who are you? ~ jikook | ✔

48. fejezet

Másnap ismét elmentem Jiminért az óráim után, most viszont már nem kockáztattam, hogy egyedül szeretném megtalálni a kémia labort, ezért leültem az egyik padra és ott várakoztam.

- Ezentúl naponta látjuk egymást? - ült le mellém valakire, mire ugrottam egy hatalmasat, hiszen hirtelen be sem ugrott, hogy még is ki a fene.

A csávó, akinek elfelejtettem a nevét és Yoongi bulijában találkoztam vele. Kicsit fellélegeztem, hogy nem egy vadidegen foglalt helyet mellettem, hanem ő, akivel már többször is beszéltem.

- Ezek szerint - mosolyodtam el, majd rá pillantottam.

Sárga sapka volt a fején, ami illett fekete hajához, homlokomat azonnal összeráncoltam, amikor megpillantottam felső ajka jobb oldalán egy fekete piercinget, ami eddig biztos, hogy nem volt ott.

- Tegnap csináltattam, jó? - villantotta ki fogait, miután leesett neki, hogy mit is bámulok ilyen serényen.

- Nem rossz, csak fura. És, hogy hogy?

- Igazából már rég óta akartam, csak valahogy mindig elmaradt. De tegnap rávettem magam és végre elmentem.

- Nagyon fájt? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.

- Inkább kellemetlen volt, de ki lehetett bírni - vonta meg a vállait. - A fülem jobban fájt.

- Ott is van piercinged?

- Persze. Jobb oldalon kettő, bal oldalon meg egy. - vette le magáról a sárga sapkáját, majd haját arrébb túrta.

- Azta, elég jól néznek ki - hajoltam egy kicsit közelebb hozzá, hogy közelebbről is szemügyre vegyem. - Jól áll neked szerintem.

- Tudom - túrt bele hajába, hogy megigazítsa tincseit. - Na, de szerintem megyek, mert nem hiszem, hogy jó ötlet lenne találkoznom a barátoddal.

- Miért? - kérdeztem tőle, mire ő csak megvonta vállait és már fel is pattant a padról.

- Nem lényeg - villantotta ki fogait és már hátat is fordított nekem.

- Uhm, várj. Elmondod a neved, mert lehet, hogy nem emlékszem rá. - szóltam utána, nehogy megint elmenjen úgy, hogy nem tudom meg, hogy hívják.

- Gondoltam, már vártam, hogy mikor gyűjtöd össze a bátorságod és kérdezel meg. Yeo Youngjo a nevem egyébként. - fordult szembe velem, én pedig bólintottam egyet és igyekeztem elraktározni a nevét.

- Akkor remélem látjuk még egymást Youngjo - mosolyodtam el, mire bólintott egyet.

Jimin alig öt perc múlva meg is jelent és egy csókkal üdvözölt. A változatosság kedvéért ma hozzá megyünk, ugyanis kocsival van, de felajánlotta, hogy utána hazavisz, én meg éltem a lehetőséggel és nem utasítottam el. Nem volt konkrét tervünk, mondjuk lehet ismét megkérem, hogy segítsen már matekban, mert új anyagot vettünk és rohadtul nem értem. Végül egészen este hétig matekoztunk, az agyam pedig olyan szinten lezsibbadt, hogy gondolkodni sem volt erőm, nemhogy még tanulni holnapra.

Másnap ismét Jiminnel töltöttem a délutánomat és pénteken is, amit egyáltalán nem bántam, mert nagyon szerettem vele lenni. És szerencsére sosem unatkoztunk, szóval ezzel sem volt probléma. Mondjuk pénteken volt egy fura beszélgetésem Yoongival, mert összefutottam vele, miközben a könyvtárba tartottam Jiminért. Rákérdeztem, hogy mit gondol Youngjoról, viszont nem úgy reagált, ahogy azt én vártam.

- Milyen Youngjo? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Yeo, azt hiszem.

- Honnan ismered te őt? - fonta össze karjait mellkasa előtt.