Fake love(V) ~ Befejezett

10.rész

Az idegen lány csendben vezetett végig egy hosszú folyosón, majd több lépcsőn, és ismét pár folyosón át, míg el nem érkeztünk oda, ahova engem vinnie kellett. Tette a dolgát, nem kérdezett tőlem semmit, nem is nagyon mondott nekem semmit, én pedig értékeltem ezt a némaságot, mert már ígyis túl sok személyt engedtem közel magamhoz, és kicsit furdallt a lelkiismeret, amiért ellentszegtem Jungkook szavainak. Biztos voltam abban, hogy ha most látna, azt mondaná, helyesen döntök, vannak helyzetek, mikor a saját elveinkhez való ragaszkodás nem segít. De belül tudtam, hogy olyan embereket választottam bizalmasaimnak, akik nem fognak engem elárulni, vagy hátba szúrni, vagyis nagyon reméltem. 

A szolgáló benyitott egy hatalmas szobába, ahol hozzá hasolóan öltözött lányok nevetgéltek, beszélgettek, azonban mikor beléptünk, mindent abbahagytak amit csináltak, és nekünk szentelték figyelmüket. Én csak álltam és vártam, mi fog történni, de eszem ágában sem volt köszönni, vagy bármit is mondani, mert nem voltam olyan helyzetben, sem kedvem nem volt ezekhez az idegenekhez. Nem voltam hozzászokva a sok emberhez, általában csak Jungkook volt velem egész nap, s többnyire mindig mindenhova vitt magával, ha pedig nagy ritkán úgy esett, hogy magamra kellett hagyjon, akkor mindig elvitt ahhoz az idős nénihez, aki velünk szemben, egy a miénknél is rozogább házban lakott. Még emlékeztem rá, hogy anyáék szerették őt, s ő is kedvelt minket, éppen ezért én nem bántam ha vele volt, ő nem bánta ha vele voltam. Mindenki jól járt, bár jobban preferáltam Jungkook jelenlétét. 

-Ő egy új szolgáló? - mutatott rám egy magasabb lány érdeklődve. Mivel nekem nem állt szándékomban válaszolni a kérdésére, a mellettem álló megtette helyettem. 

-Nem. Taehyung édesanyja kért meg arra, hogy öltöztessük fel szépen és csináljuk meg a haját. Aztán majd vigyem hozzá vissza. 

-Gondoltam, elég fiatal. 

-Nem a korával van itt a gond. - szólalt meg egy másik lány. - Nézzetek rá! Az arca, akár egy porcelán babának. Biztos ő is olyan úri gyerek, mint Taehyung. Szerintem az ő barátnője. 

-Nem azzal kell foglalkoznunk, hogy ő kicsoda, hanem azzal, ami a feladatunk. Gyerünk, kerítsetek neki valami szépet. Addig befonom a haját. - fogta meg a kezemet Eunha, és bevezetett egy fürdőszobába. Nem volt olyan tágas, mint ami Tae szobájában volt, de azért még ígyis kétszer akkorának tűnt, mint ami nekünk otthon volt. 

Eunha a kezébe vett egy nagy, széles hajfekét és mielőtt elkezdte volna vele kinyírni a hajamban lévő kócokat, párszor átszántott az ujjaival a tincseim között. Egy pillanatig döbbenten meredt a kezében lévő hajszálakra, majd rám, a tükörben ami előtt ültem. 

-Elképesztően puha hajad van. - mondta, miközben elkezdte fésülni a loboncomat. - Semmi csomó nincs benne. - magyarázta, én pedig tűrtem, hogy míg eleinte kötelességből, most már érdeklődésből fogdossa végig a zuhatagot. Csak néztem rá a tükörből. Nem lehetett nálam sokkal idősebb, viszont az arcán látszott, hogy idősebbé tette a koránál. Nem tudom mennyit dolgozott, vagy mióta, és azt sem, hogy tulajdonképpen mit csinált, de az első benyomásom az lett róla, hogy szorgalmas és megbízható. 

-Itt egy ruha. - lépett be a helységbe egy másik lány, és feltartott elém egy rózsaszín ruhát, aminek az ujjait és a nyakát csipke fedte. - Szerintem ez jó lesz a méretének. 

-Gyere, fogd meg a haját. - mondta Eunha és a lány mellé lépett. Így már ketten fogdosták a fejemen lévő hajkupacot, hol csodálattal, hol döbbenettel, én pedig mosolyogtam magamban, hiszen emlékeimben felvillant a kép, mikor este volt, és Jungkook segített megmosni a hajamat, semmi érdekesség nem volt benne, egyszerű, fehér szappant használt hozzám, mégis olyan gyengéden és olyan szeretettel nyúlt hozzám, aztán még vizesen kifésülte, és hogy meg ne fázzak, törölközővel szárította meg nekem. Hát ezért volt olyan puha, ezért volt öröm piszkálni. 

-Ez hihetetlen. Annyi minden kencét használok rá, s nekem mégsem ilyen. - mondták, mikor kinyílt az ajtó, és Taehyung lépett be rajta. A mögöttem álló lányok mind derékig hajoltak meg előtte, én pedig érdeklődve figyeltem őket, addig fel nem álltak, míg a fiú meg nem engedte nekik. 

-Csak jöttem megnézni, mi tart ennyi ideig. - magyarázta zsebre tett kézzel, tekintete pedig találkozott az enyémmel a tükörben. Csak mereven nézett rám, én pedig hasonlóképpen vissza rá. Nem tudtam, mit kellene tennem, de sokáig nem is kellett gondolkodnom rajta, hamar mellém lépett és a csuklómnál fogva felhúzott a székről. A kezére tekert két hajgumit, majd megfogta a hajkefét, a ruhát és mint később láttam, egy pár szandált is, és a szolgálók fele nézett. - Innentől átveszem. Köszönöm. - biccentett, engem pedig kihúzott magával a szobából. Tudtam, hogy a lányok lassan jönnek mögöttünk, engem pedig kicsit kényelmetlenül is érintett a dolog, nem tudtam, mi olyan érdekes az egészben, bár hogy őszinte legyek, örültem, hogy tovább nem kellett velük lennem. Kicsit zavart a sok piszkálás és a hajam tapogatása.

Taehyung szó nélkül vezetett vissza a szobájába, ami már ismerős volt számomra, bent pedig már Jimin ült a kanapén terpeszkedve, egy könyvet olvasva. 

-Hogy jutottál be? - kérdezte Taehyung, miközben lepakolt a kezéből. 

-Szépen ránéztem anyukádra, aki megolvadt tőlem és sarokra tárta a bejárati ajtót. Szerintem bírja a fejem. 

-Persze, hogy bírja, mi oka lenne arra, hogy ne bírja? 

-Nem tudom, talán a szégyen, hogy jobban nézek ki az ő fiánál. - vont vállat, én pedig jó alaposan, de nem feltűnően megnéztem magamnak. Tényleg nem volt csúnya fiú. Arca keskeny volt, de valahol mégis egy kicsit pufi. Magas volt, bár Taehyung még ígyis fölötte állt ilyen tekintetben, és vékony. - Szia Hyori. - intett felém fordulva, én pedig közelebb mentem hozzájuk. 

-Szia. - válaszoltam halkan, Tae pedig a kezembe adta a ruhát és a cipőt. 

-Menj a fürdőbe, és vedd fel ezeket. A hajad majd megcsinálom. - mondta én pedig tettem amit kért, s miután bezártam magam mögött az ajtót, csak néztem egy ideig magamat a tükörben. 

Nem vagyok hülye. Tudom, hogy Jungkookkal valami történt, és azért nem beszélnek róla, azért kerülik a kérdéseimet, mert nem akarják elmondani nekem. Pedig én úgy gondolom, tudnom kellene....érdemes még várnom rá...vagy teljesen felesleges.