről. Ahogy befordultam az utcába és leparkoltam a ház mellett, ki is lépett az ajtón. Biztos állandóan kilesett az ablakon, hogy azonnal meglásson, ha megérkeztem. Kipattantam a kocsiból és rögtön megöleltük egymást.

- Margaret, annyira hiányoztál - szorítottam ki belőle a szuszt.

- Te is drága csillagom, olyan rég láttalak - a ragyogó mosolya is boldoggá tudott tenni egy szempillantás alatt. Kicsit eltolt nagától, hogy jobban szemügyre vegyen- Nahát Samy, te egyre csak szebb és szebb vagy.

- Hát, azt hiszem ezt csak te látod így. Hogy vagy? Minden rendben veled?

- Igen, hát persze. De gyere, menjünk be, hideg van itt kint.

Belépve finom illatok fogadtak.

- A kevencedet sütöttem, gesztenyetortát.

- Jajj de rég ettem már. Te sütöd a világon a legfinomabb gesztenyetortát.

Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk, miközben tortát eszegettünk.

- Apáék hazajöttek - kezdtem bele abba ami igazán nyomta a lelkemet. Margaret csak bólintott, és hagyta hogy tovább beszéljek - Veszekedtünk, és elküldtek otthonról. Fogalmam sincs mit csináljak - sóhajtottam egy hatalmasat.

- Tudod, hogy nem küldtek el igazából, csak mérgesek voltak. Szerintem már le is higgadtak és ha hazamész tárt karokkal fogadnak. Hiszen a szüleid, szeretnek téged - ezek a szavak betaláltak, a könnyeim szépen lassan csordogáltak az arcomról.

- Nem tudom, mit higyjek. Már egy ideje úgy érzem, csak nyűg vagyok nekik. Tudom, hogy én sem vagyok egy mintagyerek és sok mindent rosszul csinálok és az egész életem egy rakás szar, de fáj hogy nem állnak mellettem. Soha nem kérdezték meg, milyen problémáim vannak, hogy mit érzek. Szükségem lenne rájuk, hogy támogassanak és hogy mellettem legyenek, de nekik fontosabb a munka - keservesen zokogtam, nem tudtam fékezni magam.

- Sss, semmi baj - átölelt és nyugtatóan simogatott - Minden rendbe fog jönni. Sokszor nem azt kapjuk amit megérdemelnénk, de erősnek kell maradnunk. Te egy nagyon erős lány vagy, hidd el. És csodálatos is, tele vagy szeretettel és hatalmas szived van. A szüleid is rá fognak jönni erre, csak idő kérdése.

-Köszönöm - suttogtam és szorosan megöleltem.

- Mi lenne ha elmennénk megsétáltatni Blekit?

- Az jó lenne - szipogtam egy utolsót.

Bleki a szomszédnéni kutyája volt, de Lisa sokszor elment pár napra és ilyenkor mindig megkérte a nénikémet, hogy gondoskodjon róla. Gyönyörű husky volt, tele erővel és élettel.

Az egész hétvégét Margaretnél töltöttem és nagyon jól éreztem magam. Megnyugodtam és tényleg kezdtem hinni abban, hogy minden jóra fordul majd. Kicsit féltem hazamenni, de eszembe jutottak a szavai, miszerint egy erős lány vagyok.
Beparkoltam a garázsba, de sehol sem láttam a szüleim kocsiját. Ezek szerint már el is mentek, ki tudja most épp melyik kontinensen, melyik országban járnak.

A konyhában mosatlan tányérok és poharak hevertek mindenhol és persze sok szemét. Még mindig nem fáradtak azzal, hogy főzzenek, egyszerűen csak rendeltek valami puccos étteremből. Nagyszerű, úgy sincs jobb dolgom mint utánuk takarítani. A hűtőn megláttam egy kis cetlit, nem lepődtem meg mikor láttam, hogy csak ennyi állt rajta: "Kínába mentünk."
Gyorsan elmosogattam és kimerülten zuhantam az ágyba. Lefekvés előtt vettem észre, hogy üzenetem érkezett.
"Nagyon eltűntél a hétvégén, remélem minden rendben van. Holnap találkozunk a suliban! D"
Mosolyogva aludtam el.

Reggel szokatlanul kipihenten és jókedvűen ébredtem. Kiválasztottam egy fekete farmert egy mintás pólóval és mellé a bőrdzsekimet. Készítettem egy egyszerű sminket, a hajamat csak kifésültem és hagytam a hátamra omlani. Időben elindultam és útközben felvettem Kate-et is.

- Csajszi, te meg merre voltál egész hétvégén? - kérdezte rögtön.

- A nagynénémnél, de nem láttad hogy hívtalak?

- Láttam, de csak később. Gondoltam ha fontos, úgyis hívsz megint - megrántotta a vállát.

- Te mit csináltál?

- Semmit. Az öcsémre vigyáztam és egész hétvégén a kertet csináltuk - ez nem stimmelt, valahogy nem tudtam elhinni, hogy Kate a földet túrja és gazol. Soha nem csinált semmiféle munkát, elmondása szerint vigyáznia kell a gyönyörű körmeire.

Inkább nem válaszoltam semmit, de vajon mit nem akar elmondani nekem? Remélem nem történt semmi baj. A mi kapcsolatunk nem olyan mint a többi normális barátság. Vannak dolgok amikről nem beszélünk egymásnak, ilyen például a család téma is. Eléggé felszínes a kapcsolatunk, de attól még bármikor meghallgatom ha valami bántja.

A suliban különváltunk, mert máshol volt óránk. Épp a szekrényemben pakoltam, amikor hangos lépteket hallottam. Felnéztem és meglepődtem mikor Josh-t láttam közeledni. Valamiért dühös lehetett, állkapcsát összepréselte és a kezeit ökölbe szorította, a tartása merev volt és a tekintetében is haragot láttam. Még soha nem láttam ilyennek és nagyon úgy tűnt hogy rám haragszik, mert megállt előttem.

- Te meg mégis mi a faszt képzelsz!? - mondta olyan hangnemben, hogy ledermedtem.

- Fogalmam sincs mi bajod van - mondtam ahhoz képest hogy megijedtem egész higgadtan. Most megint mit csinálhattam rosszul...

- Szóval azt mondod, nem tudod ki hagyott hajnalban 200 dolcsit az asztalomon?

- Én voltam, de én csak azt akartam, hogy... - közbevágott.

- Tudom mit akartál, megláttad milyen szegények vagyunk és megsajnáltál minket, de nekünk nincs szükségünk szánalompénzre. Van munkahelyem és én megdolgozok azért a pénzért, amit te anyucitól kapsz és elvered az egészet egy nap alatt. Csak egy elkényeztetett liba vagy - mondta végül és egy borítékot nyomott a kezembe, majd ahogy jött úgy el is viharzott.

Csak álltam ott és nem tudtam mit tehetnék, én nem ezt akartam. Talán igaza van, tényleg csak egy elkényeztetett liba vagyok. Végülis soha nem volt rendes munkahelyem és az, hogy otthon takarítok egy kicsit nem jelent semmit. Nagyon rosszul estek a szavai, csak még nyomorultabbnak éreztem magam.
Eltettem a pénzt és elindultam órára, habár már semmi kedvem nem volt az egész naphoz.

Szünetben végre találkoztam Daviddel, már nagyon hiányzott az ölelése, a csókja.

- Szépségem van kedved ma bulizni?

- Nos az rámférne - sok mindent el akartam felejteni és nincs is jobb mint jól berúgni.

- Az uncsitesómnál lesz ma egy állat nagy buli, élvezni fogod - rám kacsintott, majd újból megcsókolt.

- David nem láttad Josh-t? - kérdezte Greg, az alacsony haverja.

- Nézd ott van - mutatott jobbra - Héj Josh - kiáltott oda neki, mire megfordult és pont összenéztünk.
Josh lassan odasétált hozzánk, de egyszer sem nézett rám, direkt kerülte a tekintetem - Haver jössz ma Adam bulijába?

- Nem megy, más dolgom van.

- Oké, te tudod.

Megszólalt a csengő és egy hosszú csókkal búcsúztunk mielőtt órára mentünk volna.