who are you? ~ jikook | ✔

27. fejezet

Felnyögtem, amikor meghallottam az ébresztőm hangját. Nem akartam felkelni, még aludni szerettem volna, de tudtam, hogy délre haza kell érjek, ezért megerőltettem magam és kitapogattam, hogy hova is tettem hajnalba a telefont, amikor hazaértünk a buliból. Miután sikeresen kinyomtam az ébresztőt, visszatemettem a fejem a puha párnába.

- Hány óra? - szólalt meg Jimin, én pedig benyögtem, hogy nem tudom.

Hirtelen arra sem emlékeztem, hogy hányra állítottam be az ébresztőmet, de egyszerűen nem volt erőm megnézni, sőt a szemeimet is nehezemre esett nyitva tartani. Már majdnem visszaaludtam, amikor Jimin belepuszilt a fülembe.

- Fel kellene kelni, mert anyud engem fog kinyírni, ha nem érsz haza időben - suttogta a fülembe, mire szembe fordultam vele és összegyűjtöttem az erőt, hogy rá pillantsak.

Szerencsére nem volt nagyon világos a szobában, éppen hogy fel voltak húzva a redőnyök, de tökéletesen kirajzolódott Jimin alakja és a közelség miatt arcát is tisztán láttam. Mellettem könyökölt és úgy nézett le rám, én pedig csak feküdtem, mint valami szardarab és eszemben sem volt megmozdulni, mert olyan kényelmes volt. Plusz magamat ismerve biztosan szét fog menni a fejem és hányingerem lesz, hiszen azért ittam pár pohár sört este.

- Szerintem hozok neked vizet, meg gyógyszert - simított végig arcomon, mire bólintottam egyet.

Kikelt az ágyból és csak ekkor vettem észre, hogy egy alsónadrágon kívül semmi sem fedi a testét. Már a gondolattól is zavarba jöttem, hogy esetleg történt valami közöttünk az éjszaka? Sajnos nagyon homályosan dereng, hogy hogyan jutottunk haza, de valami olyasmire emlékszem, hogy a liftben konkrétan rámásztam Jiminre. Mentségemre szóljon, hogy az alkohol miatt tettem, meg igazából nem is vagyok annyira biztos benne, szóval lehet ilyen nem is történt. A hátamra fordultam és ekkor tudatosult bennem, hogy az én felső testem is teljesen csupasz. Behunytam a szemeimet és elmondtam hat imát azért, hogy ha rákérdezek Jiminnel, hogy mi volt, ne azt közölje, hogy lefeküdtünk. Mármint oké, hogy egyszer majd eljutunk odáig is, de emlékezni is szeretnék az első alkalomra, plusz nem hinném, hogy egy hét után kellene megtörténnie.

- Mennyire emlékszel az estéből? - vigyorgott Jimin, miután visszatért valami rózsaszín gyógyszerrel és egy pohár vízzel.

- Hát, a bulira emlékszem, a sörpongra is, viszont utána teljes sötétség. Ugye nem csináltam semmi hülyeséget? - ültem fel az ágyon, de ebben a pillanatban belenyilallt a fejembe a fájdalom, ezért felszisszentem. - Basszus.

- Ezt vedd be, reméljük hamar hatni fog - mondta, én pedig bólintottam egyet és kezembe vettem a gyógyszert és a vizet. - Nem hagytam, hogy bármiféle hülyeséget csinálj, nyugi.

- Csókolóztunk a liftben? - kérdeztem, mire bólintott egyet.

Lesütöttem a szemeimet és beharaptam alsó ajkaimat. Lehet jobban járnék, ha nem kérdezősködnék tovább, de nagyon kíváncsi lettem, hogy még is mit műveltem le részegen. Megkértem, hogy mondjon el mindent, ami azután történt, hogy elhagytuk a buli helyszínét. Felkuncogott, majd mondta, hogy ehhez le kell ülnie, mert történt egy-két dolog.

- Igazából először hazaszállítottam Seungmint, Namjoont és Taehyungot, addig te aludtál az első ülésen. A bajok ott kezdődtek, amikor megérkeztünk a panelházam elé és felkeltettelek. Azt mondtad, hogy nagyon rosszul érzed magad és mindjárt hányni fogsz, ezért vagy fél órát vártunk az egyik fa tövében arra, hogy hányj, de ez szerencsére nem történt meg. Kellően szarrá fagytunk mindketten, ezért megtárgyaltuk, hogy nem fogsz hányni és mehetünk fel. Arra egyáltalán nem számítottam, hogy konkrétan rám veted magad, amikor becsukódik a lift ajtaja, de élveztem. - húzta féloldalas mosolyra az ajkait, mire zavaromban beletúrtam a hajamba. - Viszont miután kiléptünk a liftből, kijött belőled minden, aminek ki kellett és hát utána meg kidőltél. Remélem nem gáz, hogy levettem rólad a ruháidat, mert lehánytad és nem akartam, hogy úgy aludj el. Majd kimosom őket, csak éjszaka nem akartam ezzel szenvedni.