Szívdobbanás

2. évad - ....

Az ablakon át néztem a kinti napsütést. 

Egy felhő sincs az égen, az erős szél meghajlítja a fák lombjait. Fejem a párnára döntve pislogok, kezemmel eltakarva az égető sugarakat. 

Nagyon sóhajtok, tekintetem a kis asztalon álló virágcsokorra téved. Az előtte heverő szétszórt autós magazinok elég bizonyítékok rá, hogy Xander-nek, ennyi idő elteltével sem jött meg ajándékválasztó képessége. 

  Több mint valószínű, hogy már soha nem is fog. 

Szememet kezdi zavarni a helység fehérsége. Már nem ezért, hogy bárkinek is beszóljak, de igazán megerőltethették volna magukat amikor falfestéket választottak...

Az óra ketyegése most sokkal lassabbnak tűnik, mint általában. Az itt töltött minden perc egy órával bővül.

Hiába szuggerálom szememmel, a mutatók csak nem akarnak begyorsítani. 

Arcomon visszatapasztom felpöndörödött ragtapasz szélét, lenyúlok a palackomért, hogy a maradék vizet nagy kortyokkal kiigyam belőle. 

A fehér köpenyes orvosok, na meg a melléjük szegődő zöldet viselő főnővérek a mai nap mind olyan gondtalannak tűntek, hogy egy másodpercre magam is elfelejtettem, miért vagyok itt. 

Takarómat megemelve nézek végig magamon. 

A reggeli kötéscsere után már nem látszódott annyi piros elszíneződés a kötszereken, mint az első napokon. 

Az oldalamon tátongó vágást mondhatni szépen összevarrták, bár azt mondták megint bővültem egy hősies sebhellyel. Mint az igazi veteránok! Sokak vágynak maguk is ilyen vágásokra, hogy tudjanak mesélni később hőstetteikről.. de engem csak arra emlékeztet, mi minden történt aznap.

Jobb combom térdig be van kötve, mikor az ápoló tekerte fel az új gézt, meg mertem volna esküdni csakis azért csinálja ilyen szorosra, hogy véletlenül se jusson a lábujjaimba vér. 

Úgy ezeken kívül, mondhatni... rendben vagyok. 

Nem repestem az örömtől, mikor közölték, hogy a lábam miatt mostantól minden kedden és csütörtökön várnak a rehabilitáción, de ezt a kis kitérőt elviselhetőnek ítéltem. 

    Na, nem mintha Xander valaha is hagyta volna, hogy egyet is ellógjak.

A skacok, nos ők.. szerintem még a saját műtétem közbeni altatásban is értük fohászkodtam, és nem hiába tettem. Wade karját gyorsabban rendbe tették, minthogy észrevette volna, a benne ragadt golyót simán kivették, és baromi nagy mázlijára Xander is megúszta pár mélyebb üveg vágta sebbel. Elég volt összeölteniük őket, de mivel ő retteg a tűktől, vele is meggyűlt a bajuk a kiérkező mentősöknek.

A másik autóban fekve is hallottam, ahogy kislányosan felvisít, a varrótűk láttán.

Harry és Eri mindenfajta sérülés nélkül megúszta, ahogy az osztag többi tagja is. 

  A rövidebbet megint mi húztuk... 

Mindet sikerült megcsípni Howell osztagának, karöltve a francia brigáddal. Ugyan sok mindent nem mondtak még el, annyit biztosra tudok, hogy Fred Erwin-t, az elsők között fogták el miközben menekülni próbált át az erdőségen, több hasonló sorsú maszkossal egyetemben. 

Perino-t, és az összes többit kisebb-nagyobb csatározások után de le lettek tartóztatva, összesen tizenkettő rabszállítóra volt szükség. 

Miles, aki hidegvérrel megölte a legjobb barátomat, öngyilkos lett még a rendőrök érkezése előtt, így őt nem tudták bíróság elé állítani.