Szívdobbanás

Mindörökké

4 évvel később

Gondolataimba mélyedve forgatom ujjaim között a ceruzát, néha fogaim közé veszem. Homlok ráncolva futtatom át a rajzon a szemem, meg annyiszor hibát keresve rajta.

Meghosszabbítom az orrvonalakat, kiszélesítem az arccsontot.

Nem szoktam ezekhez színest használni, de úgy érzem most kihagyhatatlan, hogy ki ne emeljem a rajta lévő barázdákat.

Keresztbe fektetett lábam visszarakom a földre, kinyújtózva teszem le ölembe a táblát.

Felmutatom a mögöttem támaszkodó rendőrnek, hosszasan szemügyre veszi az alkotást, egyetértően biccent.

A dohányzóasztal túloldalán mereven ülő, táskáját szorongató asszony elé csúsztatom a lapot, ő alaposan megnézi, közel emelve magához bólogat, olvasó szemüvegét visszaereszti a nyakába.

- Igen, tökéletes!

Westmiller kiveszi kezéből a fantomképet, és már indul is, hogy lefénymásolva teleplakátolják vele a várost.

Ms. Hale-al kezet rázunk, az idős hölgy hálásan von magához egy ölelésre.

- Köszönöm fiam, nagyszerű munkát végeztél! Még a végén meggyanúsítanak, hogy olvasol az emberek gondolatai között - nevet fel, mire én is elmosolyodok.

- El sem hinné, hányszor történt már meg... - vallom be, kifelé terelgetve az ügyfelet.

A kapitányság bejáratánál elköszönök tőle, névjegykártyámat lebegtetve integet vissza, mielőtt elindulna a buszmegálló felé.

Boldogan konstatálom, hogy minden nappal jobb leszek ebben, mikor besegítek a rendőrségen a fantomképek készítésével. Túl korán sikerült befejeznem az egyetemet, Zed példáját követve én is segíteni szerettem volna az embereken, és itt lyukadtam ki.

Nálunk minden út a zsarukhoz vezet... - ingatom a fejem.

Megpördülök, elégedetten visszabattyogok.

A kihallgatótermekbe is zajlik az élet, odaintek az éppen kifelé tartó, kávéját tartó Randall hadnagynak, tovább mennék de megállít.

- Hallottam, és láttam is milyen remek munkát végzel - kortyol bele forró italába. - érdemes lenne Howell-nél bevágódnod, hátha tartogat még egy üres helyet a fantomosok között - közel hajol, suttogóra veszi a hangját. - De szerintem eddig is neked tartogatta a megüresedett posztot!

Örömöm csak tovább nő, a férfi biztató szavain.

A mai napot nem ronthatja el semmi!

- Majd megfontolom.

- Ez nem kérdés volt, hanem parancs! - vágja magát vigyázba, amin még szélesebben elvigyorodok.

Magamban fütyörészve majdhogy nem ugrálva járom végig az irodák környékét, hogy megtaláljam azokat, akiket keresek.

- Hát, te mi járatban? - fonódik egy kar a derekam köré, felé kapom a fejem. Zed kedvesen mosolyog , mögötte meglátom valódi szándékát. Jobb ha most nem veszek róla tudomást...

Épp elhatároznám magam, de egy puszit nyomva az arcomra füstbe száll minden akaraterőm.

- Randall elkapott, hogy könyörögjem be magam Howell-nél - mesélem.

- Nem kell ott esdekelni, övé a megtiszteltetés, hogy egy ilyen tehetség dolgozhat neki!

Befordulunk a sarkon, a folyosó végéről már halljuk a heves vitatkozást ami egy durranással félbeszakad. Egymásra nézünk, futunk a hátsó szobához, azonban a küszöbnél megtorpanunk.