Vad Játszmák

51. rész

- El sem hiszem, hogy végre vége van az utolsó óránknak is - Mary ugyanolyan zombi fejjel meredt rám, ahogy valószínűleg én is rá.

- Na gyere, tűnjünk el innen minél hamarabb - egy ideig mellettem sétált, de aztán egymásba karolva indultunk el az iskola bejárati ajtaja felé.

A diákok egymás után hagyták el az épületet, mi pedig követtük őket. Az idő az elmúlt pár héthez képest sokkal kellemesebb volt, már egy ideje nem esett újabb hóréteg és ami volt az már régen elolvadt. A nap sugarai lágyan simogatták az arcunkat, míg a hűs levegő felébresztett minket kómás állapotunkból ahogy lelépkedtünk a lépcsőn.

Mary hirtelen megtorpant, aztán elengedte a karomat és egy szó nélkül előre futott. Értetlenül kaptam oda a fejem, de aztán minden értelmet nyert ahogy megpillantottam Scott magas alakját. Láttám ahogy a lány boldogan a karjaiba ugrik és úgy ölelték egymást. Csak ekkor tűnt fel, hogy Scott nem egyedül álldogált, ugyanis mellette ott szobrozott az én Brianem és... Kathleen? Épp nagyon elmerültek valamiben, de a fiú mintha csak megérezte volna hogy közeledek, rám emelte smaragd íriszeit. Egy féloldalas mosolyra húzta ajkait és kitárta a karjait. Amikor végre elé értem azonnal a derekam után kapott és magához húzva szenvedélyesen megcsókolt.

- Hm, te miért nem ugrassz az ölembe úgy mint Mary Scottéba? - kérdezte duzzogva, amin jót mosolyogtam.

- Mert én tökéletesen jól érzem magam itt a földön is. Miért, ezt szeretnéd? - dünnyögtem a füléhez hajolva.

- Tudod, hogy mit szeretnék - egy puszit nyomott az arcomra, aztán kicsit távolabb tolt magátol, de nem engedett el.

- Szia Kat - üdvözöltem a lányt is, aki tőlünk pár lépésre álldogált.

Furcsamód már egyáltalán nem volt ellenszenves a lány, persze tudtam hogy soha nem leszünk elválaszthatatlan barátnők, de mégis jó érzés volt, hogy túl tudtam lépni a felé irányuló mérgemen. Ez főleg azért történt, mert rájöttem hogy az egyetlen akit utálnom kellene az nem más volt, mint Josh. Ő volt az aki újból és újból hülyét csinált belőlem.

- Szia - egy pillanatra elmosolyodott, de aztán újra a diákokat kezdte figyelni - Nem láttátok véletlenül Josht? - tette fel a kérdést.

- Nem, de biztos itt van valahol - vontam vállat - Tudja, hogy itt vagy?

A lány csak megrázta a fejét és kicsit közelebb lépett hozzánk, ahogy Maryék is, így már egy körben ácsorogtunk tovább. Habár megfordult a fejemben, hogy mi el is indulhatnánk, hiszen Josh nem valószínű, hogy kíváncsi lenne ránk, de más részről Kathleen nem úgy nézett ki, mint aki egyedül szeretne maradni, úgyhogy inkább nem szóltam egy szót sem csak kíváncsian vártam, hogy ebből mégis mi fog kisülni.

- Moziba megyünk, ti nem akartok jönni? - nézett ránk Scott.

- Jó ötlet. Mit akartok megnézni? - kérdeztem miközben Brianhez bújtam és a vállának döntöttem a fejem.

- Most megy valami fantasy, nem emlékszek a címére, de biztos jó - vont vállat a fiú.

- Oké, azt szeretem. Brian te akarsz menni? - néztem rá bociszemekkel és reméltem hogy igent mond, mert most nagyon örültem volna egy kis kikapcsolódásnak.

- Persze, elmehetünk - volt valami furcsa a hangleejtésében, de ugyanolyan kedvesen mosolygott rám, szóval lehet hogy csak beképzeltem - Az ott nem Josh? - kérdezte hirtelen, miközben átpillantott a vállam fölött.

Egy emberként fordult mindenki abba az irányba, amerre Brian nézett, ami egyáltalán nem lehetett feltünő.

- De igen - szólalt meg halkan Kathleen - Csak azt nem tudom, hogy azok ott ki a francok - ráncolta össze a szemöldökét.