who are you? ~ jikook | ✔

10. fejezet

Igazából elvoltunk Jiminnel. Elmentünk sétálni, de nagyon sokáig kínos csend volt közöttünk, viszont utána egyszer csak megtört a jég és mindketten feloldódtunk. Nem tudtam, hogy hozzam-e fel a pénteken történteket vagy várjam meg, amíg esetleg ő teszi meg. Végül egyetlen szót sem ejtettünk erről a dologról, nekem pedig elment az a kicsi életkedvem is, ami volt. Minden egyes alkalommal terelt. Amikor felhoztam a pénteki bulit, ő felhozott valami random témát, így esélyt sem kaptam arra, hogy válaszokat kapjak. Végül közöltem vele, hogy valójában nem is velem beszélgetett, hanem Jihyunnal. Nevetve mondta, hogy egyébként gondolta, hogy más keze áll a dologban, mert furának tartotta, hogy én hívtam el őt sétálni, plusz elvileg nem is úgy írt Jihyun, ahogy én szoktam, szóval ez is lebuktatta. Már csak azt nem értettem, hogy ha tudta, hogy nem is én hívom el, akkor minek jött? Talán biztos volt abban, hogy engem is belerángattak ebbe az egészbe? Fogalmam sincs, de részben hálás voltam áruló barátaimnak, amiért megszervezték ezt a találkozót nekem. Tíz előtt haza is értem, szerencsére hazakísért, szóval nem kellett egyedül mászkáljak a sötétben, amiért hálás voltam neki. Azt sem tudtam, hogy hogyan köszönjek el tőle, végül megöleltük egymást és szó nélkül mentem be a házunkba, mielőtt még kellemetlenebb lett volna a helyzet.

Nem egészen így képzeltem el az estét, de legalább vele lehettem és sétálhattunk egyet, még ha sokszor néma csend is volt. Anya persze ellepett szokásos kérdéseivel, amikor beléptem az ajtón, de nem volt nagyon kedvem hozzá, sőt igazából semmihez és senkihez sem volt. Bezárkóztam a fürdőbe és órákig feküdtem a kádban, a fehér plafont bámulva és azon agyalva, hogy még is hogyan lehetek ekkora nyomorék. Attól, hogy bevallotta, hogy meleg, még nem jelenti azt, hogy bármi esélyem is lenne nála. Jihyunéknak azért dobtam egy üzenetet, hogy holnap nehogy hozzám merjenek szólni, mert mindkettőt arcon csapom, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hoztak.

Egészen csütörtökig nyugis volt minden, nem hallottunk egyetlen egyetemista felől sem, viszont aznap este életre kelt a létrehozott chat és hajnalig beszélgettek a többiek, én csak csendes megfigyelő voltam. Ismét buliba szerettek volna menni hétvégén, amit én szívem szerint kihagytam volna, de pénteken egész nap azt kellett hallgassam, hogy Jihyun és Seungmin érvelnek a buli mellett. Három ok miatt mentem csak bele ebbe az egészbe. Az első az volt, hogy, ha nemet mondok, szerintem tovább basztattak volna, ahhoz pedig semmi kedvem nem volt, a második ok az, hogy ott lesz Jimin, a harmadik pedig az, hogy korlátlan ital fogyasztásunk lesz, mivel Yoongi nagybátyjáé a bár, ahova tervezünk menni. Anya persze nem nagyon örült neki, így ígéretet kellett tettem, mi szerint jövő héten nem megyek sehova, hanem itthon maradok velük és film maratont tartunk péntek és szombat este is.

Szerintem még egyszer sem volt, hogy zsinórban három hétvégét végig bulizzak, mert alapból nem voltam az a bulizós fajta, viszont mióta megismertem Jiminéket, kezdem kicsit másképp látni a dolgokat. Velük élvezet a buli, nincs kirekesztve senki sem, mindenki elengedi magát a lehető legjobban és ez annyira jó. Jó, hogy nem kell elnyomnom magam, hanem mutathatom az igazi énemet is, mert tudom, hogy ők nem ítélnek el.

Megbeszéltük, hogy Jihyunnál alszok buli után, mivel tőle csak tíz perc sétára van a bár, nekem viszont taxit kellene hívnom, mert gyalog szerintem egy óránál is többet kellene sétáljak, hogy haza érjek. Már péntek este átmentem hozzá, bár a buli csak szombaton lesz. Legalább volt időnk áttárgyalni az érzéseimet hatodjára is, hiszen ezen a héten minden nap szóba került valamilyen formában. De így legalább most már száztíz százalékosan biztos vagyok abban, hogy Jimin tetszik és nincs mit tenni, rendesen oda vagyok érte.

Jihyun kitalálta, hogy szexin fog felöltöztetni, ezért átmentünk szombat délután hozzánk és a szekrényem nyolcvan százalékát fel kellett próbáljam, amíg eldöntötte, hogy melyikben nézek ki a legvadítóbban. Egy eléggé testhez simuló nadrágot választott nekem, amit még két éve kaphattam, de egyszer sem volt rajtam, mert nem tetszett. Most sem szerettem volna felhúzni, de megfenyegetett, hogy nem aludhatok nála, ha nem azt veszem fel, amit ő választott ki nekem, szóval kénytelen voltam belemenni. Néha komolyan nem érzem, hogy elmúlt már tizennyolc, sőt...

Felsőnek egy egyszerű fehér pólót választott, mert amúgy is rengetegem van belőle, plusz a fények miatt, majd kitűnök vagy micsodát magyarázott nekem tíz percen keresztül. Igazából nem nagyon figyeltem rá, mert azt tervezgettem, hogy este miként fogok Jimin közelébe férkőzni. Mármint oké, hogy egy társaságban leszünk, de szeretnék vele kettesben is lenni, esetleg táncolni. Normális esetben biztosan nem mertem volna ezt csinálni, mert féltem volna a többiek reakciójától, ha mondjuk meglátnának minket, de jelen esetben teljesen leszartam mások véleményét. Mármint Seungmin és Jihyun elfogadta a helyzetet és szerintem a többiekkel sem lesz nagy balhé, ha mondjuk meglátnának minket. Ezzel csak az az egy probléma van, hogy az sem biztos, hogy egyáltalán Jimin szeretne velem beszélgetni vagy esetleg táncolni. Beszélgetni még talán, mert azt eddig is csináltuk, de a tánc, az más. Meg nem is tudom magam elképzelni, ahogy odamegyek hozzá és felkérem táncolni, mert ahhoz én túl beszari vagyok.

- Te figyelsz rám? - zökkentett ki Jihyun a gondolataimból, mire össze is rezzentem, hiszen nem számítottam rá, hogy majd hozzám vág egy párnát.

- Mi? Bocsi, azt hiszem elbambultam - vontam meg vállaimat, mire megforgatta szemeit.

- Néha úgy érzem, hogy a falnak beszélek, nem is neked.

- Bocsánat, na! - csattantam fel és várakozóan pillantottam rá.

- Csak annyit kérdeztem, hogy tegyek-e rád valami sminket.

- Mi? Minek? - ráncoltam össze szemöldökeimet.

- Mit tudom én - röhögött fel, majd kezébe vett egy rúzshoz hasonlító valamit és egy púdert azt hiszem.

- Nem kell rúzs! - tapasztottam kezeimet a számra, ezzel eltakarva előre.

- Ez korrektor, te fasz - vette le a tetejét és meglepetésemre nem vörös volt, hanem bőr színű. - Nagyon karikásak a szemeid, ez meg eltünteti elvileg.

- Honnan van neked ilyened? - sandítottam rá

- Igen - válaszolta, majd jelezte, hogy üljek le az íróasztala előtti székre.

Tettem, amit kért, bár nem igazán értettem, hogy miért szeretné eltüntetni a szemeim alatti karikákat. Lehet azért nem tetszek Jiminnek, mert csúnya vagyok? Nyelnem kellett egy aprót, hiszen ha valóban ez van, akkor szerintem a smink sem fog segíteni rajtam. De egy próbát megér, szóval kíváncsian várom, hogy észre veszi-e, hogy valami lett kenve az arcomra.

- Na, így tökéletes - tartotta felém a kis tükrét, amit szerintem a húgától csórt el, vagy igazából az is lehet, hogy az anyjától.

- Még sosem sminkeltek ki - szólaltam meg, miután hosszú percekig csak tanulmányoztam az arcom. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire látszódni fog a változás.

- Látod, tudom én, hogy mi kell neked - villantotta ki fogait, majd elfedte az államon lévő pattanásom is.

Jó reggelt! 💖
Random kérdés: Mit szólnátok egy bankrablós Jikook sztorihoz?😇
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek, mindjárt 2019 lesz omg, de gyorsan telik az idő...