Fake love(V) ~ Befejezett

17.rész

Csendben kanalaztam az előttem lévő ételből, amiről nem nagyon tudtam, hogy micsoda, de valami mesésen finom volt. Taehyung anyukája valami levest emlegetett, mikor elém tette a tányért, s bár mosolyogva köszöntem meg neki, azért egy enyhe aggodalom volt bennem, a tudatlanság miatt. De felesleges volt. 

-Ízlik? - pillantott rám mosolyogva még egyszer, mielőtt leült volna, én pedig bólogatva ettem tovább. Nem olyan régen voltam itt, de már most több mindent kaptam enni, mint eddig az évek során együtt, s olyan újdonságokat is láttam, amikről még csak nem is hallottam. Igyekeztek nekem mindent megadni, minden kérdésemre válaszolni, s olyan sokat foglalkozni velem az utóbbi héten, amennyit csak tudtak. Hálás voltam, ezt pedig igyekeztem kimutatni nekik, s minden erőmmel azon voltam, egy kicsit se tűnjek telhetetlennek, bár nem volt nehéz dolgom, Jungkook mellett nem voltam hozzászokva a nagyzoláshoz. 

Óvatosan körbepillantottam az asztalnál, de senki nem nézett rám, valamiért ennél a családnál szokás volt szinte megnémulni, ha étkezés volt. Ezt már Taehyungnál is megfigyeltem, ha egyszer leült enni, szinte sosem szólalt meg, csak ha valami fontos volt, vagy ha éppen én szóltam hozzá. Mindenki a tányérjár figyelte, mereven és szigorúan. Taehyung mellettem ült, s halkan nyammogott, míg velem szemben az apukája ült. Ő volt közülük a legszigorúbb, mogorvább és ijesztőbb. Attól, hogy sosem bántott, nem mutatott felém különösebb érdeklődést. Tae megnyugtatott, azt mondta őt is csak akkor keresi, ha éppen szidni akarja, ezt pedig Jimin is megerősítette, ő azt mondta, az apja magasról tesz arra, ha itt van, néha már köszönni is elfelejt neki, csak felfogja, hogy Jimin ismét itt van a házban. Akivel néha foglalkozott, az a felesége volt, bár vele is kevesebbet, mint például amit az én apukám csinált. Nem sok emlékem volt róluk, de azt tudtam, hogy boldogok voltak mindig. 

Ezzel szemben az anyukája nagyon sokat foglalkozott velem. Miután majdnem egy hétnyi némaság, magány, szomorkodás és étvágytalanság után végre hajlandó voltam egy szendvicset megenni, kisebb ünnepet csapott nekem a konyhában, azután pedig kivitt a kertbe, mondván, kell nekem a mozgás és a friss levegő. Megmutatta nekem milyen virágai vannak, megengedte, hogy néhányat meglocsoljak, és együtt elültettünk egy barackfát, azt mondta együtt fogjuk megvárni, hogy kinőjjön. Azután Tae rabolt el magával, elment Jiminhez én pedig ugye vele mentem. Útközben megismerkedtem néhány lánnyal, akik egy kicsit furcsán néztek rám, de egész aranyosak és kedvesek voltak velem, illetve egy nénivel, aki vagy percekig bizonygatta, hogy látott már engem valahol, de miután Tae megmondta neki, biztos csak az öreg memóriája szórakozik vele, engedett a bizonygatásból és utunkra küldött, végül meg is érkeztünk Jimin házához. Nagyjából ilyen események történtek velem azok után, hogy emberi voltomat magamra aggattam ismét, s bár néha elkapott egy sírás, főleg éjszaka, de kezdtem jól lenni. 

-Nos. - törölte meg a száját Taehyung apukára, mély hangjára mindenki felkapta a fejét. Tae valószínűleg tőle örökölte az övét, esténként szerettem arra elaludni, ha énekelt nekem, nemcsak mert megnyugtatott, azért is mert Jungkook dalait idézte fel bennem. - Tekintettel arra, hogy a kishölgy ismét közöttünk van és látom jól érzi magát. - mutatott rám, és meglepődve tapasztaltam a kis mosolyt az arcán. - Úgy gondolom mindenki megérdemel egy kirándulást a tengerpartra. Én megérdemlem, mert sokat dolgozok, Tae is, mert nagyon ügyes volt az utóbbi időben, te Drágám pedig azért, mert te te vagy. - fogta meg a felesége kezét. - A hét végén elmehetnénk. 

-Komolyan? - húzta ki magát mellettem Tae. - Évek óta nem voltunk ott! - ujjongott.

-Tekintettel arra, hogy a családunk bővült. - pillantott ismét rám. - Talán itt az ideje. Jól fogunk szórakozni. Vagyis ti biztosan, én ezeket sosem élvezem, de elég ha ti igen. - bólogatott magának, majd felállt az asztaltól. - Nekem dolgom van, de este jövök. További szép napot. - csókolta meg a mellettem ülő nőt, s intett nekünk, mielőtt kilépett volna az ajtón. 

-Ez csodás. - csapta össze a kezét a nő. - Hyori, örülj te is! - nézett rám és végigsimított a fejemen. - A tengerpartra megyünk! 

-Én nem tudom mi az a tengerpart. - mondtam kicsit szégyellősen, mire mindketten csendbe maradtak és csak bámultak rám pillanatokig. 

-Nem baj. - vonta meg a vállát Tae. - Most majd megtudod. Imádni fogod, viszont akkor menjünk neked valami szépet venni. - állt fel, mikor is az anyja felpattant a helyéről, és mögém lépett. 

-Ne! - mondta hirtelen, én pedig felnéztem rá. - Most...most hadd jöjjön velem. Én szeretnék neki venni ezt-azt. 

-És akkor velem mi lesz? 

-Hol van ilyenkor Jimin? Nem tudom, menj szórakozni, vagy csillagászkodj, de Hyori a mai napon az enyém. Neked megfelel? - hajolt le hozzám mosolyogva, amit viszonoztam és bólintottam.  - Látod? Imád engem. Megyek, magamra veszek valami szép ruhát. - sietett el mellettem, én pedig kicsit kíváncsian néztem utána, nem tudom, hogy miért kedvelt engem ennyire, de nem bántam. Kicsit jól esett ennyi év után egy nő szeretetét is érezni. 

-Úgy látszik ma kimaradok ebből. - lépett mellém Tae. - De nem baj. Legközelebb velem jössz. - kacsintott rám és közelebb hajolt hozzám. - Érezd jól magad. - ölelt meg, majd magamra hagyott a konyhában. Én csak leültem, és megvártam Mrs. Kimet hogy végre lejöjjön és menjünk valamerre, mikor is Eunha belépett a helységbe. 

-Ó...még...még nem végeztetek? - kérdezte, én pedig felálltam a székről. 

-De. - válaszoltam és kiléptem volna az ajtón, mikor elkapta a csuklómnál fogva a karomat. 

-Hogy vagy? - kérdezte ismét, és látva az értetlen tekintemet folytatta. - Hallottam, mi történt a szüleiddel. Nagyon sajnálom. - mondta. 

-Már jól vagyok. - mosolyogtam rá. 

-Biztosan nehéz. - csacsogott, engem pedig kissé zavart, hogy csak így leállt velem beszélgetni, még nem nagyon szoktam meg mások társaságát. Idő kell nekem, míg valakit közel engedek magamhoz. - De gondolom könnyű, ha Taehyung veled van. Meg a többiek is, még Jimin is mindig veled van. - magyarázta, én pedig ebből azt szűrtem le, hogy nemcsak ő, de az összes itt szolgáló odáig meg visszáig van Taehyungért, illetve Jiminért is. 

-Nem, mindenhogyan nehéz. - biztosítottam az érzéseimről. - Megkaphatok bármit, mondhatnak nekem bármit, akkor is egyedül vagyok. Majd akkor nem leszek, ha már én magam is úgy érzem. Addig minden felesleges. - magyaráztam, ekkor pedig Tae anyukája lépett be a szobába, és egy szúrós pillantás után Eunha fele, már ki is lépett velem a házból, ahogyan ő nevezte, lányos napot tartani.