Vad Játszmák

49. rész

A korcsolyázás tényleg nagyon kifárasztott, de nem csak engem hanem mindenki mást is. Már egy ideje a szobámban tartózkodtam és próbáltam rávenni magam, hogy végre kipakoljam azt a néhány ruhadarabot, amit magammal hoztam. Ehelyett azonban csak hátradőltem az ágyon és a gondolataimnak szabad utat engedve pihentettem a végtagjaimat. Nem tudom meddig feküdhettem csukott szemekkel a puha takarón, de rögtön felriadtam amikor becsapódott az ajtó. Mary karbatett kezekkel nézett rám és rosszallóan megcsóválta a fejét.

- Te meg mit csinálsz itt? Mindenki lent vegyül, erre te meg idefent gubbasztassz egyedül.

Apró lépteivel máris mellettem termett és leült mellém, mire besüppedt alatta a matrac.

- Csak fáradt vagyok, ennyi az egész.

No meg persze semmi kedvem nem volt szembenézni azokkal akik felborították a nyugalmas életemet. Igaz, hogy ez nem feltétlenül az ő hibájuk volt, de részben azért őket is hibáztattam, csakhogy ne rám háruljon minden felelősség. Például Josh nem tehetett arról, hogy menthetetlenül beleszerettem és miatta rettenetesen szenvedtem az elmúlt időszakban. Brian pedig abszolút semmi rosszat nem tett azzal, hogy a közelembe akart férkőzni. Egyszerűen csak nem akartam játszadozni vele, de nehéz volt úgy kezelni a dolgot, hogy még én sem tudtam eldönteni mit akarok. Így aztán a legegyszerűbb módot választottam, hogy mindezeket elkerüljem, vagyis elbújtam a szobámba.

- Aha és gondolom ennek a "fáradtságnak" semmi köze ahhoz, hogy Josh és Brian is lent van - barátnőm rátapintott a lényegre, persze tudtam hogy őt még ha akarnám se tudnám megtéveszteni.

Ismert már annyira, hogy tudja mi bajom van és habár nem tudott segíteni rajtam meg a helyzeten, nekem már az is sokat jelentett, hogy mellettem volt.

- Mindjárt összeszedem magam, csak kellett egy kis magány. Túl sok nekem ez az egész - sóhajtottam, ő pedig megértően bólintott egyet.

- Figyelj, tudom hogy minden nagyon keszekusza most, de idővel minden rendben lesz. Gondolj csak bele, hogy a szüleiddel milyen volt a viszonyod és most pedig egy csapásra minden megváltozott - Marynek igaza volt, hiszen ezt soha nem gondoltam volna, mégis megtörtént.

- Igazad van - értettem egyet vele - Ahh, nem hiszem el hogy itt siránkozok. Én soha nem voltam ilyen, most meg egy srác miatt vagyok padlón. Komolyan, ha ezt pár hónappal ezelőtt valaki megjósolja nekem, egyszerűen kiröhögöm.

- Változnak az idők - mosolygott sejtelmesen barátnőm - Én sem gondoltam volna, hogy pont Scott fog levenni a lábamról - egy vörös hajtincset tekergetett és igyekezte leplezni zavarát. Nagyon aranyos volt.

- Hát igen, már csak arra várok mikor teszi fel a nagy kérdést - vigyorogtam rá.

- Hát tulajdonképpen... - kezdte zavartan Mary, én meg elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Te. Jó. Ég! Ez azt jelenti, hogy együtt vagytok? - néztem rá izgatottan.

- Igen! - vallotta be pirulva.

- De hogy és mikor? És én miért nem tudok erről? - bombáztam meg a kérdéseimmel.

- Nyugi, azért nem tudsz róla mert eléggé friss a dolog. Tulajdonképpen ma történt az egész - nyugtatott meg, aztán vett egy nagy levegőt mielőtt belekezdett a mesélésbe - Szóval már egy ideje egymás kezét fogva koriztunk, aztán egyszer csak félrehúzott a pálya szélére. Láttam rajta hogy ideges, de mégis mosolygott rám ahogy mindig. Aztán azt mondta, hogy sokat gondolkozott az elmúlt napokban és nagyon szeret velem lenni. És tudja hogy Josh miatt talán lehetetlen hogy köztünk bármi legyen, de ha mégis bevállalnám a haragját akkor ő végig mellettem lenne. És akkor megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. Én pedig igent mondtam - a végére boldogan elmosolyodott.