Egy korához képest nagyon fiatal katona és egy árván maradt lány szerelme. Ellenséges oldalból szövetségesek lesznek, a kapcsolatuk során pedig olyan titokra derül fény, ami Hyori életét megváltoztatja.
Egy kicsit kínosan éreztem magamat, ahogyan végigmentem Hyorival a városon. Ahhoz már hozzászoktam, hogy engem megbámulnak az emberek. Kim tábornok fia, a jóképű Kim Taehyung voltam, anyám az egyik legszebb, legízlésesebb, legelegánsabb nő volt itt. Sokan szerettek volna barátságba keveredni vele, vagy azért mert tényleg gyönyörű asszony volt, vagy a hatalmas szíve miatt, hiszen mindenki tudta, akit egyszer megkedvel, azt minden jóval elhalmozza. Hatalmas, csillogó és híres partikat rendezett a házban, apa pedig sosem ellenezte ezt a szenvedélyét, mert imádta őt mindig is, nem volt dolog amit megtagadt volna tőle. S mivel ő cserében kapott egy gyereket, ráadásul egy fiút, még nagyobb becsben tartotta őt. Nagyon kevés barátnője volt, pont emiatt, mert tudta, sokan csak kihasználnák, éppen ezért nagyon megválogatta kit enged a házba. Jimin édesanyja volt az egyik ilyen, bár ezt mindenki tudta, világra szóló barátság volt a két család között. Volt még pár nő, akiket gyakran láttam megfordulni egy-egy délután, de az ő gyerekeikkel nem voltam annyira jóban, látásból ismertem őket, illetve néhány beszélgetésből, de egyébként nem nagyon voltak nekem sem barátaim, anyához hasonló okok miatt. Jimin volt a legjobb barátom...és Jungkook.
Miközben Hyori kezét fogtam, jó szorosan, nehogy akár egy pillanatra is elmehessen mellőlem, vagy bármi történjen, gyakran ránéztem. Ahogyan érdeklődve pillantott mindenfele, szája kissé tátva maradt mindentől, amit csak meglátott, néha csillant valami a szemében, vagy egy alig látható mosolyt elengedett, szívem meleg lett a gondolatra, ugyanakkor borzasztóan sajnáltam is őt. Nem csak a vesztesége miatt, amiről még nem is tud, hanem olyan kicsi volt, és védtelen, és annyira ártatlan. Egy számára teljesen új világba csöppent bele, a szegénység, a nyomor és a magány után most hirtelen mindene megvan, amit szeretne, körülveszik emberek mindenhol, rajonganak érte, akik csak eddig látták megkedvelték egyből. Úgy éreztem meg kell védenem.
Nem csak azért, mert annyira apró volt itt a mi köreinkben, hanem mert úgy éreztem, kötelességem. Kötelességem Jungkook miatt. A barátom miatt. Miattam. Meg kell tennem, vigyáznom kell rá, megmenteni minden rossztól, csak a jót és a szépet mutatni neki, s még ha ezt biztos, hogy nem mindig fogom tudni betartani, minden erőmmel legalább megpróbálni.
-Ó! - kiáltott fel, és mire észbe kaptam, addigra keze már ki is csúszott az enyémek közül, de ahogy láttam, Jimin se tudta tartani, és olyan sebesen futott el előlünk, mint a villám. Döbbenten néztem utána, majd össze Jiminnel, s sietve eredtünk utána, miközben átkoztam a fejemet, most gondolkodok a megváltó terveimen, és egy pillanat alatt képes vagyok elveszíteni. Nem kellett sokáig üldözni, egy játékbolt kirakata előtt állt meg, s apró kis kezeit az üvegre tapasztotta, úgy nézett befele.
-Mit láttál? - kérdezte Jimin mögötte megállva, a lány pedig megfordult. A szívem megfordult a látványra. A szemeiben annyi érzelem kavargott, annyi mindent láttam, szinte megkülönböztetni sem tudtam. Egy kicsinyke félelem a sok újdonság miatt, enyhe izgatottság, vágyakozás.
-Nézz oda! - mutatott fel az egyik polcra, mi pedig követtük a kezének a vonalát. A kirakat kellős közepén egy hatalmas, régiesnek tűnő baba ült. Kívülről porcelánnak nézett ki, haja szőkésbarna volt, szemei hatalmasak és kékek voltak. Én nem láttam benne semmi érdekeset, de egy lánynak biztosan megmelengette a szívét a látványa. Ráadásul attól, hogy nem ismertem annyira Hyorit, annyit már biztosan tudtam róla, hogy imádja a babákat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Szeretnéd azt a babát? - kérdeztem tőle, ő viszont a legnagyobb meglepetésemre megrázta a fejét.
-Nem. Biztosan nagyon drága. - mondta, de le nem vette volna a szemét róla.
-Lehet. - bólintottam. - De én nem az árát kérdeztem, hanem azt, hogy szeretnéd e. - vontam meg a vállamat, Hyori pedig megfordult. Tekintete találkozott az enyémmel, s míg én várakozóan néztem rá, addig ő úgy, hogy egyből tudtam, a lelke mélyén nagyon szeretné azt a játékot. - Hyori, mondd meg nyugodtan. Szeretnéd azt a babát? - kérdeztem, ő pedig alig láthatóan, de bólintott egyet. - Akkor, menjünk. - intettem az ajtó fele, s bár bátortalanul, de kicsit izgatottan ugrált fel a lépcsőn.
-Mi van veled? - suttogta a fülembe Jimin. - Nekem még egy kiflit sem vennél meg. - mondta röhögve, én pedig mosolyogva megráztam a fejemet.
-Majd ha rászorulsz, veszek neked kettőt is. - egyeztem bele, és köszöntöttem a boltban lévő nőt.
-Taehyung! - mosolygott és intett egyet. - De régen láttalak már! Mikor is? - kérdezte én pedig elgondolkodtam.
-Talán mikor a vonatot vettem. - mondtam, a néni pedig felvidult.
-Igen! Nem most volt! - csóválta meg a fejét. - Hogy felnőttél! De remélem még mindig meg van.
-Persze! Néha még bekapcsolom a gőzöst. - mosolyogtam. - Segítséget szeretnék.
-Tessék csak. - lépett ki a pult mögül.
-Van a kirakatban egy nagy porcelán baba. Azt szeretném. - magyaráztam, a nő szemei pedig Hyorira siklottak.
-Ennek a gyönyörű lánykának lesz? - kérdezte, én pedig bólintottam. - Ki vagy te kedvesem? - hajolt le, Hyori pedig egy lépést hátrált tőle.
-Anyukám egyik barátnőjének a lánya. Külföldről érkezett, látogatóba. - magyaráztam a lány helyett, s a karjánál fogva visszább húztam magamhoz. - Most megmutatom neki egy kicsit a várost, nagyon sok minden van itt, amit még nem látott.
-Akkor nem csodálom, hogy valami emlékezetest veszel neki. - nevetett és egy polchoz fordult. - Melyiket nézted ki? Van sokféle.
-Melyiket szeretnéd? - kérdeztem Hyorit.
-A szőkét. - mondta halkan, de a nő hallotta.
-Nagyon szép választás. - adta a kezembe a dobozt, s a kasszához lépett. Míg elővettem a tárcámat, hogy fizessek, addig Hyorinak adtam a babáját. Mosolyogtam azon, ahogy magához ölelte azt, még ki sem nyitotta, de már most örült neki. Látszott a hatalmas különbség közötte és az itteni lányok között. Míg a többségnek teljesen megszokott az, hogy a legújabb játékot megkapja, addig van, akinek egy egyszerű baba is óriási kincs.
-Köszönjük szépen. - intettem a nőnek mielőtt mindannyian kimentünk volna, kint pedig Jimin kivette a dobozt Hyori kezéből, és gyorsan válaszolt, mikor látta, már tiltakoznék.
-Vigyázok rá, te csak nézelődj mindenfele. - magyarázta, én pedig bólintottam. Végülis...sok minden van még hátra....
---------------------
*Azt a babát muszáj volt beillesztenem, mert szerintem csodaszép, s nem érdekel a korom, ha valaki ideadná, simán elfogadnám XD Nekem is van egy porcelánbabám, s nem mondom, hogy néha nem kapok frászt tőle, de szeretem az ilyeneket^^
