who are you? ~ jikook | ✔

45. fejezet

- Mindjárt jövök, el kell mennem vécére - tápászkodtam fel az ágyról, majd meg is indultam az ajtó felé.

Még mindig szédültem, de egy fokkal tisztábban láttam már, mint eddig. Nem tudom, hogy meddig feküdhettünk Jiminnel Yoongi házának egyik szobájában, de rendesen meglepődtem, amikor telefonomat elővettem és megláttam, hogy majdnem három órája elvonultunk a többiektől. Sóhajtottam egy hatalmasat és jobbnak láttam, ha inkább el is teszem a készüléket, mert nem akartam elhagyni.

- Bocsi, de te is a mosdóra vársz? - kérdeztem meg a sráctól, aki a falnak támaszkodva nyomkodta a telefonját.

Felpillantott rám, majd bólintott egyet, mire zavartan elmotyogtam egy okét és az ajtót kezdtem szuggerálni. Hosszú percek telhettek el, de még mindig nem történt semmi, én pedig kezdtem ideges lenni, mert közel voltam ahhoz, hogy bepisiljek. Szerintem a telefonozó srác is észrevette, hogy topogni kezdek, ezért bekopogott a mosdóba.

- Siess már, tesó. Rajtad kívül más is szeretne hugyozni. - kiabálta el magát, de nem érkezett válasz. - Hát, ezek szerint a szabadban kell elvégeznünk a dolgunkat - vonta meg vállait, majd el is indult a lépcsők felé.

Pár másodpercig hezitáltam, hogy menjek-e utána vagy inkább várjak még egy kicsit itt, hátha végre felszabadul a mosdó, de végül úgy döntöttem, hogy a telefonos srác után rohanok. Valahol a nappali közepén értem utol és egészen a kert végébe követtem őt. Összevont szemöldökökkel fordult felém, mire megvontam a vállaimat.

- Mi az? Mindjárt bepisilek! - mondtam neki és már oda is álltam az egyik bokor mögé, hogy azért eltakarjam előle magam.

- Jól van - horkantott fel, majd ő is keresett magának egy bokrot.

Nem tudtam, hogy el kellene-e tőle köszönjek vagy hagynom kellene a fenébe, de legalább a nevét meg szerettem volna tudni, ha már ilyen rendes volt és nem hagyta, hogy behugyozzak. Szerintem nekem nem jutott volna eszembe, hogy itt kint is el tudom végezni a dolgom.

- Igen? - ráncolta össze a szemöldökeit, miután feltűnően bámulni kezdtem, miután végeztem.

- Jeon Jeongguk - mutatkoztam be neki.

- Yeo Youngjo - sóhajtott fel, miután elárulta a nevét. - Most viszont megyek, ha nem haragszol.

- Csak meg szerettem volna köszönni.

- Mit? - fordult hátra hozzám, hiszen időközben megindult a ház felé.

- Mindegy, hagyjuk - legyintettem egyet, mert fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene kifejeznem magam.

- Aha, oké - vonta meg vállait. - Fura gyerek vagy, Jeongguk.

- Tudom - motyogtam és némán figyeltem, ahogy végérvényesen besiet a házba.

Én is ezt tettem, csak én azonnal az emelet felé vettem az irányt, viszont a lépcsőknél összefutottam Taehyunggal és Yoongival. Természetesen rákérdeztek, hogy merre hagytam Jimint, mire mondtam, hogy a legutolsó szobában hagytam, de erre ők azt mondták, hogy nincs ott. Nincs? Akkor még is hol a fenébe van?

Jungkook
Merre vagy?

Írtam neki egy üzenetet, hátha kezében van a telefon, de nem érkezett rá válasz, ezért rendesen megijedtem. Megbeszéltük, hogy átnézzük a házat, hátha csak elkerültük őt és lehet, hogy kiment cigizni egyet vagy összefutott a többiekkel és a konyhában isznak, de sajnos egyik sem vált be, sehol sem volt. Kezdtem rohadtul ideges lenni, mert már hatszor körbejártam a házat és vagy kétszáz üzenetet hagytam neki, de ő nem válaszolt. Már negyed három is elmúlt, de Jimin még mindig nem volt meg, én pedig tehetetlenül ültem a nappali kanapéján és bámultam magam elé.