who are you? ~ jikook | ✔

Epilógus

6 évvel később:

- Nem hiszem el, hogy már megint késésben vagyunk! - rohantam ki a fürdőből, majd a háló felé vettem az irányt.

- Ez miattad van! - kiabált válaszként Jimin, aki azt hiszem, hogy a konyhában volt. - Miért most kellett hajat moss?

- Mert tegnap este valaki nem hagyta - forgattam meg a szemeimet.

- Nem tehetek róla, hogy kanos voltam - érkezett a válasz, mire muszáj volt felnevessek. - Meg arról sem, hogy ennyire jól áll a fekete haj neked.

- Örülök, hogy tetszik - mosolyodtam el, majd elkezdtem begombolni az ingemet, hiszen sosem fogunk elindulni.

Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy fél hétkor találkozunk, viszont már háromnegyed is elmúlt, én meg még csak most szárítottam meg a hajamat. Kicsit késésben voltunk, de mióta összeköltöztünk tényleg mindenhova késve érkezünk. Pedig eddig úgy gondoltam, hogy pontos ember vagyok, de Jimin mellett rá kellett jöjjek arra, hogy nem én voltam pontos, hanem a szüleim. Most, hogy elköltöztem tőlük, már nem szólnak bele az életembe, ami még egy év után is szokatlan tud lenni. Oké, hogy már huszonhárom vagyok, de azért még is hiányoznak a szüleim és rossz, hogy van amikor csak kéthetente találkozok velük a munkám miatt. Jiminnek és nekem is sikerült elvégezni az egyetemet, így ő gyerekorvosként, én pedig hosszas vacillálás után orvos asszisztensként végeztem. Mily meglepő, hogy pont a barátom asszisztense lettem, de a poén az az egészben, hogy az igazgató semmit sem tudott a kapcsolatunkról, úgyhogy mondhatni szerencsénk volt. Viszont nem jó, hogy ennyit együtt vagyunk, ugyanis néha már idegesítjük egymást, van amikor direkt cukkolni kezd, én pedig nem hagyom magam, ezért sokszor órákat piszkáljuk egymást. Van amikor még azt sem tudom eldönteni, hogy most komolyan gondolja-e amiket mondd, vagy csak szívat.

- Írtam üzenetet Yoonginak, hogy késünk, szóval majd a buliban csatlakozunk hozzájuk - lépett be a szobába Jimin, aki már rég fel volt öltözve és igazából csak rám várt.

- Sietek - motyogtam, miközben már a nadrágomat rángattam magamra. - Odafele akkor vezetsz te, visszafele meg én? Vagy, hogy legyen?

- Nekem igazából teljesen mindegy. Akarsz inni, vagy nem? - kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

- Tudom, hogy te akarsz, szóval akkor én nem.

- Nem akarom, hogy miattam ne igyál - lépett oda hozzám, majd begombolta helyettem a nadrágomat.

- Hányszor nem ittam már miattad az évek során? - forgattam meg a szemeimet.

- Jó, ez igaz, de hosszú ideje most találkozunk újra a régi társasággal, így ez most teljesen más.

- Mikor is találkoztunk utoljára? - tűnődtem el, mire látszott, hogy Jimin is elgondolkozik.

- Szerintem volt az már egy éve is - szólalt meg. - Vagy még régebben - tette hozzá, az én kedvem meg rendesen elment az élettől.

Oké, hogy tartottuk a kapcsolatot még mindig a megszokott társasággal, de az utóbbi időben valahogy sosem akart összejönni, hogy összeüljünk mindannyian. Bevallom őszintén nem is vagyok teljesen tisztában azzal, hogy például Namjoonnak sikerült-e elvégeznie az egyetemet, bár elég okos, szóval nagy valószínűséggel igen. Yoongi apja cégénél dolgozik, ahogy Hoseok is, ők azóta is egy párt alkotnak. Jinről és Bomiról semmit sem tudok, azt sem, hogy egyáltalán együtt vannak-e még, tényleg semmit. Viszont Jihyun megismerkedett egy lánnyal, akit elvileg ma akar bemutatni nekünk. Seungmin meg lényegében semmit nem mesélt az utóbbi időben a magánéletéről, szóval az is egy nagy homály. Taehyung az egyetlen, aki át szokott hozzánk járni, elvégre még mindig legjobb haverok Jiminnel. Legalább őket nem szakította szét az élet, ha már engem és a haverjaimat igen.