Sohaország egy fiatal és kegyetlen királyt kapott, Pán Pétert, miután édesapja és bátyja életét vesztették a csatában. Wendy Darling egy naiv tizenhárom éves kislány, aki a királyi ház falai közé kerül, mint a király kedvence. De a lány eleinte ezt...
Pán Pétert váratlanul érte trónra lépése. Nem hitte volna, hogy pont ő lesz Sohaország királya. Szomorú volt apja és bátyja halála miatt, akik csatában vesztették életüket, viszont könnyeket nem ejtett. Anyja, Cora királyné ott volt, hogy segítsen neki trónra lépésére. Az első időkben nagy segítség volt ez a királynak. Péternek van egy unokatestvére, Henry, bátyja és Emma fia. Szerette unokatestvérét, még egy fontos feladatot abbahagyta, hogy vele töltse az idejét. Péter nagyon élvezte a királyságot. Egy sziget, ami egyedül csak az övé és senki másé. Kezében volt az egész világ. Egy világ, amit ő maga uralhat. Akkora hatalomra tett szert percek alatt, hogy az már embertelen. Még édesapjának, Malcolm-nak sem volt ekkora hatalma. A nép nagyon sajnálta a király halálát, de örömmel fogadták Péter trónra lépését. Bár néhányan aggódnak, hogy fogja irányítani az országot ilyen fiatalon. Sokat járt a palota falain kívül álruhába. Beilleszkedett a köznépbe és szabadon járkálhatott az utcákon, a piacon és ahol szeretettel. Minden útjára elkísérte legjobb és leghűségesebb barátja, Felix. A király kiszokta kérdezni az árusoktól, hogy mi a véleményük Sohaország új uralkodójáról. Nagyrészt mindig dicsérték, mert nem változtatott sok mindent apja szabályain. Annyi történt, hogy szigorúbbra vette a mindent, mert nem változtatott sok apja szabályain. Bár, Péter kegyetlen is volt. Nem kímélt meg senkit. Ha törvényt sértettek, a legsúlyosabb büntetést kapták vagy halálbüntetést.
Egy napon újra a piacon sétált és büszkén nézte a népet, hogy milyen becsületesen szorgoskodnak. Elhaladtak egy stand mellett, amin festményeket árultak és megakadt a szeme az egyiken. Odament és zöld szemeivel szorosan vizslatni kezdte. Meseszép volt.
- Igen, sokára telt, míg megengedte, hogy lefessem! – szólalt meg az árus
- A saját festményeid?
Egy percre sem vette le a szemét a képről.
- Igen, uram! Sok sok éve benne vagyok. A képen pedig, hogy Sohaország legszebb lány látható.
- Ki ő?
- A leányt Wendy-nek hívják.
- Mennyiért adod a képet?
- 100 font, uram. Nehéz időket élünk.
- Ejha, te aztán nem vagy szívbajos, legyen 200.
- Nagyon szépen köszönöm, Isten legyen önnel.
Péter megpaskolta az árus kezét, amikor átadta neki a batyut, amibe a pénz volt. Mosolte a festményt újra csomagolták egy vörös kendõbe.
- Wendy... - suttogta álmodozva
Ezentúl minden éjjel, lefekvés előtt, tenyerére támaszkodva nézte órákig. Maga mellett akarta tudni a lányt. Végül is, semmi sem tarthatja vissza. Az egész világ az övé.
Eközben Wendy a testvéreinek mesélt. Mindig beöltöztek és beleélve magukat a történetbe játszottak. Az egyetlen Darling lány nemrég múlt tizenéves három. Egy kis házban élt testvéreivel, szüleivel és Bernáthegyi kutyájukkal, Nana-val. Annak ellenére, hogy már tizenhárom, még mindig úgy viselkedik, mint egy kisebb gyermek. Ez őt egyáltalán nem zavarta, szüleit annál inkább, főleg édesapját. Úgy tervezi, hogy lánya hamarosan meg fog házasodni. Már ki is nézte neki jövendőbelijét. Szintén egy bankár gyermeke, akit Edward-nak hívják. Ha minden jól megy már a tizenhatodik szülinapjára házas hölgy lesz. A palotában is ösztönözték Pétert, hogy kerítsen maga mellé asszonyt, de az ő szemében csakis Wendy élt egyedül. Hiába volt ott sok lány, neki csak ő kellett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
