who are you? ~ jikook | ✔

49. fejezet

- Mennyire zavarna, ha este elmennék nélküled bulizni? - pillantottam félve Jiminre, hiszen mióta együtt vagyunk egyszer sem mentem nélküle partiba. Mondjuk nem is hívtak, de az már részletkérdés.

- Attól függ, hogy kivel és, hogy hova - pásztázta továbbra is az utat, hiszen már egy ideje úton voltunk a meglepetés felé, amit mára tervezett nekünk.

- Seungminnel és Jihyunnal mennék az egyik évfolyamtársamhoz. Tegnap lett tizennyolc, szóval rendez egy bulit, amire minket is meghívott.

- Hát, ha nem ekizel be, akkor felőlem menj - vonta meg vállait. - Mármint nem örülök neki, de nem fogom megtiltani, hiszen én is voltam már nélküled buliba, és te sem szóltál semmit, szóval ja.

- Nem fogok beállni, jesszus - nevettem fel. - És nyugi, ez nem egyetemi buli lesz - utaltam neki, hogy szerintem semmi illegális szerrel nem fogok találkozni az este során.

- Oké - tette jobb kezét a combomra, majd gyengéden meg is szorította azt. - Csak kérlek vigyázz magadra és, ha van valami, akkor hívj és megyek érted, jó?

- Jó - bólintottam egy hatalmasat. - Amúgy sincs kedvem inni, szóval ja.

- Mindig azt mondod, aztán valahogy mindig sikerül segg részegre igyad magad - nevetett fel, mire természetesen beindultak a védekező mechanizmusaim és tagadni kezdtem, hogy ez egyáltalán nincs így.

Szerintem erről vagy fél órát vitázhattunk, mert elkezdte felsorolni, hogy miután azt mondtam, hogy nem iszok, vagy éppen, hogy nincs kedvem inni, mik is történtek az egyes bulikon. Végén már azt fontolgattam, hogy kiugrok a mozgó járműből, de szerencsére lelassított a kocsival és egy puccos étterem parkolójába kanyarodott.

- Szóval ezért kellett elegánsan felöltözzek - motyogtam, amint végigvezettem a tekintetem a drágábbnál drágább autókon, amik egymás mellett sorakoztak. - Visszatérve az előző témára, ha még egyszer felhozod, hogy a lift elé hánytam, komolyan mondom, hogy tarkón csaplak! - mondtam a lehető legkomolyabban, majd a hatásosság kedvéért még ki is szálltam a kocsiból, hogy ne tudjon azonnal válaszolni nekem.

Mondjuk tisztában voltam vele, hogy úgy is utánam fog jönni, és addig úgy sem megyünk be az étterembe, amíg meg nem beszéljük a dolgokat, de azért tényleg nem esett olyan jól, amiért ezzel szekált. Mármint oké, igaza van, tényleg iszok általában, amikor megígérem, hogy nem fogok, de ezt lehetett volna szebben is közölni velem. Karba fontam kezeimet a mellkasom előtt és nekidőltem a kocsi oldalának, majd így vártam a sofőrt, hogy végre kikászálódjon a kormány mögül.

- Most komolyan? - sóhajtott fel, miután lezárta a kocsit és mellém sétált.

Nem szóltam semmit, csak a lehető legkomolyabban rápillantottam és felvontam az egyik szemöldökömet. Jimin is leutánozta a cselekedetemet, én pedig komolyan megpróbáltam komoly maradni, viszont egy hangos röfögés kíséretében kitört belőlem a hangos nevetés, amiért kicsit szégyelltem is magam, hiszen azért még is csak egy elit étterem parkolójában vagyunk, viszont látva az előttem álló reakcióját, még jobban - és hangosabban - nevetni kezdtem.

- Csönd már, nem fognak beengedni, ha éppen fókák párzási hangját gyakorlod - lépett közelebb hozzám és jobb kezét számra is tapasztotta.

Nagyjából két perc alatt abbamaradt a nevetésem, de továbbra sem szólaltam meg, hiszen még mindig nem kért tőlem bocsánatot. Szerintem erre ő is rájött, hiszen sóhajtott egy hatalmasat, majd körülnézett a parkolóban és, miután realizálta, hogy rajtunk kívül senki sincs itt, egy puszit nyomott a számra.

- Nem akartalak megbántani, remélem tudod - suttogta, de esélyt sem adott arra, hogy válaszoljak, hiszen ismét ajkaimra hajolt, viszont most már nem csak egy puszit kaptam.