Szívdobbanás

2. évad - Akarlak (18+)

Alcím: Amit HÉ, nem támogatna! Remélem most elégedett vagy _Naxel_

18+ os, hosszú-hosszú rész következik, érdemes kivárni a végét!

Nem kell ide semmilyen szent beszéd, mindannyian tudjuk miért gyűltünk ma itt össze...

Mint mondotta volt gyakorlatvezetőm; Most jön az ágytál, amire vágytál!

(azóta is rémálmaim vannak)

....

Talán végső soron mégse voltam biztos benne, hogy ezt kell e tennem. De hátrahagyva minden fenntartásomat, óvatosan biccentek a fejemmel.

Combom hátsó felére teszi a kezét, fektében megemel annyira, hogy könnyedén fordítani tudjon rajtam. Egy másodpercig sem vár tovább, újra és újra rövid, szűzies csókokat hint az ajkaimra. Időközben térdét felhúzva tagomhoz nyomja, ugyan igyekeztem minél többet visszafogni, mégis felnyögtem alatta.

Minden kis porcikám lángolt ahol hozzám ért, számat beharapva hátra hajtott fejjel és csukott szemekkel adtam át magam az élvhajhász érzésnek.

Ez alkalommal kihagyta kedvelt vadászterületét, helyette a kulcscsontomnál kezdte a bevett tiszteletköröket. És eszem ágába sem volt bármiben is megállítani. Egy cseppet sem fájt, nem akart maga után sötét foltokat hagyni, mit ahogy azt korábban olvastam, hogy ilyenkor megesik egy-két véraláfutás. Pont úgy bánt velem, mintha egy hevesebb mozdulattól eltörhetnék.

Az apró, és a többi erőteljes vonalú heget végig csókolta, megállt és felnézett. Én is készültem rá pillantani, de ekkor a váratlan impulzív lökettől ami végigsöpört rajtam, visszahanyatlottam a párnára. Szám elnyílik, nagy lélegzeteket erőltetek magamra, hogy ne csússzon ki belőlem egy, az eddigieknél is furcsább hang. Zed kezét folyamatosan járatva a testemen, nyelvével gyengéden kényezteti egyik mellbimbómat.

- Engedd ki - suttogja.

Ott, annál a pontnál feladtam...

- Ah... - igen. Felnyögtem. Úgy...igazából.

Innentől nem volt megállás.

Lehajol, hogy hasamat is megajándékozza azzal a mámorral, amivel eddig felsőtestem sújtotta. Én emelem fel a karomat, hogy eltűntethesse a már csak útban lévő anyagot. Ajkai a vékony részre tapadnak, fogait megérzem magamon, finoman súrolják a bőrömet. Összerezzenek.

- Megijedtél?

- Csak... meglepődtem - zihálom.

Visszahajol, én meg hagyom. Engedem, mert vágyom rá, akarom, hogy gondoskodjon rólam, vigyázzon rá, ne essen semmi bántódásom. Érzéki mozdulattal nyúl farmerom alá, hogy lépésről lépésre lejjebb csúsztassa. Én már ekkor türelmetlenül markolászom pólója szélét, hogy tudtára adjam rossz helyen üti a rezet. Addig egyenesesedik fel, hogy kibújtassa magát a felsőjéből, nekem pedig végre alkalmam nyílik legeltetni szemeim izmos hasfalán. Széles vállaival emelkedve fölém, állatiasan vad, villogó szemekkel mér végig.

Lábaimat kibújtatja a nadrágból, már csak egyetlen ruhadarabban fetrengek az ágyon.

Ujjait megtáncoltatja a derekam hátsó részén, nem bírom visszafogni a borzongást, reflexből felnyomom a csípőm, Zed ágyékához. Úgy látom tetszik neki, erősebben dörzsöli magát nekem. Halk, ám annál mélyebbről jövő hangon sóhajt.