Szívdobbanás

Teérted

Zed

Ahogy a haját simogattam és a mellkasát cirógattam, éreztem csak igazán mennyire meleg a teste. Háta a mellkasomhoz nyomódott, néha belemocorog, lejjebb csúszik rajtam amitől lassan kezdem úgy érezni, nadrágomba nem éppen kristálytiszták a lentiek szándékai.

Elhamarkodott döntés volt részemről a kezdeményezés, így utólag elismerem. Nem gondoltam, hogy ennyire fog izegni mozogni.

Az istenit!

Hajába fúrom az orromat, mélyeket szívok az illatából. Ha nem lenne muszáj mennem, elaludtam volna vele az ölemben. Szükségem volt rá, még ha nem is teljesen természetes, ha így éreztem iránta. Este hatkor szólalt meg a halli óra kongása, homlokomat tarkójának érintettem.

- Mennem kell - mondtam, de semmi indíttatásom nem volt rá, hogy felkeljek onnan.

Jelét sem adta, hogy kedve lenne megmozdulni onnan, ahol volt. Megpaskoltam a vállát, begémberedett lábait kiroppantotta s példaértékű ügyetlenséggel akadt össze jobb lába az asztaléval és esett vissza rám. Deja vum van. Közel térdelt a fontos légiókhoz, megszeppent tekintetével centikről pislogott az enyémbe. Képtelen kérés lett volna, hogy ne terelődjön lejjebb a figyelmem. Most légy okos, na meg persze ne ártana gondolkodni mielőtt cselekszel. Ádámcsutkám liftezett, és levegőtlennek tartottam abba a percben a szobát.

Nem megy.

Végigsimítok az oldalán mire háta, szigorú ívbe rándul. Korábbi harapdálások nyomai csúfította alsó ajkát tépi, csupasz bőrén érintőlegesen futtatom ujjaimat végig, gerince vonalán. Csigolyáit egyesével kitapintom, karjai mellettem félelmetesen megremegnek. Látnom kellett mi az a határ, ameddig kihúzhatom a dolgot. Nyomát se mutatta annak, hogy fájna neki amit csinálok s nem is lökött el magától.

Amilyen borzalmakon már átment elérkezett az ideje, hogy érezze azt is, milyen, ha törődnek vele. Nem engedhettem el, e nélkül.

Bordáin táncoltatom meg az ujjaimat, élesen beszívja a levegőt, fejével a falhoz támaszkodik. Lapockájától, egészen nadrágja széléig vigyázva simogatom. Minél több időt töltök el ott, dereka annál forróbb lett, fejét nyakhajlatomba temette. Csípője olykor megrándult, érintéseim irányába görbítette magát, akaratán kívül. Sima bőrén néhol érezni lehetett régebbi vágásait, amiken többször is keresztülsimítottam, kíváncsian füleltem a nyakamra csapódó visszafogott szuszogását.

Keskeny alkatát közrefogtam, amire még jobban megrezdült, valószínűleg csiklandós részre tévedtem. Önkívületi állapotban követte kezemet, hátát domborította, hol pedig derekával dőlt egyik vagy másik irányba.

Az új szituációba amibe került nem tudta mit csináljon, jó e az, amit vele teszek. Félt, és ezt én is éreztem.

Veszélyesen csaptak össze fejem fölött a hullámok, hajszál híja volt, hogy elveszítsem a maradék önuralmamat is. Idegen, állatias ösztön buzdított rá, hogy olyat csináljak, amit a józan tudatom kurvára nem pártolt volna. Lógó pólója mögül kilátszó vállán perzselődött a tekintetem, fogaim egymáshoz tömörültek, ahogy visszafogtam a kínzó sóvárgásomat, hogy finoman beleharapjak.

A siető léptek hallatán, Nai összerántja magát. A többi kínos baleset elkerülése érdekében szorosan karoltam át a csípőjét, így mikor Xander betoppant, szétrebbentünk.

- Megszédült - fogom rövidre a magyarázkodást, unottan megvonom a vállamat, pedig ha csak sejtése lenne, milyen szívesen folytattam volna tevékenységemet ott ahol abbahagytam...