Szívdobbanás

2. évad - A terv

Zed

Lazára kötött nyakkendőm úgy is fojtogatott, hogy az csaknem oldódott le rólam. Lábamat térdemre fektetem, ujjaimmal doboltam a combomon. A felkészülő terem tömve volt ideges diákokkal, meleg, párásan fülledt levegő rekedt a falatnyi helységre.

- Mi a titkod? - krákogta a fülembe Ed, két halálhörgés között. Félelemtől buzgón járó kezét azzal kötötte le, hogy magát egy szórólappal legyezgette. - Miért vagy ilyen nyugodt? Beszívtál? Hoztál nekem is ugye?

Vállamra támasztott állát lelöktem, megérintettem zakózsebembe tűzött fehér rózsámat.

- Nézzétek! Olyan aranyos, amikor szerelmes - tolakodott a képembe meggondolatlanul a másik őstulok. A soron következő másodpercben magától tántorodott vissza.

- Szerintem nem ütöttél elég erőset, javaslom, ismételd meg!

- Pofa lapos, Sünbalázs.

Vérző orrát törölgette, több évfolyamtárs rajtunk legeltették figyelő szemüket. Csúnyán ráncoltam össze a homlokom, egy ér látványosan kidagadt a halántékomon. Ennyi elég volt, azon nyomban másfelé kezdjék keresni unaloműző elfoglaltságukat.

- Nem gondolod, hogy ez azért túlzás volt? - dörmög maga elé a sértett, visszaülve a helyére.

- Megérdemelted.

Elrévedtem a plafon repedésein, pár pillant erejére hunytam le nehéz szemhéjamat. Örömtelien tekintettem vissza Nai pír borította orcáira, kezében tartott rózsájával.

Elragadó jelenség.

Addig öleltem, még elhúztam vele az egész eligazítást. Fejemet nyakába temettem, csak onnan láttam meg Reed szokottnál is komorabb testtartását. Annyi időre tudtam vele szóba elegyedni, hogy lenyeljem feszélyezett szavait.

- Nincs jól.

- Ezt mégis hogy értsem? - suttyomban lestem Naira, a szökőkútnál egybegyűlt bagázsd közepéről nem vette észre kettőnk közt folyó csevejt.

- Megint őt látta. Te is tudod, mindent jelentenem kell vele kapcsolatban - tette hozzá tárgyilagosan.

Szemöldököm felugrott, dacosan néztem farkasszemet az idősebb férfivel.

- Mit csinált?

- Inkább tőle kellene megkérdezned.

Nem úgy tűnt, mint akit nem sokkal azelőtt traumás állapotban nyaláboltak fel valahonnét. Ha vele voltam direkt ügyeltem rá, ne vigyem olyan tömegbe, ahol véletlenül is felrévülhet benne a nevelőapjának egy szikrányi emléke is.

Félve hagytam magukra őket de tudtam, Reed vigyáz rá helyettem is. Visszanéztem, elkaptam Naitól egy Reedre kilövellt utálatos fintort. Csak tudnám mi az, ami ennyire zavarja benne - hason csúszva tért be közénk, az első szóbeliző. Minden rá volt írva, amire az emberiség valaha is kíváncsi lehetett. Felkapta magát, szellemként lebegett oda hozzánk. Harry, kezéből a padra csapta piros pecsétes papírját.

- Ez az - bokszolt Wade a levegőbe, diadalmasan.

- Tudtuk, hogy menni fog!

A Petersonok, háborúból hazatért hős lovagként emelték a magasba.

- Azt hittem, elájulok...

- Kevesek ők ahhoz - verte hátba Eri úgy, hogy Harry levegő után kapott. Kicsi a bors, de erős.