Samantha Sparks egy igazi rosszlány. Szülei gazdagok és mindent megadnak neki, így aztán habzsolja az életet. Látszólag mindene megvan, de kapcsolatai sekélyesek és belül egy igazi roncs. Sorra jönnek a fiúk, de csak kihasználja őket, ám az egyikük...
Drága olvasóim! Meghoztam a következő részt. Tudom, hogy sokat kellett várni, de sajnos nagyon kevés időm volt írni. Mostantól viszont igyekszem folyamatosan hozni pár naponta a részeket. Köszönöm a türelmeteket és a több mint 1000 megtekintést is. Nagyon boldog vagyok. :) Puszi nektek! <3 :)
Folytatás...
A hét további része hamar eltelt. A suliból egyre kevesebbet lógtam, de ez nem az én érdemem. David kifejezetten jó hatással volt rám. Minden nap sétáltunk az iskoláig és közben beszélgettünk. Kezdtem kibontakozni mellette, lassan úgy éreztem megbízhatok benne. Tudom ez nagyon furán hangozhat, főleg hogy alig egy hete ismertem, de ha csak tehettük találkoztunk. A másik dolog ami furcsa volt, hogy nem feküdtünk le egymással. Úgy tűnt tényleg vár ameddig csak szeretném, és ezáltal kezdett visszatérni az önbecsülésem. Végre érezhettem milyen az, ha valakinek nem csak a szexre kellek.
Csütörtök délután hazafele sétáltunk. Megint hazakísért ahogy eddig mindig. Csendben sétáltunk egymás mellett. Egyszer csak ujjait az enyémekre fonta és csókot lehelt kézfejemre. Automatikusan rámosolyogtam és közelebb húzódtam hozzá.
- Nem fázol? - kérdezte végigsimítva arcomon. Annyira figyelmes volt velem. Az idő kezdett hidegebbre fordulni, én meg a szokásos cuccaimba jártam, ami valljuk be nem véd valami sokat.
- De egy kicsit.
- Gyere - közelebb húzott magához és átkarolta a vállam - Na így már jobb. Hova menjünk ma?
- Nekem mindegy. Mihez lenne kedved?
- Akkor menjünk el egy közeli bárba, most nyílt elvileg nemrég.
- Te honnan tudsz ilyeneket? - nevettem fel - Hiszen csak most költöztél ide.
- Igen, de megvannak a besúgóim.
- Ja, akkor engem is lenyomoztattál?
- Nyilván. Az volt az első dolgom, tudok minden mocskos kis titkodról - mondta halálkomoly arccal, mire döbbenten megálltam. Csak néztünk egymásra és nem tudtam hogy most kínomban nevessek vagy sírjak. Ha tényleg mindent tud akkor hogyhogy még velem van?
- Te... Te most komolyan lenyomoztattál?
- Jajj dehogy is, ne nézz már így. Olyan fejet vágsz mintha legalábbis kitört volna a III. világháború - röhögött rajtam folyamatosan. Én is felnevettem és hatalmas kő esett le a szívemről.
- Nagyon vicces vagy. Szóval akkor hányra jössz értem? - tereltem a témát.
- Még nem tudom, olyan 9-10 között valamikor.
- Okés, addigra elkészülök.
- Nem kell túlzásba vinni, csak iszogatunk egy kicsit. Különben is kinek akarsz ennyire tetszeni?
- Hát tudod nemrég megismertem valakit. Nagyon helyes és kedves is. Pont nekem való.
- Hm, hogy néz ki? Lehet hogy ismerem.
- Gyönyörű szép fekete haja van - húztam az agyát - és a barna szemei is, ahw majd elolvadok amikor belenézek - tátott szájjal meredt rám - csak viccelek, itt áll velem szembe ez a kis édes szőke herceg - száját lassan félmosolyra húzta és hirtelen derekamnál fogva közelebb rájtott magához. Arcunk csak pár centire volt egymástól, még levegőt is elfelejtettem venni. Még pár pillanatig egymás szemeibe bámultunk, majd hevesen megcsókolt. Egyik kezemet a tarkójára vezettem, a másikkal beletúrtam szőke tincseibe. Nyelvünk szenvedélyes táncot járt a másikéval. Mikor már elfogyott a levegőnk szétváltunk, de David további csókokkal hintette be az arcom, majd lejjebb haladva a nyakamat vette célba. Fejem hátrahajtottam hogy jobban hozzáférjen, közben a hátát simogattam és a hajával játszottam. Belemarkolt a fenekembe én meg felnyőgtem, el is felejtettem hogy éppenséggel a járda kellős közepén állunk. David lassan elszakadt tőlem, láttam hogy feje vörös a visszatartott nevetéstől.
- Te meg mit nevetsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Csak szerintem tetszett a néninek a műsor ott a túloldalon.
- Micsoda?? - hátrafordultam és nekem is nevetni támadt kedvem, ugyanis a néni minket nézett miközben épp a leejtett szatyorkáját próbálta felvenni és a kipottyant dolgokat.
- Menjünk mielőtt szívrohamot is kap.
David még az ajtóban elköszönt, aztán elment mivel úgyis nemsokára találkozunk.
A délután hamar elment és újból ruhát kellett választanom. Úgy döntöttem, hogy csak azért is megszivatom egy kicsit Davidet és valami dögös ruhát kerestem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Újra feketébe öltöztem, szerettem mert kiemelte szőke hajamat és kék szemeimet. Csengettek, szóval felkaptam még a fekete bőrdzsekimet, a bakancsomat, a táskámat a válamra kaptam és kitárva az ajtót megpillantottam Davidet. A szívem hevesen vert már attól is, hogy csak megláttam. Boldog voltam, hogy végre valaki igazán foglalkozik velem. A nyakába kapaszkodva hozzá bújtam és szorosan öleltem.
- Nahát, ennyire hiányoztam? - kérdezte hatalmas mosollyal
- Igen, nagyon - néztem fel a szemeibe. Egyik kezével derekamnál tartott a másikkal megcirógatta arcomat és gyors csókot nyomott a számra. Végignézett szerelésemen és még a lélegzete is elakadt.
- Gyere menjünk mielőtt itt helyben a magamévá teszlek - mondta, szemeiben vágy tükröződött.
Megfogta a kezem és így sétáltunk el a közeli bárba. Tényleg nem volt messze, csak három utcát kellett sétálni és már ott is voltunk. Belépve egy nagyon dizájnos helység tárult elénk. Modern volt és csak úgy hivogatta a belépő vendégeket. Helyet foglaltunk egy kisebb asztalnál. Rendeltünk is rögtön két tequilát és whisky kólát. Egyszerre húztuk le és vártuk a hatást.
- Verseny? - nézett rám kihívóan.
- Legyen.
Már az 5-ik kör után éreztem hogy kezd a fejembe szállni, de Daviden is meglátszott hogy nincs teljesen magánál.
- Jól bírod - vigyorgott kipirult arccal.
- Igen, azt hiszem még nem mondtam, de elég jól bírom. Párszor leköröztem már a nagy piásokat itt a környéken.
- Ha ezt tudom, akkor nem megyek bele - fogta a fejét.
- Szóval akkor feladod?
- Majd ha fagy, add fel te.
- Csak szeretnéd - hajoltam hozzá olyan közel, hogy már szinte ajkam hozzáért az övéhez.
Belenéztem csillogó szemeibe, majd telt ajkaira. Egyszerre estünk egymásnak. Vágytam az csókjaira, érintésére és egyáltalán rá.
- Sam - suttogta fülembe - Sam, nem bírok magammal. Akarlak, most akarlak. Nem bírok tovább várni.
- Én sem bírom tovább. Menjünk hozzám, üres a ház - mondtam és már fel is álltam, hogy minél hamarabb távozzunk.
David gyorsan kifizetett mindent és szinte futólépésben tettük meg azt a három utcát. Homályos volt az egész út, fogalmam sincs hogy jutottunk el az ajtóig. A kulcsot kerestem és próbáltam kinyitni a zárat, de nehezen ment mert David közben már a nyakamat csókolgatta. Pár perc után végre kattant a zár és az ajtón belépve magam után húztam a feltüzelt fiút, hogy bent folytassuk amit elkezdtünk.
Folytatása következik.....
Ui.: Tudom gonoszság itt félbehagyni. A következő részbe több mindent is tervezek, igyekszem minél hamarabb hozni.
Ha tetszett a rész, akkor kérlek jelezzétek, sokat jelent! :))
