Egy korához képest nagyon fiatal katona és egy árván maradt lány szerelme. Ellenséges oldalból szövetségesek lesznek, a kapcsolatuk során pedig olyan titokra derül fény, ami Hyori életét megváltoztatja.
-Tae! Tae! Gyere gyorsan! Érezni, ahogyan rúg! - kiáltottam boldogan, miközben kezemet folyamatosan a hullámzó pocakon tartottam.
-Muszáj? - jelent meg mögöttem az említett egy enyhe fintorral az arcán. - Annyira, de annyira nem akarom megfogni. Olyan bizarr. - borzongott meg látványosan, miközben megforgattam a szememet és mosolyogva kivettem a kezéből az én lányomat.
-Hát, a te barátod gyereke lesz, ennyire érdekelhetne a dolog. - szóltam rá szemrehányóan, ő pedig értetlenkedve követett a nappaliba.
-A te hasad sem fogdostam! Pedig kétszer is könyörögtél! Se a fiamnál, se a lányomnál. Nem szeretem.
-Jó, akkor nem kell. - ültettem le a kislányt a puha szőnyegre, a bátyja mellé. - Én csak azt mondom, hogy Jimin apa lesz. És te mutathatnál felé egy kis örömöt és együttérzést, tekintettel arra, hogy két lurkót csináltál, és már van némi tapasztalatod.
-Jó, de nekem sem segített senki, mikor kellett volna. Szerintem jót fog tenni neki, ha egy kicsit önállóan tapasztalja meg, nem csak az előnyöket hanem a hátrányokat is.
-De miért kellene, ha egy ilyen aranyos, és kedves és segítőkész barátja van? - csókoltam meg a férjemet, de hamar el is váltam tőle, mert éreztem valami keményet a lábszáramnak ütközni.
-Anya! Én majd megmentelek! - állt mellém a kisfiam egy apró játékfegyverrel a kezében, miközben szigorúan körbekémlelte a terepet. - Majd ha jön az ellenség, akkor én paff! Elintézem, és nem fog bántani sem téged, sem pedig Yoonhet!
-Mert az én fiam egy nagyon bátor gyerek! - guggoltam le hozzá és egy puszit adtam az arcára. - De sajnos a bátor fiúknak is kell néha aludni. Menj szépen apával és feküdj le egy kicsit. Pár órára legalább.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Gyere harcos. - vette fel Taehyung az ölébe a fiunkat, aztán pedig felcipelte az emeletre, a gyerekszobába. Mosolyogva néztem utánuk, miközben leültem a kanapéra, szememet a kislányomon tartva. A nevét Taehyung anyukájáról kapta, aki pár éve sajnos már eltávozott közülünk. Vigasztalt a tudat, hogy az unokáit ismerte, és úgy halt meg, hogy boldog volt, idős és szeretve volt. Nehéz időszak volt, mert Tae sokkal nehezebben viselte, mint az apja halálát, viszont mivel végig mellette voltam, támogattam és szerettem kitartóan, hamar átvészelte a nehézségeket és ismét örömmel tudta élni az életet.
Két gyermekünk volt, bennük pedig magamat láttam Jungkookkal. Mindig, az első perctől kezdve arra neveltem, mind a kettőjüket, hogy szeressék a másikat, támogassák és sose hagyják magukra. Nem volt nehéz, jó gyerekek voltak és imádták egymást. Mindent megkaptak, de mégsem voltak telhetetlenek, vagy önzők, irigyek vagy nagyravágyóak, én úgy gondoltam, hogy jó nevelésben részesítettük őket.
Taehyung tábornok lett. Átvette az apja helyét, amit neki tartogattak, s bár ő maga az évek során keménnyé és határozottá vált, apjának egy apró jellemvonása sem jelent meg rajta. Soha nem erőltett ránk semmit, a fiúnk pedig magától volt olyan, amilyen, Tae sosem kényszerítette őt arra, hogy azt tegye, amit nem akar.
Jungkook bár elköltözött a házból, nem volt olyan messze tőlem, ő és Eunha tőlünk pár házzal arrébb laktak. Olyan, se veled, se nélküled kapcsolat volt az övék, de én tudtam, valahol a lelkük mélyén imádták egymást, már csak vártam a napot, mikor képesek lettek volna megállapodni. Jimin pedig egy ismeretlen lánnyal volt kapcsolatban, akivel egy fogadóban találkozott, és kissé ittasan, mámortól túlfűtve egymásnak estek...annak a következménye pedig a mozgó kis lélek volt a lány hasában. Róluk senki nem tudott semmi konkrétat, de csak reméltük, hogy nem lesznek meggondolatlanok és helyes döntéseket fognak hozni a továbbiakban.
-Anya. - támaszkodott meg Yoonhe a térdemen. - Szeretnék hercegnő lenni.
-Te már most egy hercegnő vagy. - simítottam ki a haját a szeméből. - Ha pedig herceget is találsz majd magadnak, akár királynő is lehetsz.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-És mikor jön a hercegem? - kérdezte, miközben a fejére tett egy koronát.
-Itt jön, fehér lovon! - toppant be Jungkook az ajtón, és az ölébe kapta a gyereket, aki sikítva, nevetve ujjongott a levegőben, miközben a nagybátyja éppen dobálta. Mosolyogva figyeltem a jelenetet, miközben hátradőltem a kanapén, és lecsukva a szemeimet, végre pihentem egy kicsit, az utóbbi időben nem nagyon tudtam.
Szavakkal sem lehet kifejezni, mit éreztem ennyi év után. Nagyon sok mindent megtapasztaltam, nagyon sok mindent átéltem és láttam. Viszont egy dolgot megtanultam, mire eddig eljutottam.
Nem minden szerelem hamis.
---------------------------------------
Lol, az előbb véletlen kiposztoltam XD
Éééééés...befejeztem. Huh, életemben nem írtam még egy ilyen hosszú könyvet! Izgatott voltam, alig vártam, hogy mindig posztoljak, és bár kicsit bánt, hogy befejezem, de örülök is, mert pont úgy fejeztem be, ahogyan azt elterveztem. Igaz, hogy néha elcsúsztam a tervemtől, de szerintem egész jól megszületett az ötletem, és boldog vagyok, hogy ennyi mindenkinek tetszett! Köszönöm szépen a sok támogatást, kommentet, szavazatot, olvasottságot, mindenkit, aki hozzátett a sikerhez! NAGYON szeretlek titeket! Nagyon boldog vagyok, hogy ennyi barátom és olvasóm van, annyira hálás vagyok, hogy az hihetetlen! <3
Mindjárt kiteszem a Jimines történetet, remélem, hogy az alatt is fogunk találkozni és az is ennyire tetszeni fog! <3
Egyéb történeteim:
Románc a sötétben (romantikus) ~ Jungkook/Jimin, nem yaoi
Románc, míg csak lehet (romantikus) ~ Jungkook/Jimin, nem yaoi
