who are you? ~ jikook | ✔

6. fejezet

Egy újabb hét telt el viszonylag gyorsan. Kedden is összefutottam Jiminnel, így azt a délutánt is együtt töltöttük, sőt a szerdát és a csütörtököt is. Egyáltalán nem bántam, mert ahogy telt az idő, egyre jobban kezdett bejönni a stílusa is, nem csak a külseje. Sokkal közvetlenebb lett velem és egyre többet viccelődtünk egymással, mert tudta, hogy nem veszem magamra. Végül úgy beszéltük meg, hogy most péntek este találkozunk a többiekkel, mert csak nekem és Jinnek lett volna jó szombaton. Ismét Jiminnél leszünk, bár most leszögezte, hogy a tévét tilos bekapcsolni, nehogy megint valami meccset kezdjen nézni mindenki, mert akkor szerintem kiugranék a harmadikról. Anya sütött muffinokat, így azt vittem magammal, plusz mindenkinek egy darab sojut. Most egyedül érkeztem Jiminhez, apa elhozott, én pedig nagyon büszke voltam magamra, hogy megjegyeztem az útvonalat, pedig még csak másodjára jövök ide. Felajánlotta, hogy eljön holnap értem, de nem szerettem volna, hogy fuvarozzon, ezért azt mondtam neki, hogy majd valaki hazavisz, nem kell fölöslegesen mászkálnia értem. Felcsöngettem Jiminhez, ő pedig már nyitotta is nekem az ajtót, majd elindultam fellépcsőztem a harmadikra.

- Szia - nyitott ajtót a házi gazda, miután bekopogtam. - Te vagy az első - lépett arrébb, én pedig bementem a lakásba.

- Igen? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, majd lepakoltam a hozott dolgokat a konyhapultra. - Nem úgy volt, hogy nyolcra jön mindenki? - pillantottam az órára, ami már negyed kilencet mutatott.

- De - nevetett fel, majd mellém lépett és megleste miket hoztam. - Megint be szeretnél rúgni? - vett ki két sojut a szatyorból.

Megráztam a fejem, de azért elvettem tőle az egyik üveget. Túl közel volt hozzám, ezért nehezemre esett bármi értelmesre is gondolni. Teljesen elvette az eszemet azt hiszem és egyre nehezebben tudtam magamba fojtani az érzéseimet. Jobbnak láttam, ha leülök, mert szerintem már így is rendesen kipirultam, pedig semmi sem történt.

- Miért vagy zavarban? - villantotta ki fogait egy hatalmas mosoly kíséretében, majd közelebb lépett hozzám.

Kérdőn pillantottam rá, mert, ha megszólaltam volna valószínűleg csak dadogni és makogni lettem volna képes, amivel még kellemetlenebb helyzetbe hoztam volna magam. Ő viszont nem szólt semmit, csupán az arcomat fürkészte, én pedig kénytelen voltam nyelni egyet.

- Mo...most mi az? - szólaltam meg, mert már nem bírtam tovább a csendet és azt, hogy csak bámul engem.

- Semmi - vonta meg vállait, majd belekortyolt a sojujába, de továbbra is csak nézett.

- Nem szeretem, ha bámulnak - takartam el az arcomat zavaromban.

Jimin felnevetett és odasétált hozzám, majd leguggolt elém és elvette az arcomtól a kezeimet. Nem értettem, hogy még is miért csinálja ezt, eddig egyáltalán nem ilyen volt, sosem közeledett ennyire felém. Fogalmam sincs, hogy meddig nézhettünk farkasszemet, de nem engedte el egyik kezemet sem, én pedig azt hittem, hogy mentem elájulok, ha tovább is ezt fogja csinálni. Szólásra nyitotta a száját, de pont ekkor szólalt meg a csengő, én pedig hálás is voltam meg nem is. Nagyon zavarban voltam, re tetszett is a közelsége. Megpaskolta a térdem, majd felkelt és az ajtóhoz sétált. Igyekeztem rendezni vonásaimat, hiszen szívem majd kiugrott a helyéről, az arcom meg egy paradicsom színéhez hasonlított. Azt hiszem beszélnem kellene Jihyunnal vagy Seungminnel, mert kezdek teljesen megőrülni.

Meglepődtem, amikor konkrétan mindenki egyszerre lépett be a kis helyiségbe, szóval alig fértünk el. Jimin beküldött mindenkit a nappaliba, majd kitalálta, hogy üvegezzünk. Nem repestem az örömtől, mert akárhány filmben vagy könyvben üvegezés van, valami mindig történik. De összefogtak ellenem és addig kérleltek, amíg végül bele nem mentem. Rajtam kívül mindenki szeretett volna játszani, én pedig nem akartam ünneprontó lenni, ezért nem akartam nemet mondani.

Először Seungmin pörgetett és Yoongi felé mutatott a sojus üveg szája, szóval ő lett az első. Mert, ezért kezdésként húzóra meg kellett innia két üveg alkoholt, amit szó nélkül meg is tett. Utána Namjoon jött, aki felelt és így tudtam meg, hogy autista. Meglepődtem, mert egyáltalán nem látszódott rajta vagy csak én nem figyeltem oda eléggé eddig.

- Jungkook, felelsz vagy mersz? - kérdezte Namjoon, mire vettem egy mély levegőt.

- Felelek - mondtam, mert merni nagyon nem szeretek és terveim szerint nem is fogok.

- Igaz, hogy biszex vagy?

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, teljesen ledermedtem és szerintem az arcom azonnal piros színűvé változott. Ezt még is honnan tudta? Jihyunék mesélhették neki? Akkor a többiek is tudják? Jimin is tudja? Lehet ezért viselkedett ma ilyen furán velem?

- Igen, igaz - mondtam végül, mert nem láttam értelmét annak, hogy hazudjak.

Ha Namjoon elmondta, hogy autista, akkor szerintem abból sem lesz baj, ha a többiek megtudják, hogy nem csak az ellenkező nemhez vonzódok.

- Te jössz - szólalt meg Jimin, mire zavartan pillantottam rá.

Szemei csillogtak, bár nem tudom, hogy a megivott alkohol miatt vagy esetleg más oka lehetett. Végül muszáj volt elpillantanom róla, mert levegőt is nehezen kaptam, miközben őt néztem. Megpörgettem az üveget, ami mázlimra pont Jiminnél állt meg, én pedig nem tudtam, hogy mit is kérdezhetnék tőle.

- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem, mire azonnal rávágta, hogy mer. - Akkor igyál.

- Igyak? - ráncolta össze a szemöldökeit, hiszen nyilván nem ilyesfajta feladatra számított.

- Két üveg sojut - biccentettem egyet, mire továbbra is kérdőn pillantott rám.

Szerintem azt hitte, hogy csak viccelek. Végül megitta a két üveg sojut és pörgetett. Jinre került a sor, aki elmesélte, hogy hogyan jött össze a jelenlegi barátnőjével, akivel lassan két éve boldogítják egymást. Hülye fogadásnak indult az egész, de kiderült, hogy a csaj egy ideje már bele van esve Jinbe, így hamar összejöttek. Egyszer már mindenki sorra került, voltak akik többször is és rengeteg információt tudtam meg az egyetemistákról. Jihyun és Seungmin is meséltek több történetet is, én pedig csak abban reménykedtem, hogy tőlem ne kérdezzenek semmi ilyet, mert konkrétan semmiben sincs talapasztalatom.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte a mellettem ülő Taehyung, mire összerezzentem, hiszen elbambultam és nem is figyeltem oda a történésekre.

- É..én? - dadogtam zavaromban, mire csak bólintott egyet. - Felelek.

- Miért nem mersz inkább?

- Nem szeretek - vontam meg vállaimat.

- Akkor tedd sorrendbe helyesség szerint az itt lévőket - mondta, én pedig összeráncolt szemöldökökkel figyeltem, hogy most ezt komolyan gondolja-e.

Hosszas percekig csak bámultam magam elé és agyaltam, hogy igazat kellene-e mondanom vagy tegyem elsőnek Jihyunt vagy Seungmint. Végül úgy döntöttem, hogy igazat mondok, mert ez amúgy is csak egy buta játék, holnapra már mindenki el fogja felejteni, hogy ki mit árult el magáról.

- Mondom akkor utolsótól elsőig - ültem török ülésbe és az alsó ajkamat kezdtem harapdálni. - Namjoon, Jin, Seungmin, Jihyun, Yoongi, Taehyung és Jimin - motyogtam az utolsó nevet, bár tisztában vagyok azzal, hogy mindenki tisztán hallotta.

- Csak második vagyok? - játszotta el Taehyung a sértődöttet, mire muszáj volt mosolyognom.

- Ezek szerint helyesebb vagyok, mint te - szólalt meg Jimin is, majd oldalba is lökte haverját játékosan.

Igen Jimin, százszor helyesebb vagy, mint bárki ebben a szobában, de erről nem kell tudnod, mert ez csak egy értelmetlen játék, igaz?

Kellemes téli szünetet kívánok mindenkinek! 😉 [Nagyon haladok a sztorival, szóval előfordulhat, hogy mostantól gyakrabban hozom majd a részeket. Ma írtam meg a harmincadik részt (!!) és nincs megállás!!] ❤