who are you? ~ jikook | ✔

Prológus

- Miféle társaságról beszélsz te? - sétáltam be a fürdőbe, miközben Jihyunnal telefonáltam.

Már így is késésben voltam, erre ő felhív és közli velem, hogy az esti buli még sem úgy lesz, ahogy terveztük. Kicsit zavaros ez az egész, de előző hétvégén volt egy szülinapi partiban és ott megismerkedett egy öt fős társasággal, akik a sulink utcájában lévő egyetemre járnak. Ha jól vettem ki a hadarásából, akkor most ők is jönnek és hoznak magukkal valakit, mert miért ne? Kibéreltek egy kisebb szobát, ahol csak mi leszünk, bár egyelőre nem látom ennek az értelmét, de biztosan jó lesz. Ezért utálom, ha nélkülem megy bulizni Jihyun, mert biztosan csinál valami hülyeséget, amit nem kellene, de nincs aki megfékezze, mert nem vagyok ott.

- Oké, most viszont leteszem, mert fogat kellene még mossak meg a hajam sincs kész, de mindjárt itt van értem Seungmin - mondtam, de közben már ki is nyomtam a fogkrémet a fogkefémre és meg sem várva a választ Jihyuntól, letettem a telefont.

Pont akkor fújtam magamra a parfümömet, amikor meghallottam a Seungmin dudálását. Könnyen fel lehet ismerni, mivel mindig hármat dudál egymás után. Vetettem egy utolsó pillantást magamra és a mobilomért nyúltam - mert időközben feltettem töltőre - és már le is szaladtam az emeletről.

- Már megint késésben vagy? - lépett ki anya konyhából, mire nevetve bólintottam egyet.

- De már megszokta mindenki, szóval no para - vontam meg vállaimat, majd magamra kaptam a bőr dzsekimet és a cipőimet is.

Adtam egy gyors puszit a homlokára, majd eltettem zsebembe a pénzt, amit a ma estére szánt nekem és miután megígértem, hogy nem drogozok vagy cigizek és csak mértékkel iszok, utamra is engedett, én pedig egy hatalmas mosoly kíséretében vágódtam be Seungmin mellé a kocsiba.

- Azt hittem, hogy már sosem érsz ide - jegyezte meg a késésem, bár megszokhatta volna már, hogy szinte mindig az utolsó pillanatban érkezek meg.

- Csak feltartott Jihyun - fogtam a legjobb haveromra az egészet.

- Igazából mindegy, szeretnél alapozni? - nyúlt hátra a hátsó ülésre és elővett egy üveg vodkát.

- De te vezetsz - néztem rá értetlenül.

- Nem is én iszok - forgatta meg szemeit. - Rád gondoltam okoska.

- Ja, hát egy kortytól nem lesz bajom - vontam meg vállaimat és már ki is bontottam az alkoholt.

Végül kicsit többet ittam, mint terveztem, de azon kívül, hogy mindenből kettőt láttam, semmi említésre méltó nem történt. Nem voltak még olyan sokan, amikor odaérkeztünk, szóval szerencsére kevesen látták, amikor megbotlottam az egyik asztal lábában és eltanyáltam a metlakin. Szerencsére Seungmin azonnal segített nekem és elmentünk a mosdóba, hogy lemossuk a piszkos kezeimet.

- Legközelebb jobban is odafigyelhetnél - morogta, én pedig csak felnevettem.

Mindig is viccesnek tartottam, ha Seungmin mérges volt rám, mert egy fejjel alacsonyabb nálam és sosem tudtam komolyan venni. Csak ekkor vettem észre, hogy rajtunk kívül van még valaki a mosdóban, ezért lehajtottam a fejem és inkább nem is szóltam semmit, mert nem akartam leégetni magam még ennél is jobban, hiszen ha látta az esésem, biztosan jót gondolhat rólam már most.

A kis terem, amit kibéreltek a többiek, az emeleten volt, így Seungmin vezetésével indultunk meg oda ketten. Útközben találkoztunk Jihyunnal, aki mosolyogva ecsetelte, hogy csajok is vannak itt, így végre felszedhet magának valakit, bár még csak előző hónapban töltötte a tizennyolcat. Kicsit zavart, hogy én egyedül vagyok kiskorú megint, de kezdem megszokni, hogy nálam mindenki csak idősebb lehet. Szerencse, hogy magas vagyok, így idősebbnek hisznek és akárhányszor közlöm, hogy szeptemberben töltöttem a tizenhetet, kitágult szemekkel bámulnak rám.

- Majd nemsokára jönnek Yoongiék is - mondta Jihyun, miután beléptünk a szobába, ami egy bár teremre hasonlított leginkább.

- Yoongi? Ők az egyetemisták? - kérdezte Seungmin, mire csak egy bólintást kapott válaszként.

Alig fél óra múlva szállingózni kezdtek az emberek, mire észbe kaptam már meg is telt a kis terem, amit kibéreltünk. Az ismeretlen öt fős társaság a kanapén ült és beszélgettek. Nem úgy volt, hogy jön velük még valaki? Vagy csak rosszul emlékszem? Pont ekkor vágódott ki az ajtó és lépett be rajta egy számomra ismerős fiú. Őt már láttam valahol, de még is hol? Odasétált az egyetemistákhoz és lepacsizott mindegyikkel, majd rám pillantott. Zavartan fordítottam hátat neki, mert eszem ágában sem volt bámulni őt, csupán ismerős volt valahonnan és próbáltam rájönni, hogy még is honnan.

- Hallom taknyoltál egyet - lépett oda mellém Jihyun és átnyújtott nekem egy sojus üveget.

- Igen, de eskü nem vagyok részeg! - emeltem fel védekezően mellkasom elé a kezeimet. - Utána elmentü.. - kezdtem el, de hamar meg is akadtam, hiszen beugrott, hogy honnan is volt ismerős a hatodik egyetemista.

Ő volt ott a mosdóban, amikor Seungmin arról papolt nekem, hogy figyeljek oda jobban magamra és, hogy minek ittam ennyit, ha nem bírom a piát. Nyeltem egy hatalmasat és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Remélem nem tart egy utolsó alkoholistának és a haverjainak sem mesélt a mosdós esetről, mert az nagyon ciki lenne.

Sziasztok!
Meglepii! Már egy ideje ügyködöm ezen a blogon és úgy döntöttem, hogy megosztom veletek a prológust. Életem első Jimin top-os történetéről van szó, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a véleményetek. Egyébként vicces, mert az ötletet SandraTani hozta fel 'poénból', viszont elgondolkoztam rajta, hogy ez igazából nem is lenne rossz ötlet és ez lett belőle.. 💁
Remélem velem tartotok majd és a Who are You? közben is és abban is reménykedem, hogy bedobja majd magát a szívetekbe a történet! ♡

2018. 12. 01