Szívdobbanás

2. évad - Küldetés teljesítve

Zed

Vagy öt kilóval nehezebbnek éreztem magam a talpamig fekete, speciális öltözetben. Nadrágom szárát betűröm bakancsom alá, megigazítom a térdvédőmet. Az öltözőben lévőkkel mind váltok pár szót, mielőtt elhagynánk a gyülekezőpontot. Nehéz sisakom hónom alá csapva igyekszek kifelé, hogy megkeressem Eri-t, a kint uralkodó tumótusban.

Az eseményen még a ritkán látott Randall is feltűnik, szokott szórakozott hangulata helyett, a mai napra magára öltötte összeszedett komorságát. 

Kerülgetem a szembe áramlókat, közben a nyakamat nyújtogatva keresem a lányt. Mit nem adnék néha, ha csak pár centivel magasabb lehetnék... még anyámtól is megúsztam volna a sok kellemetlen "édes, kis fiam" beszólást. Két évvel idősebb vagyok nála, de még Nai mellett sem rúghatok labdába. 

Annyira elbambulok, hogy oldalról belefutok egy másik srácba, emelem a fejem, hogy bocsánatot kérjek de amint megpillantom, Jack hűvös arcát inkább mégse teszem. Megrántja a vállát, mintha fertőző vírus csücsülne rajta amit le akarna söpörni róla majd tovább áll. 

Utána nézek, és a kezdeti gombóc a torkomba őt illetően még nagyobbra növi ki magát. 

  - Megvagy! - ugrik nekem Eri, majdnem felborítva mindkettőnket. 

  - Ma felettébb vidámnak látszol, a végén elkezdenek gyanakodni rád is - borzolom össze a haját. Lesüti a szemét, nagyot sóhajt. Ő, így leplezi az idegességét, mindig ilyen volt. 

  - Én csak.. úgy félek - fonja össze karjait mellkasa előtt. 

Bárcsak azt mondhatnám, minden simán fog menni. De nem tehetem. Hogy is mondhatnám, amikor épp egy drogtanya kellős közepébe készülünk fejest ugrani? Csak reménykedni tudunk, hogy vége lesz minden különösebb fennakadás nélkül. Ha most sikerül rajtaütni Abraham-en, kideríthetjük a többi féreg tartózkodási helyét is. Örökké, nem bujkálhatnak. 

Egyszer úgyis bíróság elé állnak, és megkapják a büntetésüket. Elképzelni sem tudom, milyen elmebeteg ember lehet az, aki egy olyan gyámoltalan, a légynek sem ártó lelket, mint Nai képes bántani. Miért azokat büntetik, akik semmit sem követtek el? Addig egy percig sem lesz nyugtom, míg rács mögött nem tudom az összeset közülük. Majd én elintézem, hogy szó se essen a bizottság előtt enyhített ítéletről...  

Mindenkit lerendezek, aki egyszer is, egyetlen ujjal is durván mert hozzá érni. 

  - Hé, Zed figyelsz te rám egyáltalán? - lengeti meg a kezét előttem. - Kezdek aggódni, az előbb meg mertem volna esküdni, hogy lángra kap a hajad annyira idegesnek tűntél - poénkodik, de ha valójában tudná, nem is álltam messze tőle, valószínűleg már a város másik végébe rohant volna. 

Essünk túl rajta!

    /2 órával később/

A kis teherautó tele volt emberekkel, ha nem az ablaknál találunk helyet azt hiszem esélyes, hogy a fülledt levegőtől már az induláskor elájulhattam volna. A hideget bármikor elviselem, de ezt a hőséget gyűlölöm. 

Figyelem a mögöttünk elsuhanó fák árnyékait, elnyúlva a betonos úton. Mi vagyunk az utolsó kocsiba, előttünk a miénken kívül, még két teherautó gurul. A helyszínhez lassan közeledve félrehúzódtunk  a járművekkel, és kitolongtunk az út szélére. 

Meghúztam sisakom csatját, beálltam az osztag végére. A csapatot három egységre bontottuk, az elsőbe tartozott Randall és Jack, mi hátul maradtunk de a hadnagy előre intett minket, így a brancs elejére kerültünk. A második és harmadik kör két felől nyomakodott át, a házak és az erdő széli sűrű növényzet között.