who are you? ~ jikook | ✔

19. fejezet

Jimin minden áron azt szerette volna, hogy én aludjak a szobájában és ő majd alszik a nappaliban, de nem akartam kitúrni a helyéről, hiába vagyok én a vendég. Szerettem volna, ha ezt ő is megérti, de hiába vitáztunk vagy fél órát azon, hogy hol aludjunk, nem sikerült megoldást találjunk.

- Engem nem zavar, ha egy ágyban alszunk - mondtam neki ma már sokadjára.

- Biztosan? Csak mert... - nem tudta befejezni mondatát, mert szavába vágtam.

- Nincs csak mert, Jimin! A szobádban alszunk mindketten és ennyi. Nem foglak kitúrni a saját szobádból, te meg nem mennél bele, hogy a kanapén aludjak, szóval marad a hatalmas, kényelmes ágyad, amin mindketten totál jól elférünk. - mondtam a lehető leghatározottabban, mire ő csak bólintott egyet és már meg is indult a szobája felé.

Némán figyeltem, ahogy megágyaz, addig kivittem a konyhába a megmaradt nassolni valókat, majd befeküdtem az ágyba és nyakig betakartam magam. A plafont bámultam, csak a kintről beszűrődő fény világította be a szobát, így nem lehetett olyan sokat látni, de miután megszokta a szemem a sötétséget, már ki tudtam venni a csillárt és az ajtót is. Miután Jimin is elhelyezkedett, egy kérdést mindenképp fel szerettem volna neki tenni.

- Téged zavar, hogy hat évvel fiatalabb vagyok, mint te? - kérdeztem tőle, mert erre igazán kíváncsi voltam már a konyhai incidens óta.

- Nem zavar - válaszolta, én pedig elmosolyodtam, hiszen úgy sem látta. - Téged zavar?

- Nem - sóhajtottam fel, majd szembe fordultam vele és ő is így tett.

Hosszú percekig csak némán feküdtünk és mindketten agyaltunk, vagyis én ezt tettem, de szerintem ő is. Nem tudtam, hogy most akkor mi van, mert közölte velem, hogy nem bírja távol tartani magát tőlem és ez sajnos fordítva is így volt. De ott van az exe, aki miatt nem akar kapcsolatot, de még is kiverte nekem és azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. Most, akkor mi van?

- Honnan vetted, hogy érdekelni fog a kettőnk közötti korkülönbség? - kérdeztem tőle pár perc csend után.

- Nem tudom. Csak te még kiskorú vagy és a többiek is mondták, hogy nem kellene elmondanom neked a rendes korom.

- Többiek? - ráncoltam össze a szemöldökeimet. - Ők is tudnak rólunk?

- Taehyung tudja, hogy egyszer csókolóztunk már, de többet nem tud és nem is fog. Egy darabig biztosan nem. A többiek pedig felhozták, hogy furán viselkedek veled, de igazából nekik nem mondtam semmi konkrétat, mert ez szerintem csak ránk tartozik.

- Igen, csak ránk - értettem egyet, még ha én Seungminnel és Jihyunnal mindent tervezek megosztani. - És, most mi van? - bukott ki a számon a rettentően értelmes kérdés, te tudtam, hogy érti mire gondolok.

- Nem tudom - sóhajtott fel. - Komolyan nem tudom.

Nem válaszoltam neki, hanem lehunytam szemeimet és próbáltam mélyeket lélegezni. Annyi kérdésem lett volna még, de végül egyet sem tettem fel, mert nem volt elég merszem.

- Aludjunk inkább - mondta, én pedig elmotyogtam egy okét és már hátat is fordítottam neki.

Tisztában voltam azzal, hogy egy darabig még biztosan nem fogok aludni, hanem csak magam elé bambulok majd, és az este történéseit pörgetem vissza magamban, még vagy hetvenkettőször. Nem számítottam arra, hogy Jimin mögém csúszik és átkarolja a derekam. Teljesen megszeppenve feküdtem és hagytam, hogy szorosan magához húzzon, majd egy puszit nyomjon a tarkómra.

- Jó éjt, Jungkook.

- Jó éjt - suttogtam, hiszen hang szerintem nem hagyta volna el a torkom, ha normál hangnemben próbáltam meg volna elköszönni tőle.