who are you? ~ jikook | ✔

7. fejezet

A játékot hajnali háromig játszottuk, már az összes alkohol elfogyott és az a para az egészben, hogy majdnem a felét Jimin itta meg egyedül. Akárhányszor mert, mindig innia kellett és a végén már sajnáltam szegényt. Nem bírt egyenesen ülni, beszélni végképp nem és már én szóltam rá a többiekre, hogy többet ne itassák szerencsétlent, mert ha hányni fog, akkor én is rosszul leszek. Egyik felelése az volt, hogy mondja el, kit vinne legszívesebben közülünk ágyba és, amikor kimondta a nevem, rögtön eszembe jutott az előző hétvége, amikor együtt aludtunk. Jobbnak láttam, ha elmegyek inkább mosdóba, mert már így is nagyon zavarban éreztem magam, de arra nem számítottam, hogy Jimin utánam jön.

- Minden oké? - kérdeztem tőle.

- Persze - vigyorodott el és vett egy mély levegőt. - Alszol ma is velem?

- Miért aludnék? - tettem karba kezeimet.

- Mert szerinted én vagyok a leghelyesebb innen - lépett közelebb hozzám, de a falban meg kellett kapaszkodnia, mert nem bírt megállni a lábain.

- Részeg vagy Jimin - motyogtam és hátráltam egyet, bár a szűk folyosó fala hamar meggátolt ebben.

- És? - böfögött egyet, mire muszáj volt felnevetnem.

Így kellene viselkednie egy érett egyetemistának? Sárga földig inni magát, böfögni, dülöngélni plusz hülyeségeket beszélni egész este?

- Légyszi aludj velem - lépett oda elém és a fejemet két oldalánál támasztotta meg magát, nehogy elboruljon.

Már rég igent mondtam volna arra, hogy aludjunk együtt, de nem akartam túlságosan könnyűvérűnek tűnni, ezért is ráztam meg ismét a fejem. Ha annyira akarja, hogy vele aludjak, akkor próbáljon meggyőzni.

- Miért nem? - biggyesztette le ajkait.

Hosszú percekig csak bámultunk egymás szemeibe, a szívem majd ki ugrott a helyéről, hiszen olyan közel volt hozzám, hogy éreztem az elfogyasztott alkoholok illatát, plusz, ha lélegzett, akkor az arcomon is éreztem a hideg levegőt.

- Szeretethiányom van, szóval igazán megtehetnéd ezt nekem - motyogta, majd tekintetét levezette a számra.

- Oké, akkor alszok veled - bújtam ki a kezei, a teste és a fal által nyújtott ketrecből, mielőtt még valami olyan történt volna, aminek nem szabadna.

Mindig ilyen, ha iszik? Vagy csak szerintem nyomul feltűnően? Azt hiszem beszélnem kellene vagy Seungminnel vagy Jihyunnal. A játék befejeződött, mikor visszamentünk a nappaliba, a többiek éppen a földön feküdtek és tárgyaltak nagyon valamit.

- Elmegyünk aludni - szólalt meg Jimin, mire mindenki ránk pillantott.

- Oké - válaszolta Taehyung sejtelmesen, nekem pedig nem tetszett ez az egész.

Jimin a kezemért nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat, majd úgy húzott maga után egészen a szobájáig. Becsukta az ajtót, majd elterült az ágyán, ahogy azt múltkor én tettem. Én viszont meg sem mertem mozdulni, szóval az ajtóban torpantam meg. Felpillantott rám Jimin és kinyújtotta felém a kezét, mire én hezitáltam, hogy most akkor fogjam meg a kezét vagy álljak még perceket teljesen ledermedve. Vettem egy mély levegőt, majd léptem egyet az ágya felé, ő pedig vigyorogva kulcsolta össze ismét az ujjainkat és egy határozott mozdulattal maga mellé rántott.

- Tudod - motyogta, majd szembe fordult velem és egy kicsit közelebb is csúszott hozzám. - Nem gondoltam volna, hogy biszex vagy.

- Mert? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire megvonta vállait.