Szívdobbanás

2. évad - Parancs

Zed

Ezt a fazont aztán napestig keresheti az ember, ha apokalipszis is törne ki, az se tudná megzavarni Randall-t, a déli szundításban. Mondhatnánk úgy is, mióta a főnök beosztott a hadnagy alá, a fél napom azzal telik, hogy rohangálok utána egyik épületből a másikba. Sosem lehet tudni, aznap épp melyik szárnyban lévő fotelt találta alkalmasnak sziesztájára.

Szigorú, és pontos ember, de ha hasonlítanám kellene valakihez, az a személy Dr. House lenne.

Nagy tudású, fájdalmasan őszinte, és végül de nem utolsó sorban árad belőle a fekete humor.

Még csak most kezdődött a hét, de máris jól esne egy jó nagy bögre kávé. Fel alá rohangálok, akit csak tudok mindenkit elkapok, hogy merre találom a hadnagyot, de eddig nem jártam sikerrel. Eri és én az első emeleti irodák előtt futottunk össze.

- Na, megtaláltad?

- Phew.. - fújja ki magát. - kezdem azt hinni, ő is csak amolyan legenda, mint a Kraken.

Egyetértően biccentek. Ebédidőben lebattyogtunk a büfékhez és elfoglaltuk törzshelyünkként választott négyfős asztalt.

- És, hogy telt a tegnap? - kérdezi, miközben nagyokat harap húsos szendvicséből. Táskámból előhalászom a szendvicsem, és meglepődve konstatálom, hogy a szürke csomagolófóliára, egy mosolygós arc került, alatta apró betűkkel látszódik, egy Nai-féle idézet, amit mostanában egyre nagyobb örömmel használ, ha húzni akarja az agyamat.

Mi mással lehetne megünnepelni, egy munka nélküli napot... mint még több munkával?!

Várja csak ki, amíg hazaérek... adok én neki olyan munkát, jövő hétvégéig nem fog tudni megmoz... na jó ezt azért nem. De csak azért is megdolgoztatom az este.

- A kölyök boldog volt, hogy ott lehet. Nem mondta ki egyenesen, de láttam rajta - magyarázom.

- Hmm - támasztja meg állát a kezén, az asztalon. - Jack hogy viselkedett? Vagyis érted... - igen, pontosan tudtam mire céloz. Többen figyelmeztettek vele kapcsolatban, hogy néha napján képes elvetni a sulykot.

- Rendben volt, bár nagyon nem tetszett, ahogy méregette Nai-t.

- Biztos csak megfigyelte magának, tudod milyen.

- Tudom, de akkor sem tűnt egyszerű megfigyelésnek - ráncolom az orromat, szinte érzem ahogy a fülemen füst száll kifelé mint egy gőzmozdonynak. Eri átnyúl, és megüti a vállam.

- Persze, hogy nem, te dinka! Senki nem szereti, ha a szerelmét stírölik.

Igazat adok a részben lánynak, nehogy szájba találjam ütni Jack-et, ha netalán szembejön velem a folyosón. Csak felejtsd el, Zed! Nem történt semmi, ők ketten pedig remélhetőleg soha többé, nem fognak találkozni! Túl sok rosszat hallottam már a fiúról, hogy ne kezdjek el gyanakodni rá. Nem szoktam mások leírása alapján ítélni, de ha más épségéről van szó, nem hagyhatom a figyelmeztetéseket figyelmen kívül. Akkor se, ha idegenektől erednek.

Eri pittyegő telefonjáért nyúl, kuncogva fordítja felém és mutatja a képet rajta. Ed küldte. A fiú mögött Wade dühöng, ökle a levegőben mialatt nadrágjára borult ebédjét próbája eltüntetni, a háttérben Harry lohol, kezében egy adag törlőkendővel. A képen kacagnom kell.