Szívdobbanás

Special - 1. rész

Wade és Ed története

1. fejezet - Amikor még nem tudtam mennyit jelentesz nekem

Edward

'Dant erős hányinger fogta el, és szédült. Nem elég, hogy a mögöttük álló öt mérföldet egy taxiban zötykölődve tette meg a hepehupás, keskeny sóderúton, ráadásul még izgult is, mert ez volt az első napja és nem tudta, mire számítson...' - olvasom új könyvem prológusának nyitványát megbújva az előttem ülő termetes srác mögött. 

A mellettem semmibe bambuló Mich szájából kifolyt nyálat himbálóztatja előre-hátra, mindeközben a szenilis tanár hasonlóképpen kidőlve szunyókálja át az egész dokumentumfilm vetítést. 

Ahogy végignéztem a csoporton, különösebben senkit nem hozott lázba a huszonháromezredik jogtani kiselőadás. 

Még a méltán híres Zed Lackwood is aki nem szokott csak úgy semmibe venni egy érdektelen filmet se, telefonjába merülve pötyög rajta valamit, már nem kevesebb mint háromnegyed órája. 

Ha neki lehet, nekem is - bólintok magabiztosan. 

A húgom, Zed jobbján ülve néha odaszól neki katalógus lapozgatás közben. Le se tagadhatnánk, mi sem vagyunk lemeríthetetlenek főleg így év végére. 

Direkt nem listázom tovább barátaim tevékenységiet. Visszatemetkezem az oldalak közé, tovább hajtom a következő oldalt.

  '- Él még ott hátul? - Hogy mondta? Ja, igen, persze - felelt Dan, s akkor jött rá, hogy...' - higgadtan próbálom figyelmen kívül hagyni a fejemhez vágódott galacsint. '...akkor jött rá, hogy most szólalt meg először, amióta beszállt a kocsiba.' 

Hátulról megsoroztak. Szünet nélkül repkedtek el felettem, mellettem a kis fecnidarabok. Hát, ezért volt eddig ilyen csendben... sejthettem volna, hogy készül valamire - szemöldököm megrándul. 

Kettesével ütődnek nekem az egyre nagyobb, valamiféle nehezékkel töltött darabok. Nem hiszem el... Azért sem fogok hátranézni. 

Titkon remélem Zed, vagy Eri észreveszi a kibontakozófélben lévő villámháborút és megregulázzák végre ezt a seggfejt. Ha látták is mit művel már megint, pont annyira nem érdekelte őket. 

Körmömmel kaparom a fapadot, az évek során kivájt csík az ékes bizonyítéka annak, semennyi örömömet se lelem az ő játékaiba.

Ez így folytatódott az előadás végéig. Mire a tanár felkelt a nyáltócsából és megtörölte a száját a fél osztály kivonult a teremből. Körülöttem hegyekben álltak a galacsinhegyek amiket persze nekem kellett összeszednem. 

Mikor látták, hogy nem mozdulok a padom mellől két barátom végre elszakadt addig művelt elfoglaltságaiktól. 

  - Hát ez meg? - bökött ámulva Eri a kupacra, én pedig elértem arra a pontra, hogy megrángassam a tettest. Hátrafordulok de már csak a hűlt helyét látom a mögöttem lévő utolsó széken. Dühömben teljesen elvörösödik az arcom, legszívesebben padostul kivágnám őt az ablakon.

  - Azt hittem kinőttél már a hajtogatásból - jegyzi meg cseppnyi gúnnyal, Zed. 

Fogaimat csikorgatom, elnyomok minden mocskolódást amik kiszaladnának a számon.