who are you? ~ jikook | ✔

31. fejezet

Hétfőn, miután felkeltünk, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk boltba vásárolni, mert nem akartunk este üres kézzel menni Yoongihoz, hiába meghívásra mentünk. Vettünk pár üveg sojut, csipszeket és egy üveg vodkát, plusz Jimin kitalálta, hogy vegyünk már lufikat is, így két csomag, felfújásra váró, színes lufit is betett a kosárba. Vettünk még két doboz pizzát is, amit otthon majd csak a sütőbe kell bedobni és már kész is lesz, mert egyikünknek sem volt kedve sütögetni, meg bezabálni sem akartunk, mert Yoonginál biztos sok kaja lesz.

- Szeretnél még valamit? - kérdezte tőlem, mire megráztam a fejem.

Pont az édességek mellett sétáltunk el, Jimin pedig megtorpant, így én is úgy tettem. A csokikat kezdte bámulni és látszólag venni is szeretett volna egyet, csak nem igazán tudta, hogy melyik ajánlott.

- Szerintem az almás-fahéjas a legfinomabb - sétáltam oda mellé, majd rá is mutattam a kedvenc csokimra.

- Akkor az lesz - bólintott, majd kettő táblát is a kosárba dobott. - Na, most már tényleg menjünk - indult meg a kassza felé, én pedig vigyorogva követtem őt.

Tegnap ismét együtt fürödtünk, miután ígéretéhez híven befejezte, amit a hirtelen hangulatváltozása előtt elkezdett. Alsó ajkamat véresre harapdáltam, ezért ma nagyon is fáj. Még szerencse, hogy tettem el ajakápolót, mert az valamennyire nyugtatja a számat. Meg az is hozzátett egy lapáttal, hogy este Jimin is megharapta egyszer egy kicsit erősebben, mint kellett volna, szóval dupla halál volt.

Miután visszaértünk Jimin házába, azonnal be is tette a vett pizzákat a sütőbe, addig pedig kitárgyaltuk, hogy éjfélkor mindenképpen meg fog csókolni, mert a szilveszteri csókot mindig is ki akarta próbálni. Nekem meg nem volt ellenem, mert ez már nekem is rég óta szerepel a bakancslistámon, arról ne is beszéljünk, hogy álmodni sem mertem volna arról, hogy Jimin lesz az a bizonyos személy.

Hétre már mindketten indulásra készek voltunk, ezért először lecipeltük a sojukat és a vodkát, utána pedig a csipszeket és a két zacskó lufit is. Nagyon vártam már, hogy bulizzunk, hiszen előző szilveszterkor otthon voltam anyáékkal és még éjfél előtt bealudtam. De idén nem így lesz, remélem, hogy felejthetetlen partit fogunk tartani.

Jimin bekapcsolta a rádiót, én pedig kivillantottam a fogaimat, amikor meghallottam, hogy az egyik kedvenc számom megy éppen. Szerintem nem kell részleteznem, hogy a mellettem ülővel konkrétan torkunk szakadtából énekeltük végig a számot. Nem is tudtam, hogy Jimin is ismerni, mondjuk ki ne ismerné Justin Biebert?

Yoongiék háza előtt parkolt már Jihyun kocsija. Ezek szerint itt alszik majd, gondolom Seungmin is, mert nem hinném, hogy azzal a szándékkal jöttek, hogy nem isznak semmit. Egyébként Jimin is azt mondta, hogy simán itt aludhatnánk Yoonginál, hiszen most szeretne ő is kirúgni a hámból, mert még mindig durcis volt a buli miatt, amikor egy korty alkoholt sem ihatott. A házigazda azonnal be is engedett minket az ajtón, miután csengettünk és rendesen meglepődtem, amikor mindenhol konfettik meg lufik voltak. Nem gondoltam volna, hogy fel lesz díszítve a ház, de ahogy láttam Jimin sem.

- Mi a picsa! - tátotta el a száját, amint beléptünk az előszobába.

- Bejön? - villantotta ki fogait, mire mindketten bólintottunk egyet.

- Mi is hoztunk lufit - vágta Jimin Yoongihoz a két csomagot.

- Ez az, még több lufi - nevetett fel, majd közölte, hogy vetkőzzünk le, addig ő befogja a többieket, hogy fújjanak lufikat.

Az italokat és a csipszeket a konyhába vittük, majd letelepedtünk a nappali közepére és a többiekkel együtt nekiláttunk a lufik fújásának. Ezzel el is ment nagyjából fél óra, bár még csak Hoseok, Jihyun és Seungmin voltak itt. Miután végeztünk, koccintottunk egy üveg vodkával, majd vártuk, hogy a többiek is megérkezzenek. Namjoon és Jin egyszerre toppant be, utánuk nem sokkal pedig Taehyung is megérkezett, így már teljes volt a csapat. Koccintottunk még egyet, hogy ne hagyjunk ki senkit a jóból és ne legyen sértődés, hogy nélkülük koccintottunk.

- Van egy játék ötletem! - szólalt meg Yoongi, miután hosszú percekig töprengtünk, hogy még is mit kellene csinálnunk.

- Na, micsoda? - kérdezte Jihyun.

- Vágjátok a számolós játékot? - kérdezte, mire mindenki megrázta a fejét. - Király. Szóval az a lényege, hogy kitalálunk egy nehezen kimondható szót, mondjuk Afganisztán és ezután elkezd valaki számolni, mindenki csak egy számot mondd, utána pedig jön a mellette lévő. Viszont itt jön a vicces része, hogy ha háromhoz, héthez vagy ezeknek a többszöröseihez érünk, akkor nem számot kell mondani, hanem azt a bizonyos szót. Aki elrontja, az iszik egy pohár italt, tőle kezdődik újra a kör megfordulva. Ennyi a játék lényege.

- Ez rohadt jó! - nevetett fel Taehyung.

- Oké, kezdjük is - mondta Hoseok, a többiek pedig helyeselve bólogattak.

- Szerintem vonuljunk ki a nappaliba, ott egy fokkal kényelmesebb, mint itt nyomorogni - vett pár üveg sojut a kezébe Yoongi, majd jelezte, hogy valaki segítsen már neki még.

Miután elhelyezkedtünk és mindenki poharába került valamilyen ital, kezdetét vette a játék. Az elején még mindenki nagyon koncentrált, jó pár körig nem is volt rontás, egészen addig, amíg magabiztosan nem közöltem, hogy huszonegy. Homlokon csaptam magam, hiszen ez az a szám, ami a háromnak meg a hétnek is többszöröse. Ittam egy pohárral, utána pedig folytatódott a játék. Egészen háromnegyed tizenkettőig játszottunk, mondanom sem kell szerintem, hogy a vége felé már nagyjából emberenként fordult a kör. Mindenki felöltözött, majd kimentünk a ház elé, hogy éjfélkor láthassuk a hatalmas tűzijáték tengert. Jiminhez szorosan hozzábújva vártam, hogy végre éjfélt üssön az óra és átlépjünk kétezer-tizenkilencbe. Hangosan kezdtünk visszaszámolni, amikor ötnél jártunk Jimin magához húzott és meg sem várta, hogy éjfél legyen, az ajkaimra tapadt. Hangos üvöltözés és B.U.É.K kiabálások közepette léptünk évet, én pedig el sem hittem, hogy végre kihúzhatok egy dolgot a bakancslistámról.

- Oké gerle pár, most már elég lesz - húzta el tőlem Taehyung Jimint, majd félre is vonultak ketten.

Többiekkel csak álltunk és bámultuk az egyre sokasodó tűzijátékokat és nagyon gyönyörű látvány volt. Negyed óra múlva meguntuk - meg amúgy rendesen szét is fagytunk -, így úgy döntöttünk, hogy ennyi elég volt, mehetünk vissza a házba. Ez volt az a pillanat, amikor rendesen fejbe csapott mindenkit a pia, szóval hosszú percekig csak ült mindenki és próbálta felfogni, hogy mi is történik pontosan. A csendet Hoseok törte meg, aki hangosan kezdett nevetni és közölte, hogy úgy érzi magát, mintha valami terápiás szarságon lennénk, mert szépen beültünk egy körbe. Ezután persze mindenki felélénkült és a vége az lett az egésznek, hogy sírva röhögtem a többiek faszságain.

Kezdetét vette az égessük le a másikat című játék, aminek első számú alanya Yoongi lett, merthogy ő a házigazda. Ki gondolta volna, hogy miután leérettségizett, bosszúból megdobálta a matek tanárjának a kocsiját tojással, mert még tizenegyedikben meghúzta év végén. Meg az is kiderült, hogy megfektette a fizika tanárjának a lányát csak azért, hogy ne bukjon meg év végén. Nem gondoltam volna, hogy Yoongi ilyen lázadó típus. Seungmin volt a következő áldozat, így most Jihyunra és ránk került a sor, ugyanis mi ismertük őt a legjobban. Számomra felejthetetlen volt az, amikor lehányta az osztályfőnökünk cipőjét még a kilencedikes gólyabálon. Jihyun kedve az volt, amikor a barátnőjét véletlen az exe nevén szólította és először le sem esett neki, hogy mi a baj. Utána szegény Jin, majd Jihyun, Hoseok, Namjoon is sorra került, én pedig nagyon reméltem, hogy valamilyen csoda folytán nem kerülök sorra, ugyanis velem történt pár rendkívül kellemetlen dolog az évek során. Fellélegeztem, amikor Jiminre terelődött a szó és nem rám, viszont nem gondoltam volna, hogy az egész el fog kanyarodni egy olyan téma felé, ami miatt a szám íze keserű lett és az életkedvem a béka segge alá került. Ugyanis szóba jöttek Jimin exei és azok a bizonyos fogadások, amikről eddig egy szót sem említett nekem senki.

Kérlek szeressetek 😇 Ma még kiteszem a folytatást, szóval nem kell majd napokat várni rá. 💞