Marvel /A Boszorka/ A Földön

2.

   Volt egy nap az életemben, amitől minden megváltozott.

   Egy tök átlagos napnak indult, mint minden más nap. Avval a különbséggel, hogy kirándulni vittek minket. Ilyenkor az egyházi árváknak akartak kedvezni. Persze mindenki jól szórakozott, kivétel én. Miért ne? Tegyük tönkre a másik napját. Nem számít neki úgyse.  Ekkép zsörtölődtem.

   Renkívüli szokásom az volt ilyenkor, hogy megfigyeltem a természetet. Egy fa mellett áltam, élveztem a nyár utolsó napjait. Úgyse jött senki, hogy játszon velem. Épp egy hangyabojt tanulmányoztam mikor hirtelen valaki rámszólt:

-Ki vagy? -kérdezte az idegen hang.

Inkább a fiatal lány hangjára emlékeztetett. Ezért nem is ilyedtem meg . Kinéztem a fa mögül. Kezemet a fa törzsén hagytam.Nem is hittem a szememnek. Egy szőke fiatal lány állt  velem szemben. A mellettem lévő fa pedig az ő oldaláról mégcsak csemete éveit járhatta.

- Ki vagy te? -kérdezte újra a lány.
- Mary.
- Én Carol vagyok- kezdte - Carol Danvers- mutatkozott be-  Neked csak egy neved van?
-Nem ..csak ...nem használom az eredetit- válaszoltam
- Miért nem?
- Mert nem szeretem- kicsit szünetet tartottam-túl keresztényes.
-Miért a Mary nem az?
- Jobb mint az Annamaria Hand
-Értem.
- De ez hogy lehetséges?-kérdeztem
- Mi ?
- Hogy mi most beszélgetünk- egyértelmű, hogy nem egy korban járunk..
-Hát erre én sem tudom a választ- felelte.

Rokonszeves volt számomra ez a lány, nagyon . Egy ideig el is beszélgettünk nem törődtünk a furcsaságokkal.

- Szerinted máskor is tudunk majd beszélni?- kérdeztem , mert igen megkedveltem Carolt.
- Remélem

   Hirtelen belém csípet az egyik hangya a fa törzsén lévő bojból. Kizökkentet az addigi helyzetemből. Mire visszanéztem már Carol nem volt ott. Elszonytyolódtam nagyon. Ő volt az egyetlen akivel igazán el tudtam beszélgetni.
   Harold közeledett felém . Összerezzentem. Miért kell ezt már megint? De elém állt egy lány . Nem is ismertem.

- Mit akarsz szerencsétlentől-kérdezte Haroldtól - Meg akarod verni talán?

Fején találta a szöget.

- Mi közöd hozzá? -válaszólta szokásos stílusában.

De nem tudott már semmit tenni mert közbelépett egy apáca, és magával vitte.

- Kössz- fordultam a lányhoz.

- Nincs mit - Amúgy Sky vagyok

- Mary.

- Örülök a találkozásnak Mary , remélem máskor is összefutunk.

Majd elment. A játékidőnek is vége lett. Hazafelé egész végig a történteken gondolkodtam.

És, hogy miért változott meg teljesen az életem? Majd arra is sor kerül.

Na itt is lennék a kövi résszel.
Ez már a kelleténel izgibb volt.
Minden engedélyezve van.
Addig is
Szép napot!
Noriii