Vad Játszmák

40. rész

Csak álltam a tömegben, néztem a villodzó fényeket amik néha a szemembe világítottak. Sokan nekem jöttek amit ők észre sem vettek, néhány lány az iskolából lenézően bámult rám, de ez a legkevésbé sem érdekelt, ahogy a kissé részeg fiúk idióta beszólásai sem. Még a tanárok is önfeledten rázták a seggüket és hülyét csináltak magukból az egész diákság előtt. Elveszettnek éreztem magam. Szükségem volt valakire. Vagy inkább valamire...

A lelátón megpillantottam néhány 11.-es srácot, akik vidáman adogattak körbe egy üveget és egymás után kortyolgattak belőle. Nagy elszántsággal robogtam hozzájuk és eldöntöttem, hogy mindenképp megszerzem az alkoholt, amire most nekem nagyobb szükségem volt. Ahogy odaléptem hozzájuk mind a hat szempár rám szegeződött és szemérmetlenül végigmértek, csak látásból ismertem őket, de ők valószínűleg pontosan tudták ki vagyok.

- Sziasztok srácok - csípőre tettem az egyik kezem és az üvegre mutattam, ami egy vézna, szemüveges srác kezében feküdt - Szükségem lenne a whiskyre.

A srác először csak meglepődve nézett rám, de aztán vigyorra húzta a száját, látszott hogy már kicsit berugott.

- Oh szivi annak ára van - nocsak hogy kinyílt a csipája - gondoltam magamban.

- Azon ne múljon - elővettem a pénztárcám és kutakodni kezdtem benne - Mennyit kérsz?

A srác elém állt, még így is egy fél fejjel alacsonyabb volt nálam, kezében meglengette az italt.

- Nem kell a pénzed - rázta meg a fejét és beletúrt barna hajába - Egy csókot kérek - fűzte hozzá magabiztosan.

A többi srác körülöttünk hangos húú- zásba kezdett, mire néhányan felénk kapták a fejüket. Felvont szemöldökkel végigvezettem a tekintetem az előttem álló fiún és a kezében tartott italon, nagyon kellett. Felbátorodva léptem egyet felé, láttam hogy elakadt a lélegzete, miközben tarkójánál fogva közelebb rántottam magamhoz. Durván megcsókoltam, mire szétnyitotta a száját és nyelvemmel felkutattam az övét, miközben beletúrtam a hajába. Másik kezemet levezettem a fenekéhez és erősen belemarkoltam, mire felnyőgött, végül a kezéből kivettem a whiskyt és elengedtem. A srác még mindig csukott szemekkel, nyitott ajkakkal állt előttem, de a többi srác is letaglózva állt mögötte. Az üveget a számhoz emelve nagyot húztam belőle és miután mosolyogva intettem egyet nekik, elindultam egy kevésbé feltűnő helyre.

Az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot, annyi minden járt a fejemben, de minden gondolatom Josh körül forgott.

Belekortyoltam az alkoholba, ami végigégette a torkomat.

A fejemben lejátszódtak a vele eltöltött perceim, amikor azon a bulin először elmerültem a tekintetében, aztán azon az estén amikor az utcán rám talált és nem hagyott magamra, hanem elvitt a házukba, pedig mégcsak nem is ismert.

Újra meghúztam az üveget és vigyorogva állapítottam meg, hogy még félig tele volt.

Később a vacsora a szüleimmel ami végül kudarcba fulladt, de ő akkor is meg tudott nyugtatni.

Újabb adag whisky folyt le a torkomon, köhögnöm kellett tőle, de nem hagytam abba a vedelést. Felejteni akartam, nem akartam emlékezni semmire.

Minden kis érintése, ami melegséggel töltött el, minden kedves szó, annyiszor bíztatott a verseny előtt is és a gyengédsége, az édes mosolya.
És ekkor tudatosult bennem, hogy ennek mától vége szakad, mostantól semmi nem lesz olyan mint eddig.

Csak ittam a boldogságot árasztó folyadékot és elmerültem a semmiben, a testem lángolt, az alkohol elárasztotta az agyamat és mosolyogtam. Ezt az örömet senki nem vehette el tőlem, az enyém volt. Elvesztettem az időérzékem, nem tudtam mennyi ideje ülhettem ott egymagamban a műanyag széken, de nem is érdekelt.