Szívdobbanás

Ki vagy?

Újra és újra, ugyanaz.

Az első órán, még úgy ahogy figyelek. Onnantól kezdve képszakadás. A magamba való őrlődés mostanra rutinommá alakult. A változatosság kedvéért ma is főszereplőként pofátlankodta be magát a már kipenderített castingról, a vérfoltos férfi. Meghallottam övének kattanását, már rohantam is fejetlenül, mint egy kísérleti patkány az útvesztőben. Zsigereimben éreztem mélyről jövő ordítását, a falak is beleremegtek. A róluk visszapattanó visszhang, valahogy furcsa volt. Teljesen olyan, mint a suli csengő. Megrázom a fejemet, és visszatérek a valóságba. Nem emlékszem volt e olyan perc, amikor ennek örültem. Ha eddig nem is, most elérkezett.

Ujjongva konstatálom, még mindig az iskolában ücsörgök. Az órára pislantok, már csak egy órát kell elviselnem, aztán sipirc vissza. Gyanúsan szimatolok körbe, tudván, ma még semmi nem történt amivel a sárga földig döngetik a maradék megmaradt önbecsülésem. A három grácia padja, üresen porosodik előttem.

Lényeg a lényeg, az agyabugyálás elmaradt!

Minek agyalok megint ilyen felesleges hülyeségen? Nem mintha lenne jobb tennivalóm, mint elmerengve bambulni a semmibe. A sok éves gyakorlás kihozta belőlem a maximumot, hogy akár nyitott szemmel is el tudjak bóbiskolni. De visszatérve az érvek felsorolására, hogy miért is számít ez jó napnak!

Már eltelt hat tanóra, és a verőbrigád - akihez unalmas perceikben csatlakozik pár külsős, vagy az évfolyamunkba járó fehérje hústorony - nem iktatták be, az egy "verjük el a néma gyereket" című drámai előadásukat.

Beleillenének a színjátszó körbe, mert olyan élethűen alakítják az iskolai bántalmazóknak szánt szerepet, hogy közben hébe-hóba becsúszik egy-egy laza kartörés is.

Az első napokban mélységesen elástam magamat, Xander előtt. A legtöbb sérülésemről nem szerzett soha tudomást. Hogy jöttem volna én ismétlem Én ahhoz, hogy még több bosszúságot okozzak neki. Ha rajtam múlik, nem miattam fog idő előtt megőszülni. Meg persze semmi szükségem nem volt rá, hogy az otthon igazgatóját felzavarjuk az asztalán tornyosuló halom mögül. Gyakran történnek verekedések, senkinek sem tűnik fel, ha valakinek 10 perc alatt ököl méretű monokli nőtt az arcára.

Ez a valaki történetesen, én lennék.

Könnyebb volt engem terrorizálni mint egy olyat, aki simán segítségért kiállt.

Azt hiszem ideje bemutatnom nektek a Nai-effektust!

Nai gyanútlanul sétál az utcán, véletlenül pont balra tekint. Mit lát? Drogátadást a sikátorba. Verés. Nai, még annál is gyanútlanabbul próbál elsietni a diákok tömegében és mi történik? Hirtelen beleütközik a focicsapat kapitányába, aki berág rá. Verés. Óra közepén ténfergek az épületben, mert a tanár kiküldött krétáért. Elsétálok a női mosdó előtt mit hallok? Hát pontosan azt, amiért újabb móresre tanítás jár.

- Nem fog beköpni? - rágja a körmeit a hosszú hajú lány, barátja karjába csimpaszkodva, ahogy elsurrannak a mosdóból.

- Nem tud beszélni.

Igen, tehát már süket is vagyok, hogy ne halljam azokat a szuszogásokat s egyéb hangosabb társaikat amik akkor kibuktak az ajtó alól. Gratulálok kedves egyetemet végzett, művelt fiatalember, hogy kifejtette véleményét az imént elhangzottakról. Nobelt neki! - ennek ellenére természetesen később, a haverjai megvertek.

Nem kell tovább ragoznom, úgy érzem.

Emlékszem, Xander nem kérdezett sokat. Most sem teszi. Mégis minden nap aggódott értem. Mindig, mindent túlaggódott. Majdnem, de csak majdnem a térdemre tette a kezét, mielőtt a szemembe nézett volna.