who are you? ~ jikook | ✔

8. fejezet

Az este további részén semmi konkrét sem történt, azon kívül, hogy Jimin ismét hozzám bújt elalvás előtt. Miután visszajött a szobába, közölte, hogy kezd szarul lenni, szóval jobb lenne, ha aludnánk. Nem akartam, hogy hányjon meg ilyenek, ezért gyorsan megágyaztam, majd befektettem az ágyba és be is takartam. Befeküdtem én is mellé és meglepődtem, amikor közelebb csúszott hozzám és akárcsak előző szombaton, átkarolta a derekam és fejét a nyakamba temette.

- Azért így jobb aludni, mint egyedül - motyogta a nyakamba, majd mondandója végeztével egy apró puszit is kaptam.

- Az biztos - suttogtam és igyekeztem nem felvisítani az örömtől.

- Na, jó éjt - mondta, majd újabb puszit nyomott a nyakamra.

- Jó éjt - motyogtam és olyan esetlennek éreztem magam, amiért csak feküdtem ott, mint valami nyomorék.

Szerintem bő egy óra kellett még, mire lenyugtattam magam és valamennyire beálmosodtam, plusz még fél óra, mire végre elaludtam. Kíváncsi vagyok, hogy reggel mit fog mondani vagy, hogy mire fog emlékezni. Nagyon remélem, hogy nem fogja a sok piára fogni a mondottakat vagy a cselekedeteit, mert akkor elásom magam. Viszont bevallotta, hogy meleg, szóval talán igazat mondott. Lehet komolyan úgy gondolja, hogy helyes vagyok?

Reggel hamarabb keltem fel, mint Jimin, ezért csak feküdtem és a még mindig engem ölelő fiút bámultam. Századjára is végigtanulmányoztam arca minden kis részét és nem bírtam ki, hogy ne tűrjem félre az arcába lógó tincseit. Mocorogni kezdett, én pedig teljesen ledermedtem, mert nem szerettem volna felkelteni vagy ilyesmi, hiszen túl békésen aludt.

- Mennyi az idő? - motyogta rekedt hangon, szemeit csukva tartva.

- Fél egy lesz nem sokára - pillantottam a fali órára.

Nyögött egyet és ásított is, majd felpillantott rám, hiszen még mindig a mellkasomon feküdt. Mintha csak ekkor realizálta volna a helyzetet, szemei kipattantak és azonnal felült az ágyon. Nagyokat pislogva bámult rám és tudtam, hogy mit fog kérdezni, ezért megelőztem őt.

- Nem történt közöttünk semmi - mondtam, mire látszott rajta, hogy ismét mennyire megkönnyebbült.

- Oké, igazából van, amire emlékszem, szóval ja. Csak arra nem emlékeztem, hogy rád másztam-e vagy sem. - vakargatta meg a tarkóját.

- Nem másztál rám.

Vagyis hát lényegében megtette, de erről neki nem kell tudnia. Nem csókolóztunk meg semmi, csupán puszikkal lepte el az arcom és a nyakam különböző pontjait. Csak félek, hogy ha ezt közlöm vele, akkor ismét sokkal távolságtartóbb lesz velem, amit nagyon nem akarok. Örülök, hogy három hét alatt végre el kezdett nyitni felém és szinte sosem áll be közénk a kínos csend.

- Meglesem a többieket - ásított egyet, majd felkelt az ágyról, de sziszegett egyet és a fejéhez kapott.

Gondolom a másnaposság most ütött be neki, én pedig nagyon örültem, hogy este nem ittam sokat, szóval semmi jelét nem érzem annak, hogy másnapos lennék. Pár perc múlva én is utána mentem, de meglepetésemre nem volt mindenki a nappaliban. Jihyun és Seungmin még húzta a lóbőrt, Taehyung és Yoongi telefonozott, de Jint, Hoseokot és Namjoont sehol sem láttam.

- Szép jó reggelt - pillantott rám Taehyung, amint meglátott.

- Jó reggelt - mosolyodtam el. - Készítsek nektek valami reggelit? Látom elég offos mindenki.

- Jó ötlet - szólalt meg Yoongi, aki félig Taehyungon feküdt, félig pedig lógott a kanapéról.

- Tojásrántotta jó lesz?

- Perfekt - mondta Jimin, aki időközben visszaért a nappaliba. - Gyere, megmutatom, hogy mit, hol találsz. - biccentett a konyha felé, én pedig szó nélkül követtem őt.

El is zavartam, miután nagyjából elmagyarázta, hogy mi, merre van. Nem nagyon tudok főzni vagy ilyesmi, de a tojásrántotta a specialitásom, szóval azt rengetegszer csinálok otthon is. Kettőre kész is lettem, addigra két barátom is magához tért, bár ők sem voltak a legjobb állapotukban. Tálaltam is a reggelit, vagyis az ebédet, mert szerintem ez már annak számított. Mindenki kapott fejfájás csillapítót, majd gyorsan megkajáltunk. Kiderült, hogy a többiek már korán hazamentek, mert családi kajára kellett menniük vagy hova, de nem akartak senkit felkelteni, ezért csendben osontak el. Kaja után elindultunk haza és megbeszéltük Jihyunnal és Seungminnel, hogy gyalogolunk, mert lenne már mit megbeszélni. Jimin egyébként felajánlotta, hogy hazadob, de elutasítottuk, mert amúgy sem hagyta, hogy rendet pakoljunk vele, akkor nehogy már haza is vigyen minket.

- Na, mesélj - szólalt meg Seungmin, amikor már kellő távolságban voltunk Jimin lakásától és az egyetemistáktól is.

- Nem is tudom, hogy hol kellene kezdenem - sóhajtottam fel. - Azt hiszem tetszik valaki, sőt...

- Jimin? - kérdezte Jihyun és igazából meg sem lepődtem, hogy elsőre eltalálta.

- Hát, igen. Szerintem még egyszer sem éreztem azt, amit most érzek. Én nem tudom, hogy mi van velem, de Jimin tökre megborít. A közelében nem tudok normálisan gondolkodni és néha olyanokat mondd nekem, amiktől paradicsom pirosra pirulok.

- Este volt időnk beszélgetni Taehyungékkal és igazából nem árultak el semmi konkrétat Jiminről, csak annyit mondtak, hogy egy nagyon bonyolult ember. Rákérdeztünk, hogy miért, de csak annyit mondtak, hogy egy idő után úgy is ki fog derülni, mert elvileg kedvel minket és kezd megbízni bennünk. - mondta Jihyun, majd kabát zsebeibe csúsztatta kezeit.

- Elszólta este magát egy valamivel kapcsolatban.

- Mivel kapcsolatban? - kérdezte Seungmin.

- Meleg, vagyis ezt mondta. Azóta pedig nem beszéltünk erről, de szerintem nem hazudott. Mármint a részegek elvileg igazat mondanak, nem?

- Elvileg de. Mondjuk nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy valóban meleg. - vonta meg a vállait Jihyun.

- És történt közöttetek valami? - pillantott rám Seungmin és már a kérdésbe is belepirultam.

- Hát, igazából úgy konkrétan nem. Csak hát adott puszit az államra, majd a szám két szélére, meg az arcom különböző pontjaira, meg a nyakamra. - motyogtam lehajtott fejjel. - Meg hát szorosan hozzám bújt és úgy aludtunk.

- Nem hiszem, hogy az alkohol miatt csinálta ezeket - mondta Jihyun. - Mármint, annyira nem lehetett offos, mert hozott nekünk takarókat. Nem lehet, hogy csak a piára akarta fogni?

- Fogalmam sincs, de rendesen kinyírt - nevetettem fel. - Meg annyiszor elmondta, hogy szerinte jól nézek ki, hogy két kezemen nem tudnám megszámolni.

- Szerintem beszélned kellene erről vele. Meg amúgy nekem kicsit fura a gyerek. Mármint túl titokzatos és biztos vagyok benne, hogy van jó pár dolog, amit még nem árult el magáról, de fontos lehet. - mondta Seungmin és egyet is értettem vele, mert tudtam, hogy a múltjával kapcsolatban még rengeteg dolgot nem árult el.

Nem volt otthon senki, mert hivatalosan munkanap van, csak szerencsére nekem nem kellett ma menjek, így kiélvezhettem a csendet és a magányt. Anyáék majd este hét körül érkeznek meg, addig van pár szabad órám, amikor is nem kell semmit csinálnom. Letelepedtem a kanapéra szokásomhoz híven és beindítottam valami filmet, bár nem sokáig tudtam nyitva tartani a szemeimet, hamar elnyomott az álom, mert este nem igazán tudtam aludni. Jimin túlságosan elterelte a gondolataimat és muszáj volt fejben még ötezerszer visszapörgetnem a történteket.