Vad Játszmák

27. rész

A napok gyorsan teltek egymás után és közben a tervem - miszerint elfelejtem Josht - kezdett kudarcba fulladni. Nem tudtam megérteni, hogy mégis hogyan történhetett, de egyre inkább megtetszett. Reggel alig vártam hogy lássam és megölelhessem, aztán szünetekben hallgassam a csodálatos baritonját és mielőtt hazamentünk újra a karjaiba bújhassak. Ezzel csak egyetlen probléma volt. Valamiért nem úgy tűnt, mintha ő is ezt érezné. Sokszor úgy éreztem, mintha csak a fogadott hugaként tekintene rám és ez nagyon bosszantott. Több akartam lenni a szemében, az nem lehet, hogy az egyetlen fiú aki iránt komolyabb érzelmeket táplálok, csak barátként tekint rám.

- Na és mit terveztetek mára? - kérdezte az említett személy.

Éppen az ebédlőben ültünk a szokásos helyünkön és próbáltuk magunkba erőszakolni az ételnek nevezett akármit a tányérunkon. Mary egy pillanatra ledermedt a kérdésre, úgyhogy gyorsan válaszoltam helyette, mielőtt lebuktunk volna.

- Tudod csak ilyen csajos dolgokat. Vásárolgatunk, kajálunk, aztán kifestjük egymást és nyálas filmeket nézünk - egész hihetőnek tűnt.

Mary már pár napja beharangozta bátyjának, hogy nálam tölti a pénteket és csak szombaton megy haza. Persze simán belement, főleg hogy ma dolgozik és mivel Sarah és Tomi elmentek a nagyszülőkhöz, azt sem akarta hogy egyedül maradjon otthon.
- Jó, de ha lehet akkor ne igyatok - figyelmeztetett.

- Persze, azt akarod hogy kiszáradjunk? - kérdezte Mary.

- Úgy értem alkoholt. Oké hogy most betöltöd a 17-et, de még így is kiskorú leszel.

- Jól van - egyezett bele a lány, pedig jól tudta, hogy tegnap megvettem a vodkát.

Egyszer csak recsegni kezdett a hangosbemondó és beleszólt az igazgató.

- Kedves diákok! Szeretném bejelenteni, hogy a hétfőn megírt matekversenyen 6 diáktársatokból 4-en bejutottak az elődöntőbe, ami nagyszerű eredmény. Tehát ezúton gratulálni szeretnék nekik, Steven Cross, Eric Hudson, Ryan Lewis és az egyetlen lány továbbjutó Samantha Sparks - mondta ki az én nevemet is, aztán elhallgatott.

- Jujj de ügyi vagy, tudtam hogy továbbjutsz - borult a nyakamba Mary.

Nem gondoltam, hogy sikerül, de azért legbelül reménykedtem benne és egy kisebb sikernek könyveltem el magamban.

Josh mosolyogva figyelt, amolyan "tudtam én" fejjel, aztán rám kacsintott.

- Szép volt.

- Köszi - mosolyogtam rá én is.

Megszólalt a csengő, úgyhogy kénytelenek voltunk felállni és órára menni.

......

Már egy ideje a plázában császkáltunk és ruhát kerestünk Marynek, ugyanis szerettem volna ha végre lehet egy saját bulizós ruhája.

- Ezt nézd - vettem le a fogasról egy fekete tapadós ruhát, amit szürke flitterek díszítettek - Szerintem ez csodás lenne, a fekete kiemelné a vörös hajadat.

- Nem is tudom. Nem túlzás?

- Egyáltalán nem és nem is olyan rövid, hogy rosszul érezd magad benne. Na gyerünk próbáld fel - löktem be az egyik próbafülkébe - Na milyen?

- Fél perce jöttem be, várj egy kicsit.

- Jól van, de siess - még vártam pár percet, de aztán végre kilépett a fülkéből.

- Azt a kurva. Te eddig hol rejtegetted az alakodat? Rohadt jól áll, ezt kell megvennünk - mondtam, mire elnevette magát és megölelt.

- Köszi. Várj, nem is néztem mennyibe kerül. Nincs túl sok spórolt pénzem, de hátha elég.