who are you? ~ jikook | ✔

5. fejezet

A reggeli kávé után összeszedtük magunkat és ebédre már mindenki otthon volt. A gyógyszer szerencsére hatott, szóval mire hazaértem, addigra viszonylag hasonlítottam egy emberre. Csak anya volt otthon, apa majd csak este ér haza. Nagyjából elmeséltem az estét, bár a mindenki segg részeg volt részt kihagytam és azt is, hogy Jiminnel együtt aludtunk. Szerettem volna beszélni anyával, hiszen ő tudta, hogy nem csak az ellenkező nemhez vonzódom. Én magam sem tudom, hogy mi történik velem, de hiába most találkoztam csak másodszor Jiminnel, megmozgatott bennem valamit. Lehet csak azért, mert még tizenhét éves létemre érintetlen vagyok? Magam sem tudom, hogy mi történik velem, de végül nem említettem anyának semmit. Először talán saját magamban kellene rendet tenni, utána megosztani valakivel. Lehet következő alkalomkor, amikor találkozok vele, semmilyen érzelmet nem fog kiváltani belőlem, szóval a várakozáson kívül mást most nem igazán tehetek.

Egy újabb hét vette kezdetét, rengeteg dolgozattal és szóbeli feleléssel. Imádom, hogy még csak tizenegyedikesek vagyunk, még is szinte minden tanár az érettségiről beszél. Értem én, hogy gyorsan telik az idő, de kezd unalmas lenni, hogy szinte mindenki ugyan azokat mondja el. Legalább akkor beszélnék meg, hogy ki mit mondd el, akkor talán jobban érdekelne.

Már éppen szálltam volna be apa mellé a kocsiba utolsó óra után, de meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. A hang irányába fordultam és meglepetésemre Jimint pillantottam meg. Az út másik oldaláról integetett nekem, én pedig sután tettem ugyan ezt. Most még is mit kellene csinálnom?

- Ráérsz? - kiáltotta túl a forgalmat.

Apára pillantottam, hiszen tisztában voltam vele, hogy hallotta a kérdést, mert azért eléggé hangos volt. Megvonta a vállait és közölte, hogy felőle mehetek, de nem fog bejönni értem még egyszer. Kaptam pénzt buszra, majd azzal megyek haza, miután végeztünk. Bár azt sem tudtam, hogy mit szeretne Jimin, gondolom sétálni egyet vagy beülni valahova. Intettem apának és szerencsémre egyetlen kocsi sem jött, így könnyedén átszaladtam az úton.

- Szia - mosolyodott el, amikor odaértem hozzá.

- Szia Jimin.

- Remélem nem zavartam meg semmit, csak arra gondoltam, hogy ha már így összefutottunk, akkor beülhetnénk valahova - vetette fel az ötletet, nekem meg igazából nem volt ellenemre a dolog.

Az utca végén volt egy sütiző, ami Jimin elmondása szerint nagyon otthonos és párszor már járt is ott, szóval végül oda mentünk. Miután kiválasztottuk mindketten, hogy mit eszünk, leültünk az egyik kétszemélyes asztalhoz és a mai napról kezdtünk beszélgetni. Mesélt a biosz tanárjáról, aki közel jár az ötvenhez már és szépen kifejezve nem tud tanítani. Elhadarja az anyagot, egyetlen mondatot sem ismétel, aki leírja az leírja, aki nem az így járt. Eddig egyetlen pozitív dolgot sem mondott az egyetemről, így egy kicsit meg is ijedtem, hogy én bírnám-e ezt. Alapból nem szeretek tanulni, magolni sem és nincsen olyan szuperképességem, hogy két másodperc alatt leírok egy sornyi szöveget. Látva megrémült fejemet kinevetett és közölte, hogy aranyos, amikor teljesen megrémülök. Nem igazán tudtam mit reagálni erre, nem tudtam, hogy bóknak kellene-e vegyem vagy csak egy szimpla megjegyzésnek. Végül elkönyveltem annak, hogy csak baráti kijelentés volt, így nem is nagyon törődtem vele, bármennyire jól is esett.

- Miért nem árulod el, hogy hány éves vagy? - kérdeztem tőle, mikor már csak ültünk és beszélgettünk.

- Nem fontos - vonta meg vállait. - A kor amúgy is csak egy szám.

- Te is tudod, hogy én mennyi vagyok és bevallom őszintén, engem kicsit zavar, hogy én nem tudom - sóhajtottam fel és a körmeimmel kezdtem szórakozni.

- Hamarosan húsz leszek - mondta, én pedig elmosolyodtam, hiszen elértem, hogy elárulja.

- Ezt olyan nehéz volt elárulni?

- Igen - nevetett fel, majd végignyalt alsó ajkán.

Tekintetem azonnal a szájára tévedt és ezt biztosan ő is észrevette, hiszen féloldalas mosolyt villantott, mire zavartan sütöttem le a szemeimet. Ennél gázabb nem igazán lehetnék, szóval jobbnak láttam, ha nem szólok inkább semmit.

- Lassan szerintem indulnunk kellene, hamarosan sötétedik - törte meg a ránk telepedő csendet.

Észre sem vettem, hogy ilyen hamar eltelt ez a délután. Jól éreztem magam és úgy érzem, hogy Jimin egy fokkal nyitottabb lett. Nem mondom, hogy sok új dolgot tudtam meg róla, de elárulta az életkorát, amit eddig annyira titkolt. Azt mondta, hogy szívesen hazakísér, mert tőlem csak fél óra sétára lakik. Nem utasítottam vissza, hiszen semmi kedvem nem volt sötétben egyedül mászkálni, plusz élveztem a társaságát. Egyre kevesebbszer állt be közénk a kínos csend, aminek örültem, hiszen sokszor ő hozott fel random témákat, nem nekem kellett mindig.

- Hétvégén újabb buli? - kérdezte, amikor megálltunk a házam előtt.

- Nem tudom anya mit szól ahhoz, hogy minden hétvégén bulizok - nevettem fel zavaromban, hiszen párszor már említette, hogy nem nagyon örül neki, hogy ennyit bulizok.

- Vigyáznék rád - mosolyodott el. - Beszéljek vele?

- Ne! - vágtam rá a kelleténél hamarabb és hangosabban is, így kaptam egy kérdő pillantást. - Majd beszélek én vele, de azért köszi - erőltettem magamra egy apró mosolyt.

- Ahogy gondolod - vonta meg vállait, majd zsebre vágta kezeit. - Akkor majd még megbeszéljük, hogy hogy is lesz a hétvége.

- Igen, még csak hétfő van - biccentettem egyet. - Köszönöm, hogy elkísértél.

- Igazán nincs mit. Légy jó Jungkook. - kacsintott egyet, majd hátat fordított és el is indult, anélkül, hogy visszanézett volna rám.

Nyeltem egy hatalmasat és muszáj volt beletúrjak a hajamba. Muszáj volt kacsintania? Úgy érzem, hogy direkt csinálta, mert mielőtt megfordult volna, ott volt az a tipikus elégedett mosoly az ajkain. Talán látta a döbbent arcomat? Pedig igyekeztem nem kimutatni az érzéseimet, de ezek szerint ez nem jött össze. Jobbnak láttam, ha bemegyek a házba, mert magamat ismerve még órákat tudtam volna ott állni és vagy kétezerszer pörgettem volna vissza a fejemben azt a kacsintást, mert rohadt szexi volt.

- Azt hittem már haza sem jössz - jelent meg anya karba tett kezekkel az előtérben, ahogy becsuktam magam után a bejárati ajtót.

- Bocsánat, csak elbeszélgettük az időt.

- Kivel? - ráncolta össze a szemöldökeit, mire reflexből vágtam rá, hogy Jihyunnal. - Apád azt mondta, hogy valami ismeretlen srác kiabált neked.

Lesütöttem a szemeimet, hiszen lebuktam. Bár sosem voltam az a nagyon jó hazudozó, sőt szerintem egyáltalán nem bírok füllenteni, de az már csak részlet kérdés. Végül bevallottam neki, hogy Jiminnel voltam. Elmondtam, hogy ő az egyik az egyetemisták közül, akivel az elmúlt két hétvégét töltöttem. Muszáj volt képet mutassak róla, mert rendesen kíváncsivá tettem, így megmutattam neki a facebook képét.

- De jól néz ki - mondta, amint meglátta, én pedig nem tehettem róla, de elnevettem magam. - Hetero?

- Szerintem igen - vontam meg vállaimat.

Imádtam, hogy anya ilyen lazán kezeli, hogy a fia nem hetero. Emlékszem, hogy mennyire rettegtem neki bevallani, hogy a fiúk iránt is vonzódom. Élőszőr azt hitte, hogy csak viccelek, de amikor elsírtam magam, akkor már elhitte, hogy igazat mondok. Elmondása szerint sosem volt baja azokkal, akik nem csak az ellenkező nemhez vonzódnak, így hatalmas kő esett le a szívemről, amiért nem haragudott meg. Apa más eset, ő semmit sem sejt, nem is merném vele közölni, mert bármennyire is szeret, biztosan csalódna bennem.