Fake love(V) ~ Befejezett

39.rész

Taehyung POV:

Boldogan vezettem az autót a kis elhagyatott, régi házak felé. Melletem Hyori ült, s míg fél kézzel a kormányt, fél kézzel a kezét fogtam. Ujjaimmal kézfején simogattam, mikor pedig megpillantottam a gyűrűt az ujján, arcomon szélesedett mosolyom. A lány, akit annyira akartam, akit annyira szerettem, igent mondott nekem. Szerintem nincs ennél szebb érzés ezen a világon, mint mikor megtalálod a társad, azt a személyt, akiben ott van a másik feled, aki mindennél többet jelent számodra, s aki viszonozza az érzéseidet. 

Hátul Jimin és Jungkook üldögélt és valamiről nagyon beszélgettek. Bár hallottam, annyira nem kötötte le a figyelmemet, helyette sokkal inkább a mellettem ülő lányra koncentráltam, aki kifelé bámult az ablakon. 

-Minden rendben? - kérdeztem és aprót húztam a kezén, hogy magamra vonjam a figyelmét. 

-Persze. - mosolygott. - Csak...egy részem szomorú. Nem is inkább szomorú...mintha folyamatosan nőne bennem egy lyuk. Egy üresség, és minél közelebb vagyunk, annál nagyobb és már mindent elnyel magába. Tudja, hogy hamarosan valamit kisöprök a múltamból. Ezért sürgősen keresnem kell majd valamit, ami kitölti bennem azt az űrt. 

-Előttünk az egész élet. - mondtam. - Annyi minden vár még rád. Hozzám jössz. Az elég nagy esemény. Anyával is eltölthetsz sok időt majd, itt van Jungkook és Jimin. Nagyon sok dologgal fogod tudni kiegészíteni a hiányt. Mire észbe kapsz, már be is töltötted az űrt. 

Hyori csak bólintott, s bár nagyon mélyen a gondolataiba volt merülve, azért csak megszorította a kezemet és ismét kinézett az ablakon. Tudtam, most nem nagyon tudok neki segíteni, ezt neki és Jungkooknak kell megoldania, de mégis ott akartam lenni mellette. Akartam, hogy érezze, hogy támogatom és vele vagyok, mikor kell neki.

-Itt vagyunk. - álltam meg az autóval és már szálltam volna ki, mikor Hyori elkapta a karomat. 

-Ne. - rázta meg a fejét és hátranézett Jungkookra. - Most csak ketten megyünk. - mondta és hogy meggyőzze magát, még bólintott is egyet. - Igen, egyedül kell lennünk. Mert ez fontos.

-Hát, ha ezt akarod, legyen. - engedtem el a kezét, és figyeltem minden mozdulatát, ahogy kiszállt az autóból, majd megvárta míg Jungkook mellé ért és megfogta a kezét. Együtt indultak el a kis ház fele, én pedig aggódva pillantottam utánuk. Tudtam, hogy minden rendben lesz, de Hyori szomorúnak tűnt és zavart a tudat, hogy zavarja őt valami. 

-Na, mi van hős szerelmes. - csapott vállon Jimin. - Hallottam a kis monológodat, még az én szívem is repesett tőle. Mikor lettél te ennyire romantikus? 

-Mikor belecsöppent az életembe. - néztem utánuk. - Emlékszel milyen volt mikor nyolc éves volt? 

-Igen. - mosolygott Jimin. - Olyan kis törékeny volt és picike. Bár most sem másabb, csak idősebb és szebb. De még mindig a kicsi énjére emlékeztet. Tudod...örülök nektek. Nagyon. Már akkor sejtettem, hogy ez lesz ebből, mikor elhoztad. Annyira ragaszkodtatok egymáshoz, annyira kedveltétek egymást, más lehetőséget el sem tudtam volna képzelni nektek. 

-Köszönöm. - viszonoztam a mosolyát. - Még kicsit hihetetlen az egész, de boldog vagyok. Viszont kell a segítséged. - pillantottam rá. - Hétvégén akarom az esküvőt. 

-Most? - vonta fel a szemöldökét. - Most hétvégén? Most kérted meg! Hova sietsz? 

-Ha egyszer szerelmes leszel, megérted. - legyintettem. - Most, hogy tudom, az enyém lesz, még hamarabb és még jobban akarom. Nem akarok egy percet sem várni vagy vesztegetni. Egy feleséget akarok. 

-Hát, ha ilyen tempóban haladsz, előbb utóbb nem csak feleséged lesz. - csapott egyet a vállamra, én pedig nevetve megvontam a vállamat. 

Körülbelül fél órát várhattunk az autóban ülve, mikor Hyori és Jungkook végre visszajöttek. Sokkal boldogabbak és felszabadultabbak voltak, mint mikor még elindultunk, amint pedig Hyori bepattant mellém, arcomat kis kezei közé fogta és egy nagy cuppanós csókot adott nekem. Nem igazán tudtam mire vélni a hirtelen hangulatváltozást, de nem bántam, amit velem csinált, kezeimet a hajába csúsztattam, úgy mélyítettem csókunkat, vagyis mélyítettem volna, ha valaki nem csap egyet a fejemre és szól rám hátulról, hogy majd otthon elrendezzük a dolgaink, menjünk már vissza. 

Csak nevetve váltam el a menyasszonyomtól, és beindítva az autót hazafelé vettem az irányt, miközben oldalra pillantva boldogan konstatáltam, hogy nincsen semmi baja, boldog és nekem csak ez számított. Félretette a múltat, a bánatát, minden nehézségét, megszabadult a súlytól ami húzta és éveken át nyomta a szívét, és tudtam, teljes mértékben készen áll arra, hogy új életet kezdjen.

Velem. 

- - - - - - -- - - - -- - - - - - -- -

Még ma befejezem a könyvet, aztán lehetőleg még ma posztolom az új könyvet. Végül változott a tervem látva a kommenteket. Első körben a Jimin történetet fogom kitenni, aztán a Yoongis helyett egyből a Hobi ficibe kezdek bele. Remélem így jó lesz mindenkinek <3 De ha van más kérés, arra is nyitott vagyok és örömmel meghallgatom^^