who are you? ~ jikook | ✔

53. fejezet

Arra viszont egyikünk sem számított, hogy Jimin nem megy be másnap az óráira. Ott szobroztam a bejárat előtt vagy két órát, viszont a drágalátos barátom sehol sem volt. Összefutottam Namjoonnal, Hoseokkal és Taehyunngal is, de egyikük sem látta Jimint, sőt nem is beszéltek vele tegnap óta. Már éppen indultam volna haza, amikor valaki a nevemet kiáltotta, én pedig teljesen ledermedtem, amikor megpillantottam Youngjot. A fenébe, nem hiszem el, hogy Jiminnel nem találkoztam, vele meg igen. Nyeltem egy aprót, miközben figyeltem, hogy mellém sétál, de szerintem azonnal leesett neki, hogy valami nem oké velem.

- Jimin ma nincs itt - mosolyodott el, mire bólintottam egy aprót. - Egyébként nem tudom, hogy láttad-e, de többször is írtam neked.

- Láttam - szólaltam meg, bár hangom a vártnál mélyebb volt, mint terveztem.

- Oh, akkor nem kaptam meg a vála... - kezdte el, de én a szavába vágtam.

- Nem válaszoltam, Youngjo! - szorítottam mellkasomhoz a kék dobozkát, amiben Jimin rizs sütiei voltak.

- Miért? Megbántottalak valamivel, vagy? - pislogott nagyokat, mert gondolom nem értette, hogy miért lettem hirtelen ilyen rideg vele.

- Inkább hagyjuk, mennem kell Jiminhez - fordítottam neki hátat, majd sietős léptekkel elindultam, viszont nem hagyta, hogy ilyen hamar elmenjek.

Utánam rohant és a felkaromnál fogva megállított. Hátráltam tőle pár lépést, hiszen elkapott a hányinger, amiért hozzám ért. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom utálni őt, miután megtudtam, hogy Jimin exe, viszont most még ránézni is nehezemre esett.

- Ne érj hozzám! - csattantam fel. - Ne akarj velem beszélni, ne üzengess nekem, ne hívogass, csak felejtsük el egymást, mert rohadtul undorodom tőled! - mondtam a kelleténél talán egy fokkal agresszívabban, mint terveztem.

- Mi a fene ütött beléd - motyogta teljesen megrémülve, mire felhorkantottam.

- Undorító vagy, Youngjo. Nagyon remélem, hogy nem tervezel semmit Jimin, vagy éppen a haveri társasága ellen, mert ha igen, akkor én fogom szétverni a fejed, ezt itt és most megígérem neked! Nem érdekel, hogy négy évvel idősebb vagy nálam és az sem, hogy barna öves karatés vagy! Hagyd békén a pasimat és engem is, világos? - tettem fel a költői kérdést, majd fogtam magam és konkrétan elrohantam onnan.

Annyira ideges voltam, hogy legszívesebben szétvertem volna valamit, hiába voltam az utca kellős közepén. Youngjo puszta jelenléte is úgy felbaszott, hogy még a kezeim is remegni kezdtek. Soha életemben nem beszéltem még így senkivel, de most már itt volt az ideje ennek. Egy hete nem bírok normális aludni ez a gyökér miatt, egy hete veszekszünk folyamatosan Jiminnel és most már rohadtul betelt a pohár. Legszívesebben behúztam volna neki egyet, csak sajnos nem jártam volna jól, hiszen én utoljára talán elsőben verekedtem, amiért elvették előlem tesin a gumilabdát és nem akarták visszaadni, Youngjo meg barna öves karatés és szerintem egy ütésből képes lett volna kiütni engem.

Még akkor sem nyugodtam le igazán, amikor Jimin paneléhez érkeztem, a helyzetemen pedig az sem segített, hogy hiába csengettem fel hozzá, nem szólt bele a telefonba. Még jó, hogy tudom a belépési kódot, ezért simán bejutottam a lépcsőházba és egészen a negyedikig trappoltam idegességemben. Természetesen miután egyszer becsöngettem, semmi életjelet nem kaptam, ezért még nagyjából hatszor megismételtem a műveletet, viszont még utána sem történt semmi. Hosszú percekig csak bámultam a barna ajtót és próbáltam lenyugtatni magam, mert már az is eszembe jutott, hogy berúgom az ajtót, ha nem enged be két percen belül.

- Jimin, én vagyok - hajoltam teljesen az ajtóhoz, mert nem akartam, hogy esetleg a szomszédok meghalljanak. - Tudom, hogy itt vagy, szóval kérlek engedj be. El akarom mondani, hogy mi miatt rágódok egy hete magamban.