Egy korához képest nagyon fiatal katona és egy árván maradt lány szerelme. Ellenséges oldalból szövetségesek lesznek, a kapcsolatuk során pedig olyan titokra derül fény, ami Hyori életét megváltoztatja.
-A rózsákat arra! A többi virágot arra! Ezt más színben, ebből pedig hozz még többet, mert nem lesz elég. - mutogatott anya kapkodva mindenfele, én pedig csak forgattam a fejemet a hatalmas kertben, ahol Taehyung az esküvőnket akarta tartani. A lelkemre lett kötve, hogy az ég világon semmit sem csinálhatok, csak szépüljek, pihenjek, ne izguljak, a szobalányok fele rajtam csüngött és valamit igazítgatott rajtam. A hajamat fonták, nyúzták, aztán kibontották és az ujjukkal csavargatták, aztán valami kontyot csináltak belőle, fél órán belül a hajam egy része a padlón kötött ki, vagy az ő kezükben.
Rettenetesen izgatott voltam, ugyanakkor boldog is, hiszen éveken át képzeltem el, vajon milyen lesz a nagy napom, hogyan és kivel fog megtörténni, s bár mindig is élt bennem egy olyan remény, hogy Taehyung lesz az, most, hogy ez biztossá vált, remegett mindenem a tudatra. Borzasztóan boldog voltam, izgultam, alig vártam a délutánt.
-Szia! - lépett be az ajtómon Jungkook, miközben egy alattomos pillantást váltott Eunhaval, aki éppen a ruhámat próbálta kiegyenesíteni. - Hogy haladsz? Kell egy kis testvéri kéz?
-Szia. Nem, de támogathatsz. - dőltem a vállának, ő pedig nevetve megpuszilta a fejemet. - Kicsit izgulok.
-Nem kell. - rázta meg a fejét. - Én ott leszek. Jimin ott lesz. Anya ott lesz. És még sok más vadidegen, akiket mi nem ismerünk, de elvileg ők minket igen, szóval most nem igazán tudom, hogyan is kellene viszonyulnom hozzájuk.
-Ami ezt illeti. - néztem fel Jungkookra aki lenézett rám. - Kérni szeretnék tőled valamit. Valami...valami nagyon fontosat.
-Bármi legyen az, ha tehetem, úgyis megadom. - mosolygott, mikor pedig kezeit az enyémek közé vettem, tekintetét az enyémbe fúrta.
-Kísérj az oltárhoz. - kértem őt halkan, szinte könyörögtem érte. Jungkook döbbent tekintettel bámult rám, ajkai elnyíltak de egy szó nem hagyta el azokat, csak tátogott mint egy hal. Kissé meg is ijedtem, túl nagy kérés lenne egy ilyen?
-Én? - kérdezett vissza kissé hitetlenkedve. - Engem szeretnél, hogy odavigyen?
-Igen. Nagyon sokat jelentene nekem. Szeretném, ha részese lennél ennek a napnak, de nem csak úgy mint egy egyszerű vendég. A testvérem vagy, az egyetlen élő rokonom. Ez a feladat téged illet. Szeretném, hogy te fogd a kezemet, hogy te gyere mellettem addig, amíg át nem adsz az uramnak. - nevettem el a végét, Jungkook pedig követte a példámat.
-Persze! Persze, nagyon szívesen elkísérlek! Köszönöm, hogy rám gondoltál. - ölelt magához, tenyeremet pedig a hátára csúsztattam. Boldogan bújtam meleg ölelésébe, amit ismét élvezhettem már egy ideje, de még mindig nem tudtam betelni vele, tíz év pótlása igencsak sokáig tartott. De tudtam, nem bánja, mikor kósza puszikat vagy öleléseket lopok tőle, minden alkalmat megragadott, hogy megszeretgessen a bátyói szeretetével, éppen ezért boldog voltam, hogy ismét megtehetem ezt.
-Hyori. - hallottam a nevemet a hátam mögül, mikor pedig megfordultam, Eunha állt előttem, kezében a ruhámmal. - Készen vagyunk. Itt az ideje, hogy ezt felvedd. - emelte meg kissé a hatalmas darabot, Jungkook pedig elnézést kérve elhagyta a szobát így ketten maradtunk bent. - Gyere, segítek. - állított szembe magával, miközben tényleg segített felvenni a ruhát.
-Kérdezhetek valamit? - néztem rá és gyorsan megkapaszkodtam a vállába, mielőtt még a földre esek.
-Persze.
-Tetszik a bátyám? - pillantottam rá, de ő kerülte a szemkontaktust, helyette csak zavarában a ruhámat igazgatta.
-Ennyire nyílvánvaló? - sóhajtotta, mikor pedig heves bólogatásba kezdtem, csak felhúzta rajtam a ruhát, minden szó nélkül.
-Igen. - kuncogtam. - De hé! - emeltem fel a fejét. - Engem nem zavar.
-Tényleg? - nézett rám reménykedve.
-Igen. Jungkook a testvérem. Szeretem őt. És azt akarom, hogy boldog legyen. Ahogyan ő támogatja a házasságomat Taehyunggal, én legalább annyira támogatnám a szerelmét veled. Ha neki is tetszel, nincs baj. Csak ne legyél hűtlen. - intettem meg mosolyogva, ő viszont gyorsan megrázta a fejét.
-Attól óvjon az ég! Én soha nem tennék ilyet senkivel. Nézd, készen is vagy. - igazítgatta meg a hátsó részt és a tükör elé állított.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mikor megpillantottam magamat, legszívesebben sírva fakadtam volna, annyira gyönyörű volt, amit láttam. Életemben nem láttam még ilyen szép ruhát, egy boltban sem, pedig Tae jóvoltából nem egyben jártam már.
-Annyira csodásan festesz. - állt meg mögöttem Eunha. - Taehyung kitűnő ízléssel rendelkedik.
-Ő rendelte - fordultam meg döbbenten.
-Igen. Kifejezetten neked. - bólintott. - Imád téged. Mindenki tudja.
Igen. Imádott engem. Azon a napon megéltem, amire lányok milliói vágynak, amit annyira szeretne mindenki. Menyasszony voltam, egy igazi hercegnő, egy rövid ceremónia után pedig feleség. Kim Taehyung felesége voltam. Jungkook ahogyan ígérte az oltárhoz vitt, jó lassan, hogy minden időt ki tudjunk élvezni, aztán pedig több száz ember szeme láttára, elengedte a kezemet, és átadta életem fiújának, aki könnyes szemekkel fogadta, én pedig felnevettem, mikor láttam, hogy sírt. Mosolyogva töröltem le a könnyeit, szemeimet le sem vettem róla, még akkor sem, mikor a pap elmondta hosszadalmas beszédét. Elvesztünk egymás tekintetében, olyan volt, akár egy végtelen tenger.
Két rövid szó és már egymáséi is voltunk.
Nem volt könnyű életem. Nehéz gyerekkorom volt, de Taehyung megtalált. Magához hozott, velem töltött tíz évet, s mikor mi még nem tudtuk, már akkor egymásnak voltunk teremtve. Két kis szó, ami megpecsételte az egész további életünket, ami biztosította, hogy valakihez tartozunk, részesei lettünk egy köteléknek, kapocsnak ami a szerelmen alapszik, s azon a napon mindent elfelejtettem. Azon a napon a legboldogabb voltam.
Azon a napon Kim Taehyung felesége lettem.
-------------------------------------
Emberek, az az esküvői ruha az az én álomruhám, amit majd a nagy napomon viselni akarok XD <3
