who are you? ~ jikook | ✔

9. fejezet

Vasárnap áthívtam magamhoz Seungmint és Jihyunt. Úgy döntöttem, hogy mindenképp szeretnék beszélni velük Jiminről. Elalvás előtt órákon át csak feküdtem és gondolkoztam az elmúlt hetekről. Akárhányszor eszembe jutott az egyetemista fiú, a szívem hevesen kezdett dobogni, a hasam pedig görcsbe rándult. Nem értettem magam, hogy miért pont ő keltette fel az érdeklődésem, de a péntek este történtek, rendesen felbolygatták az érzéseimet. Minden egyes találkozásunkkal, egyre biztosabb leszek abban, hogy tetszik. Igen, azt hiszem Park Jimin nagyon tetszik nekem és ezt muszáj volt elmondanom valakinek. Jihyunban és Seungminban bízok meg a legjobban, mert tudom, hogy ők elfogadták, hogy nem csak az ellenkező nemhez vonzódom. Persze anya is elfogadta, de azért ő más.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire zavarban leszek, amikor már mindketten nálam lesznek, pedig tegnap is szó esett már az érzéseimről. Viszont most már biztos vagyok abban, hogy tetszik Jimin, ez már nem is kérdés. Hosszú percek óta csak csendben ültünk, én pedig próbáltam összeszedni a gondolataimat. Még egyszer sem volt alkalom arra, hogy ilyenről meséljek nekik, mert egyetlen ember sem volt, akire felfigyeltem. Szám szélét rágcsáltam és igyekeztem kerülni az ágyamon ülők pillantását.

- Na? - törte meg a csendet Jihyun. - Miért is hívtál át minket?

- Hát, valamit mondani szeretnék - köszörültem meg a torkom, hiszen időközben még a hangom is elment. - Csak - sóhajtottam fel. - Ez nem olyan egyszerű.

- Minden rendben van? - ráncolta össze szemöldökeit Seungmin, mire csak bólintottam egyet. - Akkor?

- Olyan nehéz ez - nevettem fel. - Tudjátok, hogy nem szeretek az érzéseimről beszélni, de most arra készülök.

- Bevallottad magadnak, hogy bejön Jimin? - kérdezte Jihyun, ezzel teljesen beletrafált, a számomra legkínosabb témába.

Bólintottam egyet, szerintem egy igent sem bírtam volna kinyögni jelen pillanatban, pedig ez csak egy átlagos beszélgetés, a legjobb haverjaimmal. Újabb percek teltek el, amikor egyikünk sem szólalt meg, a csendet végül Jihyun törte meg.

- Figyelj, tudod, hogy nekünk nem baj, ha egy fiú tetszik és nem egy lány - mondta, mire bólintottam egyet.

- Örülök, hogy végre beismerted magadnak, mert kezdtem azt hinni, hogy majd elnyomod magadban az érzést - mosolyodott el Seungmin.

- Nem tudom, hogy mit kellene tennem - sóhajtottam fel.

- Lépj - mondta Jihyun, mire megráztam a fejem.

- Biztos, hogy nem! Azt sem tudom, hogy kellene.

- Akkor várj - vonta meg vállait, mire elmotyogtam egy kösszt.

- Nem is tudok mást tenni.

- Szerintem napok kérdése és Jimin rád fog hajtani. Észre fogja venni, hogy bejössz neki.

- Ennyire nyilvánvaló vagyok? - nevettem fel kínomban, mire két határozott bólintást kaptam válaszként. - Hát az kurva jó.

- De nem csak te vagy nyilvánvaló Jungkook, hanem Jimin is.

- Jimin? Miért lenne Jimin nyilvánvaló? - ráncoltam össze szemöldökeimet.

- Mióta jön be neked? - kérdezte Jihyun, ezzel elterelve a figyelmem az előbb feltett kérdésemről.

- Nem tudom - vontam meg vállaimat. - Talán már az első pillanatban bejött, amikor megláttam. De a péntek este... - sóhajtottam fel. - Szóval, akkor bizonyosodtam meg benne. Meg tegnap este, ugyan is agyaltam pár órát.

- Biztos csak az a pár puszi, meg ölelgetés történt pénteken? - húzta pimasz mosolyra ajkait Jihyun.

- Igen! - vágtam rá azonnal.