Fake love(V) ~ Befejezett

7.rész

*Tudom, nem egy nagy dolog, mindenki megtette már, de boldogan osztom meg veletek életem egy fontos részét: LEÉRETTSÉGIZTEEEM ^^ Nagyon büszke vagyok magamra, és mivel már ennek is vége és nincs több dolgom, jobban fogok tudni koncentrálni a történeteimre. Az újakat írni fogom, a régieket töltöm fel, szóval yaaaay <3

**********

Taehyung POV:

Jimin egyenesen a házunkhoz vezetett az autóval, és kivételesen hátulról próbáltam meg becsempészni magunkat, nem pedig előről, mert ott nagyobb esélyünk volt a lebukásra. Anyától nem féltem, sőt, biztos voltam abban, hogy ha esetleg meglátná a kislányt, segítene nekünk elrejteni, vagy legalábbis egy jó helyet találni neki, de nem mertem kockáztatni, hogy esetleg apa rájöjjön, és csináljon vele valamit. Szerette a családját, felesleges lenne tagadni, anyát mindennél jobban, hosszú utat járt meg, mire megszerezte őt magának. De ha a munkáról, ha a szigorú és kegyetlen felfogásairól volt szó, akkor teljesen mindegy, kiről volt szó, nem volt kegyelem. 

-Merre? - suttogta Jimin, és előre ment, tekintettel arra, hogy Hyori az én ölemben volt, és nem nagyon tudtam mozogni vele. 

-Előre, egyenesen fel a lépcsőn. - válaszoltam, miközben egy kicsit enyhítettem a lány szorításán a nyakam körül, mert közel álltunk ahhoz a pillanathoz, mikor majdnem megfojtott. 

-Tiszta. - intett Jimin és beengedett maga előtt, miután bezárta a hátunk mögött az ajtót. Halkan, csendben lépkedtem felfelé Jiminnel a nyomomban, és meglepően gyorsan és mindenféle probléma nélkül elértük a szobámat. Odabent letettem a gyereket a földre, aki megszeppenve állt meg egy helyben, kicsit feszes testtartással, és körbenézett. Nagyon sóhajtva dörzsöltem meg az arcomat, miközben gondolkodtam. 

-Én éhes vagyok. - terült végig Jimin a kanapémon, miközben ásított egyet. - Hozatsz valamit enni? - kérdezte, én pedig bólintottam. Hyori felé fordultam és leguggoltam elé. 

-Éhes vagy? - kérdeztem, ő pedig mindenféle kifejezés nélkül nézett vissza rám. Ha azt válaszolja, hogy nem, se hittem volna neki, egyrészt azért mert már több órája annak, hogy találkoztam vele, másrészt pedig látva azt a nyomort, ahonnan elhoztam, nem tudtam, mikor evett utoljára. - Bátran. Szeretnél enni? Éhes vagy? 

Hyori bólintott egyet, én pedig mosolyogtam, miközben egy kicsit közelebb húztam magamhoz. Legalább velem hajlandó valamennyire kommunikálni. 

-Mit szeretnél enni? - kérdeztem. - Mit szoktál enni? 

-Amit Jungkook ad. - válaszolta, én pedig összeszorítottam a szememet a válaszra.

-És Jungkook mit szokott neked adni? 

-Almát. Vagy egy combot. Mikor mit. - vonta meg a vállát, én pedig sóhajtottam egyet. Nehéz lesz vele, mi van, ha az ételek felét nem is ismeri? 

-És... - kezdtem bele. - És mit szeretnél enni? Most ne arra gondolj, hogy mit szoktál. Adok neked bármit, amit csak szeretnél. 

-Csokit. - csillant fel egy pillanatra a szeme, én pedig nevetve bólintottam. 

-Akkor kapsz csokit. Még valamit? Valami nagyon finomat? 

-Rizs van? - bátorodott fel egy kicsit, én pedig ismét bólintottam. 

-Van, amennyi csak beléd fér. - böktem meg gyengéden a hasát. - Tudod mit? Majd én választok neked valami finomat és ami sokáig elég lesz neked. Addig, míg meg nem jönnek szeretnél valamit csinálni? - kérdeztem tőle, s ahogy jobban megnéztem magamnak, láttam, hogy a karján és az arcán egy két helyen foltok vannak, biztosan összekoszolta magát, míg Jungkookkal menekült. - Szeretnél esetleg fürdeni? Nagyon szép kádam van. 

-De. - bólintott, én pedig megfogtam a kezét és a fürdőbe vittem. Jimin jött mögöttünk, nem tudta levenni a szemét a gyerekről, és én is nehezen álltam meg, hogy ne bámuljam folyamatosan. Az, aki ismerte a bátyját, biztosan hasonlóképpen cselekedett volna, mintha egy mini mása lett volna Kooknak. Csak lányban. Szinte már ijesztően hatott a kísérteties hasonlóság, ha pedig még mozogni is láttam, rendesen féltem. 

-Tudod hogy kell gyereket fürdetni? - kérdezte Jimin az ajtónak támaszkodva. - Csak mert nincs nő a közeledben anyádon kívül. 

-Természetesen nem, de nem nehéz. Már nem kicsi, csak beleültetem és ennyi. - vontam meg a vállamat, mikor eszembe jutott valami. - Hány éves vagy? 

-Nyolc. - állt mellettem Hyori csendben. Nem tudtam, hogy most a természetéből kifolyólag nem beszél olyan sokat, vagy csak velem nem mer annyira beszélgetni, mindenesetre szerettem volna, ha nem érezte volna kényelmetlenül magát, vagy megbízott volna bennem. Jót akartam neki, éppen ezért esett kicsit nehezemre, hogy keveset tudtam róla, mert fogalmam sem volt arról, hogy mi neki a jó. 

-Érdekes. - gondolkodtam el, miközben Jimin mellém sétált. Tehát tényleg később született mint mikor elváltunk egymástól. Akkor ez azt jelenti, hogy a szülei nem olyan régen halhattak meg. Vagy tűntek el, nem tudtam mi lehet velük. Viszont sajnálat ébredt fel bennem, mert Jungkook egyidős volt velem, és én még élveztem a szüleim szeretetét, de ő már nem. Egyedül maradt a hugával, aki most szintén egyedül maradt, miattam. 

-Segítsek levenni a ruháid? - guggolt le Jimin Hyori elé, míg én a kezemet a csap alá téve néztem a víz hőmérsékletét. 

-Igen. - jött a vékony hangú kis válasz, én pedig mosolyogva hagytam, hogy a kád félig megtelljen vízzel. Nem akartam tovább engedni, elég neki ennyi mennyiség. Oldalra nézve megláttam azt az ocsmány kis babát letéve egy kis székre, és csendben csak bámultam azokba az ijesztő, kopott, Jungkook által visszapakolt szemekbe. Még a baba is szomorú ábrázatot hordozott magán, pedig az nem is élt. Bambulásomból Jimin zökkentett ki, amint lehajolt és beletette a lányt a kádba. 

Mosolyogva néztem, ahogyan boldogan megcsapkodja a víz tetejét majd ránk nézett. 

-Ez meleg. 

-Miért? - néztem rá. - Nem szereted a meleg vizet? 

-De. - locsolta tovább. - Csak még nem fürödtem benne. 

Fájdalmas arckifejezést váltottam Jiminnel, miközben felnyúltam a polcra és levettem egy doboz habfürdőt. Néha, ha olyan pillanatom volt, hogy untam mindent és mindenkit, szerettem ha a fürdővizemben néha habok voltak. S bár a zuhanyzást preferáltam, jól esett olykor-olykor áztatni magam.

-Nézz ide. - térdeltem le a kád mellé, miközben belenyomtam egy adagot a szerből. Kezemmel kicsit megfröcsköltem a vizet, és a víz pillanatokon belül buborékokat és habokat kevert a felszínre. Hyori felnevetett a mókás kinézettől, én pedig sóhajtva simítottam meg a fejét. 

Szeretnék neki annyi újdonságot megmutatni, amennyit csak tudok.