who are you? ~ jikook | ✔

3. fejezet

A kedd szintén elrepült, semmi érdekfeszítő nem történt, talán annyi, hogy az egyik osztálytársam sikeresen betörte a fejét. Szünetben bementek ketten a tornaterembe és hülyültek vagy mit csináltak, végül pedig megcsúszott az egyik lába és lefejelte a kosárállványt. Nem tudom, hogy hogyan sikerült összehozni neki, de most ott fekszik a kórházban és még mindig kómában van, ha minden igaz. Remélem felépül és ilyen soha többet nem jut majd az eszébe.

Szerdán szerencsére csak öt óránk volt, mivel az irodalom és az angol tanárunk továbbképzésen volt, helyettesíteni pedig nem tettek be senkit, így hamar megúsztuk. Legalább volt otthon időm segíteni anyának a kertet rendbe hozni, mivel ősz révén mindenhol elszáradt levelek voltak. Este pedig megnéztük a Harry Potter ötödik részét, hiszen mindhármunknak ez a kedvence.

Csütörtökön délutáni tesi miatt csak fél ötre estem haza, másnapra pedig ezek után egyáltalán nem volt kedvem tanulni, így az iskolatáskámhoz hozzá sem értem egészen másnap reggelig. Utálom a csütörtököket, mert kilenc óra nagyon fárasztó tud lenni, főleg, ha másnapra még tanulni is kellene. Mielőtt elmentem volna aludni feléledt a csoport, amit Jihyun hozott létre még előző vasárnap és elkezdődött a hétvégi buli szervezése. Nem nagyon tudtam mit hozzászólni a témához, én csak a csendes megfigyelő voltam. Jinnek és Yoonginak a péntek lett volna jó, de a többieknek a szombat, így kettővel kevesebben leszünk sajnos. Bár Jimin, Namjoon, Taehyung, Jihyun, Seungmin és én ott leszünk, szóval lehet még ez a buli jó.

Pénteken pedig ismét nem történt semmi izgalmas. Nyelvtanon írtunk egy szövegértést, ami szerintem elég jól sikerült, na meg a két padtársammal összedolgoztunk, szóval hármasnál nem lehet rosszabb. Suli után elmentem Jihyunnal kutyát sétáltatni, végül elmentünk dohányboltba, hogy vegyen estére piákat. Nem hagyhatta ki az apró megjegyzését, hogy szar lehet kiskorúnak lenni, mire én szokásomhoz híven adtam neki egy magyarost. Legalább nem kell piát vinnem, mert elvileg nekem ki sem adják, bár vannak helyek, ahol el sem kérik a személyit, de nem szeretnék kockáztatni. A péntek estémet egyedül töltöttem otthon és folytattam a Junji ito collectiont, amit még Seungmin ajánlott nekem. Öt rész maradt még hátra, de mivel most volt időm, így be tudtam fejezni és nagyon tetszett, szóval nem tartom kizártnak, hogy még egyszer megnézem majd. Végül úgy beszéltük meg, hogy szombaton hétre megyünk Jiminhez, Jihyun elvileg tudja hol van, szóval Seungminnal majd elfurikáz minket oda. Elvileg nincsen messze, talán tíz perc lehet kocsival, de ez már csak részlet kérdés.

Szombaton háromig fetrengtem az ágyban, utána pedig úgy döntöttem, hogy segítek anyának, bár most nem volt olyan sok tenni való, de a leveleket ismét összesöprögettem és unalmamban még a szobámat is rendbe tettem egy kicsit. Random tény, hogy szeretem, ha rend van körülöttem, ezért a szobámban is általában rend van. Rossz szokásom, hogy ha átmegyek valahova és kupi van, akkor késztetést érzek, hogy rendet tegyek. Erről le kellene szokjak, hiszen a haveri társaságomból szinte mindenki lusta és olyan rendetlenség van körülöttük, hogy mindig a szívbaj kerülget.

Hat körül elkezdtem készülődni, bár csak felöltöznöm kellett, a hajammal kezdeni valamit, fogat mosni és ettem pár falatot, mert úgy érzem, hogy megint inni fogok, bár most jobban odafigyelek majd a mennyiségre. Jihyun pontosan háromnegyed hétre értem jött, miután pedig felvettük Seungmint is, elindultunk Jimin háza felé. Kicsit izgultam, hiszen úgymond egy idegenhez készülünk, akivel én például csak egyszer találkoztam, szóval ki tudja, hogy valójában nem-e pszichopata vagy mondjuk szervkereskedő. Egy panel ház előtt parkoltunk le, én pedig csak imádkozni tudtam, hogy ne a legtetején lakjon Jimin, mert odáig felcipelni ezt a sok piát, maga lenne az öngyilkosság.

- Hányadik emeleten lakik? - kérdeztem, miközben kezembe vettem pár sojut.

- Azt nem tudom, de elvileg ki van írva - csukta le a csomagtartót Jihyun, majd miután bezárta a kocsiját, az ajóhoz sétált, ami mellett volt egy táblácska, ahol fel volt tűntetve az összes itt lakó neve.

Feltelefonált Jiminhez, aki közölte, hogy a harmadikon lakik, méghozzá a kettes lakásban, én pedig kicsit megkönnyebbültem, hogy nem a hetedikig kellett fellépcsőzzünk, ugyan is lift sem volt, amivel kicsit egyszerűbb lett volna a felmenetel. Megterhelő volt ez a három emeletnyi lépcsőzés is, főleg, hogy mindhármunk kezében voltak piák. Jimin azonnal ajtót is nyitott, miután felértünk, mintha csak várt volna minket. Lepakoltunk mindent a konyhában, a többiek focimeccset néztek az egyik szobában. Nem volt nagy a lakás, apró folyosó, ahol szerintem háromnál több ember nem fért volna el együtt, apró konyha, amire szintén ez volt igaz, egy nappali és két szoba. Bár, ha egyedül él itt, akkor teljesen megfelelő számára, mert nem túl nagy és nem túl kicsi. Bár, most heten vagyunk itt, szóval kicsit szűkös a hely, de az egyik szoba viszonylag nagy, ott mindenki elfér.

- Kértek valamit inni? - kérdezte a házi gazda, mire megráztam a fejem.

Komolyan megfogadtam, hogy nem fogok sokat inni, majd talán egy sojut és ennyi. Hiába van meg a jogsim, sajnos még nem vezethetek, mert nem vagyok tizennyolc, ezért elhúztam a számat, amikor Jihyun és Seungmin is lehúzott két-két felest. Hogy fogunk így hazamenni, ha ők már érkezés után tíz perccel teljesen lerészegednek?

Mindannyian letelepedtünk a nagyobb szobába és a meccset kezdtük nézni, bár engem nem nagyon kötött le. Ezt a két csapatot egyébként sem szeretem, szóval kezembe vettem a telefonomat és unalmamban az instagramot kezdtem lapozgatni.

Jimin
Ne telefonozz

Azonnal felpillantottam az ágy másik felében ülőre, akitől az üzenetet kaptam és összeráncoltam a szemöldökeimet. Apró mosoly ott bujkált az ajkain, de szemei sötétek voltak, olyan vággyal teliek. Túl sokáig bámulhattam őt, ezért zavartan visszapillantottam a telefonomba és válaszoltam neki.

Jungkook
Unalmas 💁

Jimin
Gyere ki akkor
inni velem 😉

Ismét felpillantottam a telefonomból, Jimin pedig ebben a pillanatban pattant fel az ágyról és sietett ki a szobából. Elmotyogtam a mellettem ülő Seungminnek egy mindjárt jövököt, de nem igazán törődött velem, túlságosan bele volt merülve a meccsbe. A konyhapultnál állt, kezeiben két sojuval, majd felém is nyújtotta az egyiket. Elfogadtam, mert egy üvegtől semmi bajom sem lehet, majd leültem a kis padra, ami a sarokban volt. Leült mellém és belekortyolt az italába.

- Szóval nem szereted a focit? - pillantott rám, mire megvontam a vállaimat.

- Nem vagyok fanatikus rajongó. Az izgalmasabb meccseket én is megnézem, viszont ezt a két csapatot nem szeretem, így nem nagyon érdekelt. Te szereted?

- Nem igazán, nem is szoktam nézni, csak ha muszáj - ivott bele a sojujába, mire én is ezt tettem. - Azt hittem, hogy inni fogunk majd vagy játszani valamit, de a foci nézésre nem számítottam.

- Hát én sem - kuncogtam fel, majd kortyoltam egy újabbat.

- De legalább lesz egy kis időnk beszélgetni és megismerni egymást - mondta, én pedig rá pillantottam és sötét íriszei ismét vággyal voltak megtömve, amitől zavarba jöttem, ezért jobbnak láttam, ha lehajtom a fejem.