Szívdobbanás

Titkok

Sziasztoook 💙
Igyekeztem hamar hozni a kövi fejezetet, remélem elég gyors voltam! Viszont úgy olvassátok ezt a részt, hogy a hétvégén nem leszek gép közelbe, úgyhogy addig érjétek be ezzel 🤓

Zed

A négy utcával odébb lévő, éjszakai kávézóba tartottam. A bejáratnál várakoztam a sötétített ablakú kocsira ami nem sokkal később be is gurult a parkolóba. Marhára tűkön ültem a kíváncsiságtól, mi lehet az, amit Nai annyira foggal körömmel el akar titkolni előlem. A férfi sámán lehetett, hogy előre látta jó ideig tartó barátságunkat, ő maga hívott meg ma este.

Különös ösztönzés hajtott, hogy mindent megtudjak róla. Belesajdult a lelkem, mert láttam mennyire lehúzzák a béklyói.

Együtt mentünk be, és ültünk a hátsó bokszok egyikéhez.

Xander kávét rendel, kigombolja öltönye felső szakaszát, szemüvegét leveszi és megtörli. Fejét lefelé szegezi, sokáig babrál vele a bárasztalon. Hitetlenül nézek a pincér után, lábaira csatolt görkori kerekeinek a hangja gyerekkoromat idézi fel. Előre könyökölök, ujjaimat orrom előtt összefonom majd várok.

  - Tudom, mit akarsz kérdezni - lazít szorosan hagyott nyakkendőjén, a kanállal lassan kevergeti kávéját. – Sajnos nem tudok mindenre választ adni.

  - Ezt hogy érted?

Kereste a megfelelő szavakat, de nem találta őket. Igyekezzen tovább, és jobban! A tudatlanság szétfeszítette a fejemet, utáltam a patthelyzeteket, amibe most is nyakig ültem. Sötétben tapogatózni még rosszabb, mint semerre se indulni. El kellett mozduljak valamerre, ha utol akartam őt érni.

  - Ha megtudja mi mindent kotyogtam ki róla, nagyon pipa lesz...

  - Kérlek – szemeimben lobbanó lángokat, nem hagyhatta figyelmen kívül.

  - Tudod, Nai... szóval, ő nem olyan világból jött, mint te – zavartan billentettem meg a fejemet. – Mióta ismertem magának való volt, ezért nem beszélt senkinek arról, ha bármi baja volt. Nem kért soha segítséget, nem bízott senkiben annyira, hogy kitárulkozzon. Zed, én arra szeretnélek téged kérni, bárhogyan is érezz vele kapcsolatban... a múltjában való áskálódás nekem se kis feladat. Szeretném, ha nem okoznál neki ennél is több sérülést – hangját levitte, szomorúan mosolyodott el. – Miután befejeztem amit most el fogok mondani, még kisétálhatsz azon az ajtón minden következmény nélkül. De ha maradsz, minden mozdulatod árgus szemekkel fogom figyelni.

Két ujjával szemei közé bökött, azzal rám lőtt velük.

Mereven bólintottam, nehéz mellkassal.

Ugye nem megint valami disznóságot műveltél a hátam mögött? – hunyorogtam Xanderre, az anyósülésről. Ugyanezt a fancsali képet vágta, amikor az engedélyem nélkül új pszichomókushoz vitt. Megint csak poénkodtam, nekem itt semmibe sincs beleszólásom. Tegnap este is végig hallgatott, mint a sír. Ha ez nem adott elég okot az aggodalomra, még a rutinos gyógyszerelést is elfeledte, a nélkül ment el, hogy ellenőrzött volna.

Összekapott a feleségével, vagy elfelejtett évfordulós ajándékot venni és majd csak ha hazaért fog összeveszni vele.

Helent láttam a portán őrködni gumibottal a kezében, biztosan nem azért volt nála, hogy meggyalázza azt, aki ki akarna surranni. Betegesen távol akarta tartani kiszemeltjétől a nem kívánatos személyeket. Csak éppen azt nem tudta, ő is közéjük tartozik. A hónapok óta halogatott ténykedése, zöld utat kaphatott.